A „középkorias” szokás, a koronázás elmaradt ugyan ezúttal Amszterdamban – az ékszert az Újtemplomban, a Nieuwe Kirkben kikészítették egy asztalra –, Vilmos Sándor, az új holland király azonban felöltötte az uralkodói palástot, letette az államfői esküt, és ezzel teljessé vált a holland trónváltás hivatalos eseménysorozata. A ceremóniára több mint kétezer vendéget hívtak meg. Jelen voltak a holland politikai élet vezetői és a világ számos uralkodóházának tagjai, köztük Károly brit trónörökös és felesége, Kamilla cornwalli hercegnő, továbbá Fülöp spanyol koronaherceg nejével, Letiziával – Vilmos Sándorral ellentétben mindannyiuknak meg kell várniuk, amíg a trón természetes módon megürül –, valamint II. Albert monacói herceg.
Király a királynők napján
Vilmos Sándor személyében 123 év után először lépett férfi a holland trónra: az eddigi utolsó király, III. Vilmos 1890-ben hunyt el. Az udvarban nyílt titoknak számít, hogy Vilmos Sándor nem fogadta lelkesen az uralkodói jogkörök megnyirbálását. Az új király fiatal korában – 2002-ben elhunyt apja, Claus herceg tanácsát megfogadva – nem csak a történettudományokban, hanem a vízgazdálkodás terén is képezte magát, ami nagyon jól hasznosítható szaktudománynak számít a csatornák és gátak hazájában.
Az új király hitvesével, az argentínai születésű Máxima hercegnővel és a trónról leköszönt édesanyjával együtt az eskütételt követően megjelent a palota erkélyén, és üdvözölte a lelkendező tömeget. Vilmos Sándor, mint fogalmazott, „a holland nép nevében” köszönetet mondott anyjának az elmúlt évtizedekért. Később Máxima mellett a 9 éves Catharina-Amalia, az új holland királyi pár legidősebb gyermeke – a trón következő várományosa –, valamint két húga, a hétesztendős Alexia és a hatéves Ariane hercegkisasszony is kiment az erkélyre, és onnan integetett.
Beatrix január végén töltötte be 75. életévét, és 1980 óta, azaz 33 esztendeje uralkodik. Vilmos Sándor beiktatását április 30-án tartották, ez a nap ugyanis a Királynők Napja (Koninginnedag): Julianna királynő születésnapja (1909), Beatrix trónra lépésének napja (1980), s ez a nap Hollandia nemzeti ünnepe.
Hömpölygő csónakok
A Dam tér zsúfolásig megtelt – a holland nemzeti ünnepen a nagy népünnepélynek egyébként is hagyománya van. A hömpölygő színes csónakok-hajók kavalkádja még elviselhető volt, de a szűk utcákon és hidakon összetorlódó tömeg néha annyira ijesztővé vált, hogy megfutamodásra késztette azt, aki nem szokott hozzá a hasonló ünnepléshez. Az emberek nagy része az uralkodóház narancssárga színébe öltözött, hasonló színű, erre az alkalomra készített és árusított, korona formájú fejfedőt viselt, vagy narancsszínű zászlókat lengetett, illetve léggömböket emelt a magasba. A téren ugyan csak 25 ezer ember fér el, ám mintegy 800 ezren érkeztek Amszterdamba a királyi beiktatási ünnepségre. Szerte a városban hatalmas kivetítőket állítottak fel, amelyek segítségével figyelemmel lehetett kísérni a 14 órás eseménysorozat részleteit.
A „magországok” kezdték
Beatrix holland királynő bejelentése, hogy 33 esztendei uralkodás után lemond fia javára, akaratlanul is számos egyéb összefüggésre irányította rá a figyelmet az Európai Unióval kapcsolatban. A köztársaság mindenek felettiségét hangoztatókkal szemben ugyanis szembeötlő, hogy a tizenöt „magország” (azaz bővebb értelemben a keleti bővítés előtti Tizenötök, szűkebb értelemben pedig az EU „ősét” megalapító Hatok: a fele-fele arányban monarchisztikus Benelux-államok, Németország, Franciaország és Olaszország) esetében a mai napig a „túlhaladottnak” tartott monarchiák vannak (voltak) túlnyomó többségben.
Hollandiában egyébként a trónról való lemondásnak van hagyománya, ellentétben Nagy-Britanniával. Az idén 87 esztendős II. Erzsébet brit királynő – híven birodalma tradícióihoz – a közvélemény egy részének nyomása dacára sem kíván lemondani, a szigetország uralkodói ugyanis haláluk napjáig ülnek a trónon; ráadásul egyes közvélemény-kutatások azt is kimutatták, hogy követőjeként nem a trónörökös Károlyt, hanem az unoka Vilmost látnák a legszívesebben. Vilmosnak sokat köszönhet a brit monarchia: neki és feleségének, a várandós Katalin hercegnőnek sikerült visszaszereznie azt a tekintélyt, amelyet a Windsor-ház botrányai az évtizedek során megtépáztak.
Egy akolban
Minden jel arra mutat tehát, hogy napjainkban békésen megférnek egyazon akolban a monarchiák és a köztársaságok. Épp a brit fejlemények mutatják, hogy demokrácia tekintetében Európában manapság már semmiféle különbség nem mutatkozik a kétféle berendezkedés között. Sőt, a monarchiákban az öröklődés rendje miatt nem dúl ádáz pártküzdelem az ország élén álló személy megválasztásáért. Tekintsünk csak a térképre! A „magországok” közül monarchia működik Nagy-Britannián és Dánián kívül Norvégiában, Svédországban, Spanyolországban és Luxemburgban, továbbá olyan „zárványokban”, mint Monaco és Andorra – a különleges státusú Vatikánról nem is beszélve. Andorra helyzete többszörösen is érdekes, hiszen fejedelemként hercegi rangban két társuralkodója van: a mindenkori francia köztársasági elnök és a barcelonai püspök. Az pedig csak tovább árnyalja a képet, hogy mind a „magországok”, mind pedig a kétlépcsős keleti bővítés után felvett államok döntő többsége egykor királyság volt.
Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Parlament és kisebbségvédelmi szervezetek részvételével szervezett konferenciát az EP Kisebbségi Intergroupja szeptember 24-én, az Európai Nyelvek Napján Brüsszelben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.