Megegyezés született a kijevi tüntetőkből alakult csoportok, a belügyminisztérium és az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) között: ha előfeltételek nélkül kiengedik a bebörtönzött ellenzéki aktivistákat, a tüntetők szabaddá teszik a kijevi városházát és a Hrusevszkij utcát. A Jobboldali Szektor, az Afganisztánban szolgált veteránok képviselői, valamint Andrij Parubij, a Majdan (Függetlenség tere) önvédelmi parancsnoka még pénteken megállapodott Olekszandr Jakimenkóval, az SZBU főnökével és Viktor Dubovik első belügyminiszter-helyettessel – közölte hétfői sajtótájékoztatóján Oleh Mihnyuk, az afganisztáni veteránok képviselője. Elmondása szerint hétfőig már 112 őrizetbe vett aktivistát engedtek szabadon a hatóságok, ezzel a lépéssel a rendvédelmi szervek kifejezték bizalmukat a Majdan szervezetei iránt, s a megegyezés szerint péntekig további 116 aktivista nyeri vissza a szabadságát. Addig a tüntetők „fegyverszünetet” tartanak, utána pedig szabaddá teszik a városházát és a Hrusevszkij utcát, ahol az összecsapások január 19-én kezdődtek a tüntetők és a rohamrendőrök között a gyülekezési, szólás- és sajtószabadságot jelentősen korlátozó törvények elfogadása után.
Időközben távozott az országból Dmitro Bulatov, az elrabolt és megkínzott ellenzéki aktivista is (történetét lásd keretes írásunkban): Vitalij Klicsko, az Ütés (UDAR) elnöke és Petro Porosenko parlamenti képviselő bejelentette, hogy az aktivista felszállt egy Rigába tartó repülőgépre, majd onnan a tervek szerint a litván fővárosba, Vilniusba utazik tovább. Petro Porosenko volt gazdasági miniszter, aki jelenleg függetlenként támogatja az ellenzéki tüntetéseket, előzőleg tárgyalt a kijevi főügyésszel Bulatov ügyéről. Közlése szerint az illetékes kerületi bíróság ezt követően visszavonta az aktivista ellen korábban kiadott elfogatóparancsot, azaz már nem volt jogi akadálya annak, hogy Bulatov külföldre utazzon. Lilija Frolova helyettes főügyész megerősítette, hogy Bulatov szabadon elhagyhatja az országot. Közben február 3-án, hétfőn Olekszandr Daniljuk, a Közös Ügy (Szpilna Szprava) nevű civil szervezet vezetője a Facebook közösségi portálon közölte, hogy elhagyta Ukrajnát, mert értesülései szerint őrizetbe akarták venni, jelenleg Londonban tartózkodik.
Feszültségoldás? Szó sincs róla
Mindez arra utalhatna, hogy Ukrajnában oldódik a feszültség. Viktor Janukovics elnök is visszatért már „betegszabadságáról”, az ellenzék által kifogásolt törvényeket január utolsó hetében megsemmisítette a parlament, Janukovics is aláírta a jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló határozatot, továbbá azt a kormánypárt által kidolgozott amnesztiatörvényt, amely az elfoglalt hivatali épületek elhagyásának és az utcai barikádok elbontásának feltételéhez köti a tüntetők büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentesítését. (A Majdan tüntetői és az ellenzék vezetői elutasították, hogy bármiféle feltételekhez kössék a bebörtönzöttek szabadon bocsátását.) Pedig Ukrajnában még az égvilágon semmi sincs rendben, nagyjából most tartanak ott, ahol Románia 1989 decemberében – írta a Foreign Policy romániai kiadásában Liliana Popescu, a Politikai és Adminisztratív Tudományok Nemzeti Iskolájának rektorhelyettese.
