„Történelmi” kormánybiztosság

Csinta Samu 2014. június 13., 21:07

Az előzetes időpont-egyeztetés ellenére csak hosszas várakozás után lehetett bejutni Römer Ambrus Sándor irodájába. Brassó megye 90 év utáni első, nemrég kinevezett magyar kormánybiztosa a megye ügyei iránti higgadt elkötelezettséget igyekszik érvényesíteni.

galéria


– Kik és milyen ügyben adták egymás kezébe a prefektusi kabinet kilincsét?

– A szecselevárosi polgármester a szemétlerakó ügyében keresett, egy viktóriavárosi önkormányzati képviselőnőnek a helyi kórház kapcsán akadt gondja. Előtte egy gyors ülésen megvizsgáltuk, mit jelenthet Brassó megye számára az új egészségügyi nyilvántartásról rendelkező törvénymódosítás, milyen költségvetési források állnak rendelkezésére.

– Milyen „játszótere” van ilyen ügyekben egy prefektusnak, akinek nem állnak rendelkezésére pénzforrások, „csak” a törvény betartása és betartatása mellett őrködik?

– Elsősorban a megye érdekében kifejtendő bukaresti lobbitevékenységhez elengedhetetlenek ezek a tájékozódások, beszélgetések. Főleg, miután – úgy tűnik – a helyi politikai erőknek sikerült végre félretenniük saját szempontjaikat Brassó megye érdekében.

– Ön mit tart Brassó szempontjából a legfontosabb megoldandó feladatnak?

– A földtörvénnyel kapcsolatos gondok foglalkoztatnak leginkább. A jogszabály-módosítás következtében ugyanis szünetelt a birtoklevelek kibocsátása, s bár Brassó megye az ország egyik éllovasa volt e tekintetben, a bürokrácia így is rengeteg bosszúságot okoz.

– Akkor is, ha a régió elsősorban nem agrárterület, sokkal inkább ipari zóna?

– Valóban, és ezért az egyik legfontosabb témánk a repülőtér befejezése. Amelynek érdekében most már mindenki csatasorba állt.

– Tényleg mindenki? Mert éveken keresztül épp a fővárosi PDL-s lobbi miatt nem tudott előrejutni a reptér ügye egy PDL-s vezetésű városban...

– Úgy érzékelem, hogy most már valóban mindenki. És ha így van, a prefektúra intézményének morális kötelessége is segíteni az ügyet. De nem ez az egyetlen projekt a régióban, elvi döntés született nemrég egy nagy konténerlerakat, egy vasúti átrakó csomópont létrehozásáról is itt, az ország közepén. A konkrét helyszínről még nincs döntés, hangsúlyosan képben van Vidombák, azaz a reptér környéke is, s akkor a repülés cargo ágazatát is csatlakoztatni lehetne ehhez a konténerközponthoz. A hasonló tervek pedig bizonyos mértékben feldolgozó ipar telepítését is feltételezik, hiszen nagyon sok terméket darabokban szállítanak, s a helyszínen szerelik össze őket. Ennek kapcsán valamennyi érintett cég, intézmény, képviselet részvételével szerveznék egy konferenciát, ahol valamennyi előre látható szempont figyelembe vételével összeraknánk egy dokumentációt, amellyel aztán lobbizni lehet kormányszinten is.

– Ennyi közös feladat mellett talán nem jut annyi energia annak vizslatására, hogy vajon mit művel egy magyar ember a prefektúrán?

– Amikor a brassói román sajtó megszellőztette, hogy magyar lehet a Brassó megyei prefektus, tüntetést hirdettek ez ellen a „hazaárulási kísérlet” ellen – volt is tüntetés összesen hat ember részvételével. Innen indult a történet. Nem állíthatom, hogy minden szem engem pásztáz, de tisztában vagyok vele: fokozottan oda kell figyelnem, hogy egyformán kezeljünk minden ügyet, hiszen a prefektus elsődleges dolga mindenki érdekének pártatlan, törvényes képviselete.

– A miniszterelnök milyen útravalóval bocsátotta útjára?

– Nem kaptam személyre szabott útmutatást, Victor Ponta mindössze annyit kért, hogy próbáljuk a korábbi prefektussal, a jelenlegi alprefektussal, Mihai Mohaci-csal továbbvinni, amit ő elkezdett. Eddig nem volt különösebb probléma ebből a váltásból. Működni látszik a dolog.

– Nőtt-e a magyar igények száma, intenzitása, mióta magyar prefektusa van a megyének?

– Nem különösebben, legfeljebb annyiban jelent ez könnyebbséget, hogy a panaszokat magyarul is el lehet mondani. Ugyanakkor rengeteg helyre, rendezvényre meghívnak, az emberek büszkék rá, hogy a prefektus magyarul szól a megnyitón.

– Megjelenése történelminek is nevezhető, hiszen 90 év után van újra magyar prefektusa, főispánja Brassónak. Elődeiről tábla is tanúskodik a folyosón – de csak a románokról. Készül kiegészíteni a listát az 1918 előtti magyar vezetőkkel?

– Kétségtelen, hogy a történelem nem 1918-ban kezdődött, ennek ellenére nem tartanám bölcs dolognak, hogy megpiszkáljuk ezt a kérdést. Legyen elég, ha majd az én képem is ott sorakozik a többiek között.

– Székelyföldi prefektus kollégáinak alapvető tevékenysége a szimbólumok – zászlók, címerek – üldözése. Önnek vannak hasonló gondjai errefelé?

– Nem, és ezért hálás is vagyok a Jóistennek. Tudomásom szerint Brassó megyében eddig az ötlete sem merült fel hasonlónak egyetlen etnikum részéről sem.

– Vannak viszont más kényes kérdések, például az apácai cigánykérdés...

– Voltak...

– Úgy gondolja, hogy magyar polgármester megválasztásával máris megoldódott a nemrég gyilkossággal is járt konfliktus?

– Jó lenne, de természetesen nem ilyen egyszerű ez a kérdés. Az időközi választás kezdete előtt tartottunk egy alapos megbeszélést, ahol az a döntés született, hogy óvakodni kell a cigánykérdés kampánytémává tevésétől. Most már természetesen nem halogatható, de roppant összetett a helyzet. Mindenki tudja, hogy a cigányok lopják az áramot, a szolgáltató le is vágja időnként. De miért lopják? Mert nem tudják hivatalosan beköttetni. Miért nem tudják? Mert a lakásuk nincs telekkönyvezve. Problémák láncolatáról van szó, amelyek eredete a korábbi elöljárókra vezethető vissza. Mindent a legelejéről kell kezdeni, és megpróbálni olyan helyzetet teremteni, hogy a következő lépés megtételére már törvényes keretek álljanak rendelkezésre. Apolgármester-választás remélhetőleg csendet, megbékélést hoz, következhetnek a konkrét lépések.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.