A szatmárnémeti Pannónia kálváriája – a Partium egyik legszebb szecessziós épülete a pusztulás szélére került

A szatmárnémeti Pannónia épületével kapcsolatban a rossz hír az, hogy négy év óta semmi érdemleges nem történt körülötte, kivéve némi állagjavításnak becézett apró munkálatot. A téma annál inkább aktuális, mivel idén tavasszal szintén a Menevi Zrt. vásárolta meg a zsibói (Szilágy megye) Wesselényi-kastélyt is.

A Pannónia története mintegy 125 évvel ezelőtt kezdődött. A terv kitartó támogatója a város akkori polgármestere, Hermán Mihály (1895–1902) volt. Tervezéskor a legfontosabb feltételnek tartotta, hogy az épület magyaros jelleget kapjon.

A városi tanács 1898 januárjában döntött arról, hogy elfogadja az építési bizottság javaslatát, s az első díjat a Szatmár város rajzolt czímere nevű jeligés pályázatnak ítélte oda. A terveket Bálint Zoltán és Jámbor Lajos készítette. Az építészpáros több magyaros jellegű épületet is tervezett, amelyek a Pannónia szállodával rokoníthatók: a nagybányai István király szálloda és vígadó, valamint a debreceni vármegyeháza, ám ezek magyaros díszítései visszafogottabbak voltak.
A Pannónia alapkövét 1901. május 11-én tették le. Az épületet Zsolnay-mázas kerámia-díszítőelemek uralják, a homlokzatot sűrű indázatok, élénk színes virágok dúsítják. Az oromfalon helyezték el a város címerét is hangsúlyozva az építmény reprezentatív jellegét. A tető szintén mázas kerámiaburkolatot kapott, világos és sötétkék lapok váltakozása adja az épület jellegzetességét.

Az épület újkori kálváriája 1994-ben kezdődött, amikor az akkor létrejött Dacia Rt. nagyrészének tulajdonosa, Szabó István egykori Szatmár megyei tanácselnök átjátszotta 52 százalékos többségi tulajdonrészét Vasile Ţânţaş avasfelsőfalusi juhásznak, amellyel végleg megpecsételte a városközpont ikonikus épületének sorsát. A gyanús ügylettel az országos korrupcióellenes ügyészség (DNA) is foglalkozott, bár Szabó ellen végül nem emeltek vádat. Az avasi „üzletember” tíz évig felé sem nézett szerzeményének, majd miután a szecessziós épület teteje beszakadt, és az eső meg a hólé tönkretette a belsejét, a közvélemény nyomására a megyei kulturális igazgatóság kénytelen volt lépni a műemlék megmentése érdekében. Ekkor már csak annyit tehettek az épületért, hogy pert indítottak a tulajdonos ellen műemlékrongálás vádjával.

A bíróság alapfokon egy év letöltendő börtönre ítélte az épület tulajdonosát, és 767 ezer euró kár megfizetésére kötelezte.

A kár összegét annak alapján határozták meg, hogy mennyi pénzre lesz szükség ahhoz, hogy a műemléképületet eredeti formájában lehessen visszaállítani.
Az előzményekhez tartozik, hogy Vasile Ţânţaş 2008 végén kapott építkezési engedélyt az ingatlan megerősítésére és felújítására. A korszerűsítéssel megbízott avasfelsőfalusi alvállalkozás ugyancsak az üzletember tulajdonában állt. Ţânţaş 2009 őszén anyagi gondokra hivatkozva felfüggesztette a felújítást, azóta pedig semmilyen beavatkozást nem végeztek az épületen, noha az építkezési engedélyt a városháza 2012-ig meghosszabbította. A szakértők szerint az ingatlan állapota az állagmegóvást célzó intézkedések elmulasztása miatt romlott le. Az ítélet ellen fellebbeztek, az újabb perben a Nagyváradi Táblabíróság hozott döntést. Eszerint a műemléképület tulajdonosának egy évre börtönbe kellett vonulnia, viszont a kártérítés kifizetését megúszta. Így jutott ebek harmincadjára Szatmárnémeti központjának legértékesebb műemléképülete.