Amikor baj van a szomszédban
Az ország félúton gyötrődik egy koherens külpolitikára képtelen, de gazdaságilag erős Európai Unió és egy erőszakra hajlamos, de gazdaságilag gyengébb Orosz Föderáció között, miközben nagy a veszélye egy „elputyinosodásnak” Románia közvetlen közelében – figyelmeztet a professzor. Arra is felhívja a figyelmet, hogy közvetlen szomszédságunkban egy ilyesféle fejlemény csöppet sem kívánatos, ha a regionális fertőzés effektusára gondolunk. A tanulmányíró úgy vélekedik, a román civil szférának és a román kormánynak közösen kellene fellépnie az érintett közép-kelet-európai államok civil szférájával szövetkezve, hogy megvédjék a régió érdekeit az unión belül. De ez csak egy szakértői vélemény volt, a gyakorlatban Európa kirukkolt egy óvatos ejnye-bejnyével, az Obama-kormány pénzügyi szankciókat készített elő az ukrán kormányilletékesek és a tüntetések vezetői ellen (úgy vélték, erre akkor kerülne sor, ha elharapódzik az erőszak), a magyar kormány „operatív törzset” hozott létre – a román külügy pedig aggodalommal vette tudomásul, hogy január 29-től csökkent az ukrajnai román nyelvű rádióadások ideje. Emellett a Ttus Corlăţean vezette román külügy nem adta hivatalos jelét annak, hogy foglalkoztatnák az ukrajnai fejlemények. Pedig a zárt ajtók mögött aggódtak.
„A kormány Ukrajna szétesésére is készül” – jelezte január 30-án az Index.hu portál. Ezt írták: „Az Index kormányzati forrásból származó információi szerint csütörtökön az úgynevezett operatív törzs ülésén – amely létrehozására szerda este szólította fel a kormányfő Pintér Sándor belügyminisztert az ukrán válság súlyosbodása miatt – elhangzott: a kormánynak készülnie kell arra is, hogy Ukrajna kettészakad. Az operatív törzs ülésén elhangzott: szükség esetén akár 170 ezer menekült befogadását is meg lehet oldani (Ukrajna mintegy 48 millió lakosú, csak a magyar határ közelében lévő Kárpátalján 1,2 millióan élnek).”
Hogyan kerültek az utcára az ukránok?
A történet régi és a hatalomról szól. 2013. november 29-én a litván elnök Vilniusban közölte: nem tudták meggyőzni Ukrajnát, hogy aláírja a történelmi jelentőségű társulási szerződést az unióval. Az ukrán kormány már korábban bejelentette: felfüggeszti a 2012 márciusában megkezdett társulási tárgyalásokat, miután Viktor Janukovics ukrán államfő november 9-én titkos megbeszélést folytatott Vlagyimir Putyinnal is.
Az 1991-ben a Szovjetunió összeomlása után békésen elnyert függetlenségét Ukrajna gazdaságilag képtelen volt értékesíteni, a függetlenség nem feltétlenül jelentett boldogulást is. Ennek egyik kiugró jele a 2004-es Narancsszínű Forradalom volt, amely az utcára vitte az embereket, de egy kompromisszummal végződött csupán: valamelyest csökkentették az elnök hatalmát. Ezt követték a zavargások a Narancs Koalícióban, a feszültség növekedése Juscsenko elnök és Julia Timosenko kormányfő között, a 2006-os választások utáni instabilitás, majd 2007 áprilisában Viktor Juscsenko elnök aláírta a parlament feloszlatásáról szóló elnöki rendeletet, így próbálva csillapítani a politikai válságot. Ezt követően a Timosenko-féle tömb a 2000-es 22 helyről 156-ra tornászta fel magát a parlamentben, míg Juscsenko pártjának, a Mi Ukrajnánknak csak 72 helye maradt. Ezzel párhuzamosan Janukovics szervezete, a Régiók Pártja folyamatosan 100 hely felett teljesített, és koalíciós helyzetbe hozta magát.
A feszültség legfőbb forrása az ország két feltörekvő erejének összecsapása. Az egyiket a Régiók Pártja köré szerveződött oligarchák alkotják, a leggazdagabb ukrán, Rinat Ahmetov vezetésével. A másik oldalon egy feltörekvő gazdasági és politikai erő áll, a „minigarchok,” akik a Narancsszínű Forradalom mögött is ott voltak, de átláthatóbb politikát szeretnének, nyitottabbat Európára és annak értékeire. Utóbbiak között van a második leggazdagabb ukrán, Viktor Pincsuk is, a Majdan támogatója.
