A zöld jelzést Belgrád tulajdonképpen már január 16-án megkapta, amikor az Európai Parlament (EP) elsöprő többséggel fogadta el a Szerbiáról szóló jelentést, amelynek legfontosabb passzusa az uniós közvetítéssel tavaly kidolgozott szerb–koszovói megállapodás volt. Belgrád ebben vállalta, hogy rendezi a Koszovó északi részén élő szerbek helyzetét – lényegében felszámolja az ottani párhuzamos intézményrendszert –, Pristina pedig helyhatósági választásokat ír ki Koszovó teljes területén. Az EP ezzel gyakorlatilag áldását adta a csatlakozási tárgyalásokra, a szerbek pedig úgy számolnak, hogy 2020-ban már EU-tag lehet az ország, miután a jogszabályokat már 2004-ben elkezdték összehangolni az uniós normákkal.
Nyertes csata, de hol a háború vége?
A tárgyalások megkezdésével Szerbia megnyerte első jelentős csatáját, de a csatlakozásig úgy kell rendezni a külkapcsolatokat, hogy a nemzeti érdekek ne sérüljenek – jelentette ki Ivica Dacsics kormányfő (képünkön). Szerbia számára ugyanis nagyon fontos, hogy az EU csak akapcsolat normalizálását kérje tőle, ne pedig Koszovó függetlenségének elismerését. Mindez azonban máris ellentmondást szül: a szerb alkotmány az ország szerves részeként kezeli Koszovót, amellyel a csatlakozási feltétel egyikeként meg nem támadási egyezményt kell kötnie, ami a függetlenség elismerését is jelentené.
A 2008-ban elszakadt Koszovó önállóságát már csak öt uniós ország nem ismeri el – köztük a szomszédos Görögország sem –, de a törékeny béke mögött sok a feszültség. Példa erre, hogy a minap ismeretlenek lelőtték Dimitrije Janicsijevics mitrovicai szerb helyhatósági képviselőt – Jelko Kacsin, az EP szerbiai jelentéstevője ezt a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elleni merényletnek nevezte. Pristina szerint viszont a pozitív EP-jelentés hamis információkra támaszkodik, és csak az volt a célja, hogy Szerbiával megkezdhessék a tárgyalásokat.
Borulhat a forgatókönyv
Noha a politikai elit és szerbiai pártok többsége üdvözölte a tárgyalások megkezdését, a csatlakozást ellenzők is akadnak bőven. Szlobodan Szamardzsics, a jobbközép Szerbiai Demokrata Párt elnöke szerint az EU olyan mély válságban van, hogy nem tudja állni a bővítés költségeit. A szerbek számára nem lesz hozadéka a belépésnek, példa erre Horvátország, amely a csatlakozás miatt ragadt recesszióba – állítja Szamardzsics. A kijelentés annak tükrében válhat fontossá, hogy Szerbiában előrehozott választások lehetnek, ahol teret nyerhetnek az EU-szkeptikusok. Az integrációs folyamat elakasztásához is vezethet, ha a szerb elnök konzervatív pártja jutna nagyobb befolyáshoz, Tomiszlav Nikolics ugyanis nem hajlandó kompromisszumra Koszovó ügyében.
A tárgyalások megkezdését sokan gazdasági szempontok miatt ellenzik, attól tartanak, hogy a piacnyitás után elárasztják az országot az olcsó áruk, ellehetetlenítve ezzel a helyi vállalkozásokat. A kereskedelmi megállapodások 2009-es életbe lépése és 2013 októbere között Szerbia 2,7 milliárd euró értékben exportált az unióba, míg az import értéke 1,1 milliárd volt. A stabilizációs és társulási egyezmény (SAA) alapján idén januártól a szerb termékek többsége vámmentességet élvez, néhány stratégiai fontosságú mezőgazdasági termék forgalmazását azonban továbbra is védővámmal korlátozzák. Mások a termőföldeket féltik a külföldiektől, Milan Prostran, a Szerbiai Gazdasági Kamara mezőgazdasági tanácsadója már most a 2017-ig tartó moratórium meghosszabbítását sürgeti Brüsszelben.
Hidegzuhany a Fitchtől
Belgrád fő gondja azonban mégiscsak a gazdaság helyzete. A piaci finanszírozásra törekvő gazdaságpolitika esélyeit rontotta a Fitch Ratings lépése. A nemzetközi hitelminősítő a devizában, illetve dinárban fennálló hosszú lejáratú szerb államadósság besorolását az eddig is bóvlinak számító BB mínuszról a spekulatív sávon belül még mélyebbre, B pluszra rontotta. Szerbia változatlanul sebezhető a globális finanszírozási feltételek romlása és a magas árfolyamkockázat miatt, hiszen a GDP 62 százalékát meghaladó adósságának 80 százaléka devizaadósság – indokolta döntését a Fitch.
A növekedési ütem a következő két évben éves átlagban 2 százalék alatt lesz, a nagy részben szolgáltatásokra épülő gazdaság súlyos likviditáshiánnyal küzd. Az idei költségvetés 5,5 milliárd euró új hitel felvételével számol, ebből 2,9 milliárdot a korábbi hitelek törlesztésére kell fordítani.
