Krivánszky Miklós
Kis országról lévén szó, a szlovákiai választások első látásra nem vetekedhetnek a most lezajlott németországi tartományi választások hírértékével. Az azonban borítékolható, hogy ami március 5-én Szlovákiában történt, hatással lesz a térség és az Európai Unió magatartására is. A papírforma szerint remélt, de azért a találgatások térfelén mozgó eredmények elmaradtak. Kivételt képez az eddig egyeduralkodó kormánypárt, a Robert Fico által vezetett Smer-SD, amely a legtöbb szavazatot (28,28 százalék) vallhatja magáénak. Esetében azonban győzelmi bukásról beszélhetünk.
Meglepetésekben tehát nincs hiány, az előrejelzések szerint a bennmaradásért küzdő SaS liberális tömörülés lett a legsikeresebb (12,1 százalék ) ellenzéki párt. Hasonlóan váratlan a Marián Kotleba besztercebányai megyefőnök szélsőjobboldali pártjának látványos bemasírozása a parlamentbe (8,04 százalék). Javított a Matovic-féle Olano-Nova párt is a maga 11,02 százalékával, de jellegénél fogva a kormányalakításnál komoly ellenszélbe ütközik. A meglepetések sorát szaporítja a „klasszikus”, eddig szintén szélsőjobbként számon tartott 8 százalékos SNS, a szlovák nemzetiek tömörülése, amely fennállása óta magyar ellenségképéről lett hírhedt. Mostani elnökük, Andrej Danko szakított a magyar kártya bevetésével és a magyar veszélyre épített pártprogrammal, a kiegyensúlyozott és felelősségteljes politikus képét építgeti. A semmiből alakult Sme Rodina (Család vagyunk) vállakózói hátterű Boris Kollár elnökkel induló friss párt 6,62 százalékot kanyarított ki magának, megelőzve a Bugár Béla fémjelezte szlovák–magyar Most–Hídat, amelyik a vártnál jóval rosszabbul teljesített (6,5 százalék).
A legesélyesebbnek vélt Siet (Háló) Procházka vezetésével csaknem kétharmaddal kevesebb választópolgárt mozgósított, mint ahogyan azt az előrejelzések jósolták. A választások nagy vesztesei viszont a szlovák kereszténydemokraták, akik a 4,94 százaléknyi eredménnyel a parlamenten kívül rekedtek. Harmadszorra sem jutott be a törvényhozásba a Magyar Közösség Pártja (MKP), ezúttal 4,04 százaléknál torpant meg. A nagyon erőteljes kampány dacára sem tudta bővíteni alapszavazói bázisát, a magyarlakta térségben a szavazói kedv alacsonyabbnak bizonyult (45–50 százalék) a szlovák régiókhoz képest (60–65 százalék). A preferenciaszavazatok tükrében jól szerepeltek a párt fiataljai. A kudarc nagy vesztese Berényi József, aki lemondott elnöki posztjáról. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség indulásának esélytelensége nem volt titok, az elért szerény eredmény is ezt igazolta (0,01 százalék). A kialakult eredmények szerint a parlamenti székek eloszlása: Smer 49, SaS 21, Olano-Nova 19, SNS 15, Kotleba LSNS 14, Sme Rodina 11, Most–Híd 11, Siet 10.
A választások óta elmúlt hét történései a politikai földrengésnek nevezett eseményeket tükrözik. Az erőviszonyokat teljes mértékben átrendezi a szélsőjobbos Kotlebáék térnyerése és Ficóék rossz teljesítménye. Az ellenzéki pártok igyekezete, hogy eltávolítsák a hatalomból Robert Ficót és táborát, majdnem sikeresnek bizonyult péntek estig. Az elnök által kormányalakításra felkért leköszönő miniszterelnökkel szemben a hét elejétől komolynak látszó jobboldali összefogás alakult. Több tényező viszont arra utalt, hogy túl sok az egyenetlenség a széleskörű koalíció berkeiben, ami a hétvégére megpecsételte a Fico-ellenes kormány megszületésének a reményét. Bugár Béla kritikus magatartása a kezdeti ellenzéki egység egyik bomlasztó ereje volt, amihez Andrej Danko a nemzetiek elnöke is ügyesen csatlakozott. Jelentőséggel bír Bugár Béla választások előtti kitétele is, hogy amennyiben meghiúsul a jobboldali koalíció, „kutyakötelességük kormányra lépni még a Smerrel is”. Bugárék magyar választói tábora számára nehezen fogadható el egy olyan koalíciós partner, mint az SNS, mivel amúltban ettől a párttól szenvedtek a legtöbbet a magyarok.
Uniós kontextusban a V4-ek szempontjából jobb egy stabil szövetséges Fico személyében, mint az unióval szemben nagyon kritikus Sulík. Erre utalt Orbán Viktor még a választások reggelén is, miszerint Szlovákiának stabil kormányra van szüksége. Ennek tudható be Bugárék azon döntése, hogy hétfőre tárgyalásokra hívták az MKP-t. A politológusok egyöntetű véleménye szerint a kormányalakítás láthatatlan szereplői azok a gazdasági érdekcsoportok és irányítóik, akik a különböző pártok mögött állnak. A magyar gazdasági csoport ismert alakja, Világi Oszkár szerint a Most–Hídnak csatlakoznia kéne a „standard” pártok tömörüléséhez, ami most a hétvégén meg is történt. A nemzetiek szombati pálfordulása maga után vonta a Híd és a Siet csatlakozását egy négypárti koalíció kialakításához. Idő kérdése tehát egy Fico által vezetett kormány felállása.
A Fico–Bugár -féle vasárnapi tárgyalások értelmében Bugár Béla szerint semmiféle olyan pont nem található, ami a Most–Híd prioritásait – antikorrupció, régiós politika, európai politika, kisebbségek – sértené. Még aznap csatlakozott a Siet is, amelyből tiltakozásul távozott az egyik alelnök és egy képviselő. A közvélemény közben Bugár-ellenes hangulatot vett, főleg a csalódott szlovák szavazók táborában, akik Fico leváltásának érdekében szavaztak a vegyes pártra.
Az MKP elnöksége hétfő délelőtt bejelentette, hogy a tervezett Híd–MKP tárgyalásokra nem megy el, mivel az SNS-szel semmiféle kormánytagságot sem tart elfogadhatónak. Sokan úgy vélik, hogy nem ártott volna személyesen kifejteni álláspontjukat és a kormánytagsággal járó magyar elvárásokat.
A gyors kormányalakítás kényszere a szlovák alkotmányos jogrenddel magyarázható. Többen ügyvivő kormány alakítását szorgalmazzák. A jogszabályok értelmében csak megbízott kormány működhet 90 napig: amennyiben ez idő alatt nem sikerül a kormányalakítás, az elnök köteles feloszlatni a parlamentet és kiírni az új választásokat. Ez jelenleg senkinek sem érdeke.
Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Parlament és kisebbségvédelmi szervezetek részvételével szervezett konferenciát az EP Kisebbségi Intergroupja szeptember 24-én, az Európai Nyelvek Napján Brüsszelben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.