Gyerekkorunkban a karácsonyi várakozás ott kezdődött, hogy megírtuk az angyalnak a levelet.
Pálos úr pontosan úgy járt, mint Saul, akiből szinte pillanatok alatt Pál lett.
Anyai nagyszüleim vasárnapi ebédkor szokták mondogatni: nincs annál jobb étel, mint amit otthon megtermelsz.
Hálát adunk azokért a karácsonyokért, amit együtt tölthettünk. Azokból táplálkozva éljük meg az újakat, és közben reménykedünk: hátha hamarosan eljön az első olyan karácsony, amikor nem kevesebben, hanem többen lehetünk.
Igazából a maturandus az, amit nem tudok megbocsátani gyermekeim generációjának.
Annak ellenére, hogy a Kisjézus fiúnak született, a karácsony nőies, a szilveszter pedig férfias ünnep, úgy képzelem. Valahogy úgy lehet ez, mint az igazi életben: miután mi megszülettünk, apuka sokat bulizott örömében barátaival és kollégáival.
Azt hihetnénk, a ’89-es forradalom, az elektromosság és a demokrácia közt biztosan nincs összefüggés. Pedig van, csak megfelelő nézőpont szükséges hozzá és a rendszerváltás előtti időszak emlékei.
Temesváron kisebb csoda történt, amit egyesek bizonyára besorolnak a titkosszolgálatok által koreografált államcsínyek közé, mivel a kommunista rezsimek kelet-közép-európai országokban lezajlott megdőlése mögött nem nehéz KBG-CIA együttműködést látni.
Ki nem meríthető téma, hogy mi vértezi fel a halhatatlanság, a kétségbevonhatatlan értékek páncéljával a temesvári templom körüli történések főszereplőit. A történelmi hős többnyire nem születik, hanem belenő egy helyzetbe, egy feladatba.
Tíz esztendő telt el az emlékezetes kettős népszavazás óta, amelyek közül az egyik, a magyar állampolgárság kiterjesztésével foglalkozó igen érzékenyen érintette az elcsatolt területek magyar lakosságát.
Ha nem is feltétlenül szöveghűségében, de mindenképpen sűrűn idézendő a mondás, miszerint annyi nyelvi jogra érdemesülünk, amennyivel élni is tudunk. Saját továbbfejlesztésben: amennyivel képesek vagyunk élni.
Advent nem azonos az adventi vásárral, ahogyan azt globalizálódó világunk igyekszik bizonyítani a fogyasztói társadalom szokásrendjének erősítésével. Advent az Istennel való kapcsolatunkról szól.
Véget ért a Mikó-ügy, legalábbis annak romániai szakasza. Bebizonyosodott: a román igazságszolgáltatás alkalmatlan rá, hogy ellássa a bírói hatalmi ágnak egy demokratikus államban betöltött szerepét.
A bő két év és tizenöt tárgyalási forduló után született jogerős ítélet a Mikó-perben nemcsak emberi sorsokat terelgethet senki által nem kívánt irányokba, de erőteljes közösségi jövővonzatot is hordoz. És ebben rejlik az igazi veszélye.
Világos és egyértelmű, hogy Orbán Viktor kényelmetlen a háttérhatalomnak. Megüzenték már a médiatörvény kapcsán, az alkotmány ürügyén a világsajtó főbb orgánumain keresztül. A meccs nem jellemző módon döntetlenre áll.
Játsszunk el a gondolattal: ha a DNA hálójába került RMDSZ-politikusok politikai leszámoláselméletének valóságalapja lenne, és a DNA a magyar közösség elrettentése miatt hurcolna meg magyar embereket, akkor miért éppen az RMDSZ-szel kezdené?
A népnek mindig igaza van – mondta ki Victor Ponta vasárnap este az urnazárások, és ama felismerés után, hogy ha a nép nem akar valamit, nem elég a meggyőzésére a világ összes pénze, a kormányfői szék, a legbefolyásosabb médiabirodalmak támogatása.
Megtörtént, amit kevesen tartottak valószínűnek: Klaus Johannis, a protestáns szász győzött az ortodox román „nemzetállam” elnökválasztási küzdelmében. Annak ellenére, hogy ellenfelei minden bevethetőt bevetettek.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