Európa óvatos hangja
A 47 tagországból, az Európai Unió tagjaiból és a jugoszláv, illetve szovjet utódállamokból álló Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) a felelősséget a kormány és a tüntetők között elosztó dokumentummal rukkolt elő, amely elítéli mindkét oldal erőszakos megmozdulásait. Brüsszel még diplomatikusabb maradt, José Manuel Barroso egy sajtótájékoztatón azt mondta: „Az EU-val kötendő társulási szerződés továbbra is az asztalon maradt, Brüsszel továbbra is fenntartja a lehetőséget, hogy Ukrajna aláírja a dokumentumot.”
A román külügy honlapján január 24-én jelent meg az utolsó, Ukrajnával foglalkozó közlemény. Azt írják, hogy „mély aggodalommal tölt el bennünket az erőszak elharapózása, a román külügyminisztérium a dialógusban látja a konfliktusok feloldásának egyetlen lehetőségét.”
Az ukrajnai ellenzék számít az EU támogatására a polgárháborúval fenyegető válság megoldásában. A müncheni biztonságpolitikai konferencián tartott felszólalásában Martonyi János magyar külügyminiszter sürgette az ország jövője körüli „geopolitikai versengés” leállítását. „Sokkal nagyobb a tét, sokkal súlyosabb az ügy, a polgárháború és az ország dezintegrációja fenyeget”, ami katasztrófa lenne Ukrajna számára.
A levágott fülű ellenzéki
Januárban egy hétre nyomtalanul eltűnt az ukrán ellenzék egyik vezetője, Dmitro Bulatov (képünkön). A róla közzétett fotókon az látszik, hogy mind a kezén, mind a fején mély vágások vannak, az egyik füle hiányzik, csupa vér. Bevallása szerint vaksötét helyiségben tartották fogva, ahol kínozták és megpróbálták megvakítani. Az Avtomajdan nevű ellenzéki csoport egyik vezetőjének az orosz akcentussal beszélő kínzói szeggel lyukasztották ki a tenyerét és keresztre feszítették. A 35 éves, háromgyermekes apa január 22-én tűnt el, és egy hét után egy Kijev közeli erdőben dobták ki. Onnan elvánszorgott egy közeli faluba, Visenkibe, ahonnan telefonon kért segítséget. Február elsején Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter Münchenben bejelentette, Bulatov gyógykezelésre az unióba utazhat. „Washington követeli az ukrán hatóságoktól az elrabolt és megkínzott ellenzéki aktivista, Dmitro Bulatov bántalmazóinak kézre kerítését” – jelentette az ukrán média is, amely arról is hírt adott, hogy a fiatal férfi rendőrségi körözés alatt állt, a tömegtüntetések szervezésével összefüggésben nyomoznak ellene. „Undort keltenek bennünk a békés tüntetők elleni minapi támadások Ukrajnában. Mélyen aggaszt például bennünket, hogy az Avtomajdan szervezőjét, Dmitro Bulatovot hosszú időn át kínozták” – közölte Marie Harf, az amerikai külügyminisztérium helyettes szóvivője. Harf felszólította az ukrán hatóságokat, hogy folytassanak alapos nyomozást, és vonják felelősségre a tetteseket. Az Interfax hírügynökség szerint a belügyminisztérium január 31-én tudatta, hogy a hatóságok még január 24-én körözést adtak ki az Avtomajdan több szervezője, köztük Bulatov ellen is. Az Avtomajdan a kijevi kormányellenes tüntetések egyik meghatározó civil csoportja, amely autós tüntetőkből szerveződött, és főként Kijeven kívül, elsősorban Viktor Janukovics mezsihirjai rezidenciája elé szervez megmozdulásokat. A konvojban közlekedést tiltó jogszabályt a kormányoldal nyilvánvalóan ellenük hozta.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.