A fiatalok és a külföldön élők megmutatták. Igaz, nekik könnyű volt. Ők csak azt tudják, hogy normális világban szeretnének élni. És a normalizálódás reményének november16-án neve is volt. Úgy hívták: Johannis.
A Cotroceni-ért szóló küzdelem a mélyen magyar érzésű, elsősorban és másodsorban nemzetben gondolkodó sorstársaink tekintélyes része számára közömbös. Akkor is, ha jobban belegondolva, senki nem tagadhatja, hogy az eredmény bennünket is közvetlenül érint.
Néhány napon belül véget ér az elmúlt két évtized legmocskosabb kampánya. November 16-án megválasztják – megválasztjuk? – Románia elnökét az elkövetkező öt évre, s utána már nem marad más, mint nyalogatni a sebeinket, örülni vagy dühöngeni.
Ha a második fordulóban nem csalunk kétszer többet, kellemetlen meglepetésben lehet részünk – „idézi” Victor Pontát a TimesNewRoman a romániai elnökválasztás kapcsán. És ezúttal is eltalálták a lényeget.
Miután az úgynevezett becsületbeli lemondások kultúrája nálunk még a szelektív hulladékgyűjtés társadalmi beágyazottságának szintjét is csak alulról súrolja, nem csoda, ha a Toró–Szilágyi-tandem gesztusát a többség megfutamodásként ízlelgeti.
Az államelnök-választási kampány a korrupció elleni harcról, egy alapvetően nepotizmusba szocializálódott társadalom kapálózásáról szólt. Apró szépséghiba, hogy mindezt a korrupcióellenes ügyészek beszorítottsága.ösztönözte.
A hétvégén több kérdés is eldől a romániai államfőválasztáson. Az ország politika iránt érdeklődő lakossága vélhetően elsősorban arra kíváncsi, hogy a bő tucatnyi jelölt közül melyik kettő kerül be a második fordulóba.
Az a legtragikusabb, hogy a románság újabb offenzívát hirdetett a magyar otthonosságérzet, a magyar önkép és világlátás ellen. Közben nem akadt egyetlen RMDSZ-es képviselő sem, aki a törvény ellene szavazott volna. Ez magyar szempontból nemzetárulás.
Jószerint nem telik el hét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály látványos fogása, bejelentése, bekaszlizálása nélkül. Dolgozik a rendszer, ahogy azt a romániai közállapotok, közmorál, valamint a nemzetközi elvárások diktálják.
A neptuni tárgyalás felemlegetését az érintettek és támogatóik előszeretettel nevezik lerágott csontnak. Valójában a neptuni tárgyalásról folyó mába nyúló vita a közel két évtizede folytatott RMDSZ politika legfőbb elvi és taktikai kérdéseiről szól.
Harmadik nekifutásra sem lett tarkább Magyarország választási térképe. A narancssárga szín ismét dominál, a csetlő-botló léptekkel felzárkózni képtelen baloldal pedig ezúttal sem rúgott labdába igazán.
Orbán Viktor adja a pénzt – sarkosan így lehetne meghatározni az erdélyi magyar közösségi építkezések finanszírozásának fő forrását. Az erdélyi intézményépítés elkötelezettjei az első Orbán-kormány óta magabiztosan mozognak Budapesten.
Nem mindegy, ki győz a megyeközpontokban, a nagyobb városokban, s persze az sem mellékes, hogy a kisebb településeken melyik párt végez az élen. De Budapest főpolgármestersége azonban messze a legfontosabb tisztség, amelynek sorsa tíz nap múlva dől el.
Annyira jó volna most nekünk. Csak ez a román–magyar futballmeccs ne lenne. Ha valaki nekem, zsigeri sportújságírónak azt mondja régebben, hogy egyszer még hasonló mondatot írok le, biztosan furcsán nézek rá. Pedig most tényleg ez van.
Megkezdődött az elnökválasztási kampány. Ebből az alkalomból a magyar, a székely s az RMDSZ-rendezvényeken most már minden jel szerint kötelező román himnusz elhangzása után Kelemen Hunor megtartotta élete legjobb beszédét.
A jelek szerint az erdélyi magyar nyelvű egyetemi oktatás nem hajlandó beállni a dicstelen sorba. Egyre több szakon alkalmassági vizsgáztatást alkalmazva igyekeznek nemcsak szűrni, de üzenni is: az egyetem elvégzése súlyos felelősséggel is jár.
Az elmúlt héten két fontos bejelentés történt az erdélyi magyar közéletben. Az RMDSZ közvitára bocsátotta székelyföldi autonómiastatútumát, a Néppárt elnöke pedig bejelentette: sikerült összegyűjteni az elnökjelölti indulásához szükséges aláírásokat.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