A gazdaságélénkítéshez szükséges projektek finanszírozására további 8 milliárd euróra lenne szükség, de mára bizonytalanná vált az Egyesült Arab Emírségektől tavaly kért 3 milliárd eurós kölcsön sorsa is – ezt biztosan nem folyósítják a belpolitikai erőviszonyok rendeződéséig. Pedig az idei költségvetésben Belgrád számolt az összeggel, részben ebből akarták finanszírozni a tervek szerint a GDP 4,66 százalékára rúgó hiányt. A Fitch ráadásul 2014-re 7,1 százalékos GDP-arányos deficitet jósol, és szerinte jövőre az államadósság/GDP arány 70 százalékra emelkedik. Belgrád az elmúlt két évben is túllépte a hiánycélokat – mutatott rá a hitelminősítő –, főleg az állami tulajdonú vállalatok átszervezése és az állami bankok tőkepótlása miatt. A szerb bankszövetség szerint a lakosság teljes adóssága nagyjából 5 milliárd euró (fejenként 740 euró), a bankok rossz hiteleinek állománya hárommilliárd euró.
A Világbank kész segíteni Belgrádnak, de csak azzal a feltétellel, hogy kössenek megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ez újabb drasztikus megszorításokkal és a költségvetési kiadások lefaragásával járna, amit a jelenlegi kormány képtelen lenne véghezvinni. Az IMF 2012-ben azért fagyasztott be egy 1,3 milliárd dolláros kölcsönt, mert Belgrád nem teljesítette vállalásait, kötelezettségeit. Szerbiának alternatívát jelentene az orosz hitelvonal újranyitása, hiszen Moszkva manapság feltűnően bőkezű a régióban. Az EU nem nézi jó szemmel az orosz befolyást – a csatlakozási tárgyalásokon bizonyára a Déli Áramlat megépítése is sok vitát vált majd ki –, így még az sem zárható ki, hogy az ország végül az ukrán irányt kényszerül választani.
Kamarai optimizmus
Közvélemény-kutatások szerint az uniós csatlakozás szerbiai támogatottsága alig haladja meg az 50 százalékot, miközben a reformok megvalósítását a megkérdezettek 68 százaléka tartja elengedhetetlennek. Mindez azt is jelentheti, hogy a szerbek számára a reformok fontosabbak a tagságnál, de ha ez egyben az uniós követelmények teljesítését is jelenti, az plusz eredmény – fogalmazott lapunknak Kovács László, a magyar–szerb vegyes kamara elnöke. A befektetői körökben jóval többen támogatják a belépést, hiszen Szerbia legnagyobb gazdasági partnere az unió. Éves szinten az EU már most is 2,2 milliárd euróval támogatja a csatlakozási tárgyalásokat most megkezdő országot. Az árucsere több mint 62 százalékát EU-országokkal bonyolítják le, volumen tekintetében a CEFTA-országok következnek, amelyek szintén uniós tagságra aspirálnak. (A CEFTA eredetileg a visegrádi négyek által 1992-ben aláírt Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, amelyhez előbb fokozatosan csatlakoztak a régió országai, majd az uniós tagság elnyerésével kiléptek. Ma hét tagja van – Szerbiát is beleértve –, Moldova kivételével annak idején valamennyi az egykori Jugoszláviához tartoztak.)
Mivel a szerb jogrendszer nagyban hasonlít a tavaly július óta már EU-tag horvátra, a folyamatokat nem kell a nulláról kezdeni, így tartható a 2020-as céldátum. A tárgyalásokat az EU-nak sem érdeke elhúzni, Szerbia pedig már a 2020-ban kezdődő költségvetési ciklusban támogatást remél a közös kasszából. Csúszást legfeljebb a tárgyalásokat követő ratifikációs folyamat okozhat, miután a csatlakozási szerződést minden uniós tagállam parlamentjének, valamint az Európai Parlamentnek és természetesen a szerb képviselőháznak is jóvá kell hagynia. Az esetleges előrehozott választások nem veszélyeztetik, legfeljebb késleltethetik a tárgyalásokat, a politikai pártok többsége ugyanis elkötelezett a csatlakozás iránt.
Új Jugoszlávia?
Alternatív javaslattal állt elő nemrég a montenegrói külügyminiszter. Igor Luksics egy új, hat délszláv országot tömörítő parlament felállítását szorgalmazta, ahová az egyes országok tíz-tíz képviselőt delegálnának, emellett megszüntetnék az útlevélhasználatot Montenegró, Szerbia, Koszovó, Macedónia, Albánia és Bosznia-Hercegovina valamennyi, egymással közös határszakaszán. A nyugat-balkáni hatok elnevezésű kezdeményezés célja a csatlakozási folyamat elősegítése, nem pedig Jugoszlávia megújítása – nyilatkozta a podgoricai Dan napilapnak a politikus, aki korábban országa miniszterelnöke is volt. Luksics arra számít, hogy az EU nagyobb hajlandóságot mutat majd a nyugat-balkáni nyitás iránt, ha a térséget egyetlen egészként kell kezelnie. A kezdeményezés nem véletlen, több balkáni ország több éve vár a brüsszeli nyitásra.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.