Negyedik választási győzelme után a Siratófalnál adott hálát március 18-án pártja, a jobboldali Likud választási győzelméért Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök. A családjával odalátogató kormányfő kívánságcédulát rejtett a kövek közé, és megköszönte Izrael népének, hogy ismét bizalmat szavazott neki. A kívánságcédula – valami olyasmi, mint felénk az ortodoxok által írt akatisztok, annyi különbséggel, hogy nem kell pénzadománnyal is megtámogatni az Istenhez küldött üzenetet – tartalmáról nem adtak hírt, a frissen újraválasztott kormányfő mindenesetre alig két nappal a megválasztása után egyik kampányígéretét is visszavonta. Korábban ugyanis kijelentette, hogy az ő vezetése alatt soha nem lesz önálló palesztin állam. Elemzők szerint azonban túl későn, szóvivője révén Barack Obama ugyanis megüzente neki: betelt a pohár, az Egyesült Államok újragondolja izraeli politikáját.
Mekkora pohár telt be?
Választási kampányában Benjámin Netanjahu egy diplomáciai rekordot is kiegyenlített, március 3-án ugyanis immár harmadik alkalommal szólalt fel az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén – eddig ez a megtiszteltetés a külföldi vezetők közül csak Winston Churchill néhai brit miniszterelnököt érte.
A forró Közel-Keleten azonban szembement a nagyokkal, köztük Obamával is, a Teherán és a nagyhatalmak között folyó tárgyalások ügyében. Amit pedig Obama aligha bocsát meg neki, noha a békát lenyelve győzelme után két nappal gratulált neki. Az ENSZ öt állandó tagállama – Nagy-Britannia és Franciaország mellett az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – valamint Németország évek óta folytat tárgyalásokat Iránnal arról, hogy helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá a teheráni kormány nukleáris programját. Azon belül főként az urándúsítási tevékenységet, amelyről az irániak azt állítják, hogy kizárólag békés célokat szolgál, ám a nemzetközi közösségben erős gyanú él, hogy az iszlám köztársaság valójában atomfegyvert kíván előállítani.
E hosszas tárgyalási folyamat legutóbbi stációja, a március 20-i brüsszeli Európai Uniós-csúcs alkalmával Angela Merkel német kancellár, François Hollande francia államfő és David Cameron brit miniszterelnök, valamint Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Iránról, az iszlám köztársaság atomprogramjáról, illetve az arról folytatott tárgyalások állásáról egyeztetett. A diplomáciai naptár ugyanis sürget: a felek által korábban kitűzött határidő értelmében ez év március végéig megállapodásra kellene jutni a svájci Lausanne-ban a tervezett keretmegállapodás főbb elemeiről.
Fejjel a betonnak
Pedig Benjamin Netanjahu évek óta azt hangoztatja: szó sem lehet arról, hogy Irán megőrizze annak akár fizikai lehetőségét is, hogy valaha atomprogramja lehessen, mert akkor nukleáris robbanófejeket gyártana, amelyeket Izrael felé irányozna, ezt viszont akár háború árán is megakadályoznák. Az izraeli kormányfő erről is beszélt március 3-án Washingtonban, ahová a bejáratott diplomáciai protokoll teljes felrúgásával hívták meg.
A meghívás hírére több elemző is arra a belátásra jutott, hogy Netanjahu megőrült, valamiféle 21. századi Churchillnek képzeli magát. Maga a meghívás története is megér egy misét, illetve rávilágít, milyen hangulat uralkodik Washingtonban, ahol még másfél évig Obama lenne ugyebár a főnök. John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke anélkül hívta meg Netanjahut, hogy előzőleg Obamával egyeztettek volna, később meg az is kiderült, hogy a republikánus elnök titokban két héten át tárgyalt Izrael washingtoni nagykövetségével. Tettét azzal indokolta, hogy „szerette volna, ha a kongresszus másik véleményt is hall az iráni atomprogramról, nemcsak a Barack Obamáét!”
Az izraeli tévék Netanjahu hosszan tartó felszólalását követően néhány percnyi műsoridőt szántak az ellenzéki válaszra, a Cionista Tábort vezető Jichák Hercog pedig elmondta: „Netanjahu kétségtelenül szépen szónokol, de a fájdalmas igazság az, hogy a tapsok után egyedül marad.” Szerinte Izrael elszigetelődött, amit az is jelez, hogy az úgynevezett hatok csoportja – az ENSZ Biztonsági Tanács öt tagja és Németország – Izrael részvétele nélkül tárgyal Iránnal. Hercog úgy tartja, hogy a kongresszusi szónoklat szerinte súlyos károkat okozott a legfontosabb stratégiai partnerrel, az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokban.
Államalkotói kérdőjelek
A palesztin állam kérdése egy másik betonfal, amelybe Netanjahu belefejelt, s amiből a választásokat követően ugyan visszakozott, ám úgy tűnik, túl későn. Obama megüzente ugyanis, hogy az amerikai és az izraeli hadsereg és a hírszerzés között továbbra is zökkenőmentes lesz a kapcsolat, az évi hárommilliárd dolláros amerikai segélyt sem vonják meg, de ha a kétoldalú izraeli–palesztin tárgyalások nem vezetnek eredményre, az Egyesült Államok csatlakozik azokhoz az országokhoz, amelyek az ENSZ közbelépését sürgetik. Erről a palesztinok nevében 2014-ben Jordánia nyújtott be egy tervezetet, amely egy évet adott a kétoldalú tárgyalásokra. Ha azok nem vezetnek eredményre, a nemzetközi törvények szerint ENSZ-határozat alapján hoznák létre a független palesztin államot, és köteleznék az izraeli csapatok visszavonását 2017-ig Ciszjordániából. Korábban a javaslatot az Egyesült Államok leszavazta, de mostantól ez a politika változhat, és az a korábban érvényesülő magatartás is, miszerint az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács állandó tagjaként megvétózott minden olyan határozatot, amely Izraelt elmarasztalta vagy rá nézve hátrányos lett volna.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.