Öt évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy a magyar állam tulajdonában van az a részvénytársaság, amely megvásárolja és felújítja a város impozáns épületét. Az új tulajdonos a Manevi Zrt. budapesti székhellyel rendelkező vállalat, a tulajdonosi jogok gyakorlója pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság. Bár a hír sokakat megnyugtatott, 2018-ig semmi jele nem mutatkozott, hogy állagjavítás kezdődött volna Szatmárnémeti építészeti gyöngyszemén.
Kereskényi Gábor polgármester korábbi nyilatkozatából kiderült:

a régi tulajdonos 5 millió eurós vételárat kért a várostól, ehhez hozzájött volna még kb. 7–8 millió eurós restaurálási költség is. A város ekkora beruházást nem tudott önerőből támogatni,

ugyanakkor amennyiben a szálló önkormányzati tulajdonba kerül, nem tudták volna visszaadni, illetve megtartani eredeti rendeltetését.
Így jött képbe a Manevi Zrt: bíztak abban, hogy az új tulajdonos beváltja a hozzá fűzött reményeket. Azóta viszont annyi történt, hogy bedeszkázták a földszinti nagy ablakokat, az épület utcafrontját felállványozták és bevonták védőhálóval.

A szatmárnémetiek egyre borúlátóbbak az évek óta tartó hercehurca miatt.

Főleg a Szatmári Friss Újságban három éve megjelent, akár viccnek is beillő komolytalan közlemény olvasatán, amelyben a Szatmár Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság vezetője, Zamfir Danciu úgy nyilatkozott, csupán egy banális ok miatt nem fogott eddig munkához az új tulajdonos: nincs meg az épület főbejáratán lévő lakat kulcsa.
A leromlott állapotú épület tehát még ma is a gazdátlanság állapotát mutatja. A külső szemlélő számára az egyedüli változás, hogy a földszinti nagyméretű ablakokat préselt lemezekkel fedték be,

az emeleti ablakok azonban továbbra is üveglapok nélkül, tárva-nyitva állják az idő viszontagságait, a tetőt fedő Zsolnay-cserepek is jócskán hiányosak.

Egyes helyeken az üvegtáblákat fóliával pótolták, azonban ezek is többnyire beszakadoztak.
A Szatmár Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság szerint az új tulajdonos az eredeti rendeltetésnek megfelelően szándékszik működtetni az épületet, bár a jelek szerint nem lesz egyszerű a múlt századi műemléket úgy felújítani, hogy egyaránt megfeleljen a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak, valamint a szállodák működését szabályzó törvényeknek.

Az adásvétel után a Manevi cég teljes hallgatásba burkolózott, semmilyen sajtómegkeresésre nem reagál. A honlapján megadott telefonhívásra vagy e-mail címre elküldött kérdéseinkre sem érkezett válasz. Három év után Kereskényi Gábor, a város polgármestere sem tartotta érdemesnek válaszolni telefonos üzeneteinkre, sem hívásainkra.
Hivatalos kommunikáció hiányában csak a szatmárnémeti értékőrzőktől, hagyományőrzőktől származó információk adnak némi útmutatást arról, éppen mi az, ami történik, vagy nem történik az épületen belül vagy kívül, azaz végeztek vagy végeznek-e állagmegőrzési munkálatokat.
Információink szerint az épületbe régóta szivárog az esővíz, amely valószínűleg óriási pusztítást végzett. Hírek szerint egy Biodry nevű cég van megbízva a falak szárításával. Módszerük egy Svájcban kifejlesztett technológia, amelyet az elmúlt tíz évben világszerte több mint négyezer épületen használtak sikerrel. Erdélyben többek között a bonchidai Bánffy-kastély esetében működött sikeresen a módszer. A cég tevékenységi területe, hogy Erdélyben is megmentse a templomokat, műemléképületeket a salétrom pusztításától.

A Manevi által megvásárolt szálloda állapota a helyi hagyományőrző csoportok információira hagyatkozva tehát nagyjából ott tart, ahol négy esztendővel ezelőtt. Azaz még mindig előkészítő fázisban van,

a műemlékvédelmi hatósági engedélyt nem igénylő állagmegóvási munkálatok kimerülnek az épület külső behálózásában, ami a szatmárnémetiek szerint csak a városképet rontó ingatlan elfedését szolgálja. A szálloda körüli ködösítés és homály találgatásokra és bizalmatlanságra ad okot a helybéliek körében, annál is inkább, mivel több sajtóorgánum szerint még a helyreállítás költségvetése, sőt a későbbi rendeltetése sem tisztázott.