Nem mondanak le a függetlenségről

A 2017 októberi katalán referendumot követő fejlemények újabb jelenséggel gyarapodtak: a spanyol belpolitikában ismét megjelent a frankista ihletésű szélsőséges neonacionalizmus. A cél egy központosított spanyol egységállam megteremtése, ami ellen a katalánok többsége változatlanul a függetlenségben látja jövőjének bioztosítását. A helyzet elmérgesedésének fontos tényezője a letartóztatott katalán politikusok fogvatartása és a száműzetésben lévő elnök, Carles Puigdemont elleni újabb nemzetközi elfogatási parancs, amelynek nyomán a német hatóságok rövid időre letartóztatták ugyan, de kiadatását megtagadták. Ezért szabadlábon védekezhet a súlyos madridi vádak ellen. A német döntés újabb vereséget jelent Rajoy miniszterelnök számára, akinek több érdekcsoport is a leveltását szeretné elérni. A Ciudadanos párt befolyásos elnöke, Albert Rivera nyíltan azzal vádolja Rajoyt, hogy tétlensége csak a katalánok függetlenségi vágyát erősíti. Felrója neki a reformok késleltetését és a korrupció burjánzását. A hivatalban levő spanyol miniszterelnök ellenlábasa, Albert Rivera Macron francia elnöknek az európai nacionalista mozgalmak elleni küzdelmét tartja a megoldás kulcsának, a katalán kérdést pedig az európai szemlélet szerint spanyol belügynek tekinti, amit párbeszéddel kíván megoldani.

A kialakult helyzet megítéléséről a függetlenségpárti Jordi Sole EP-képviselőt kérdeztük, aki a katalán Esquera Repulicana párt szineiben van jelen Brüsszelben.

– Amennyiben Albert Riverának sikerülne leváltania Rajoy jelenlegi miniszterelnököt, mit remélhetnénk a politikusváltástól?

– Katalán szempontból semmi jót, a Ciudadanos és a néppárt közt annak a versengésnek vagyunk tanúi, hogy ki a keményvonalasabb spanyol nacionalista. Nem tekinthetjük megoldásnak ennek a politikai erőnek az előretörését, és ezt megtapasztaltuk az Európai Parlamentben is. Az ajánlott megoldási elképzeléseik szerint a gazdasági és pénzügyi kérdésekben visszafejlődést tapasztalhatunk – még a baszk széleskörű autonóm adóbehajtási rendszert is fel szeretnék számolni –, ami még a Rajoy-féle centralizmuson is túlmutat. A rezsimek Madridban cserélődhetnek, a katalán kérdés azonban marad.

– Mennyire fedik a valóságot a korrupció megfékezése terén hirdetett elképzelések?

– Álságos igyekezet, amikor a spanyol Számvevőszék megállapításai szerint a Ciudadanos gazdálkodásában is rendellenességek merültek fel, amelyek a néppárti gyakorlatot mintázták le. Inkább egy populista figyelemelterelésnek vagyunk a tanúi. Ennek következtében és a katalánellenes retorika  miatt a felmérések szerint jobb eredményt érnének el, mint a néppárt, dacára annak, hogy egy valós program nélküli párttal van dolgunk. Maga a párt programja eleve a katalán iskolarendszer ellenében született, a katalán nyelv iskolai használatát szerették volna visszaszorítani.

– A kialakult helyzet hogyan befolyásolja gazdaságilag Katalóniát?

– Gazdaságunk 2017-es teljesítménye kedvezőbb eredményeket mutat a spanyol átlagnál, magasabb az európainál és az eurózónánál is. A kivitel rekordmagasságot ért el, a külföldi beruházások és a turizmus szintén, a barcelonai teherkikötő 58 százalékkal emelte áruforgalmát.

– Mi várható Katalóniában, kik vezethetik az országot?

– A Madrid által kikényszerített decemberi választások megerősítették a függetlenségpárti hangulatot, a parlamenti 135 székből 70-et a függetlenségpárti koalíció mondhat magáénak. A nagy spanyol nyomás és a támadások ellenére sikerült bebizonyítanunk: a függetlenség gondolatát nem adtuk fel.

– Az uniós ellenszenv, a madridi immobilizmus nem vezethet-e a függetlenségi törekvések megtorpanásához?

– Sohasem fogjuk elfelejteni a kitűzött célt, a katalán köztársaságot. Az erről tartott referendum eredményei is erre köteleznek. Természetesen meg kell győznünk a még kételkedőket: bizonyára több időbe telik, mint ahogyan terveztük, de feladásról szó sem lehet.

– A száműzött Puigdemont elnök szerepe hogyan módosulhat? Mekkora mozgástere maradhat, hiszen a spanyol hatalom súlyos börtönévekkel fenyegeti.

– Mindenképpen megoldást kell találni, de nem szabad elfelejteni: törvényellenesen távolították el elnöki posztjából. Madridnak el kell ismernie az  ő legitimitását, ezzel egyidőben szükségünk van egy ügyvezető elnökre a folyó ügyek biztosításához.

– A Madriddal folyó tárgyalások része-e az elnök és a bebörtönzöttek elleni vádak ejtése?

– Valós tárgyalásokról nehéz beszélni: a madridi kormány azzal hárítja el a kérdést, hogy az már az igazságszolgáltatás kompetenciáját képezi, így nem politikai megoldásról van szó. A katalán civil társadalom viszont kiáll üldözött politikusai mellett, számos megmozdulás követi egymást, a nép nem hagyja képviselőit.

– Az uniós politikusok Katalóniával kapcsolatos magatartása megkérdőjelezhető. Mennyire tudatosítják, hogy a helyzet komolyan befolyásolhatja a 2019-es EP-választásokat?

– Katalóniában erőre kap az euroszkepticizmus, az átlag polgárt megbotránkoztatja az Európai Unió magatartása, főleg az Európai Bizottságé. Nehezen lehet elfelejteni Timmermans úr szavait a referendum napján tapasztalt rendőri atrocitások kapcsán. Az EU-s elöljáró szerint adott esetekben szükség van erőszak alkalmazására a jogállamiság szavatolása érdekében. 

– A Minority SafePack ügyében az ön pártja is tevőlegesen részt vett: hogyan ítéli meg az eredményt?

– Európai szinten mindenképpen fontos eredmény: gondolom, a küzdelem politikai része még nagyobb összefogást követel majd, ezért reméljük, hogy a FUEN időben keresi meg azokat, akik bekapcsolódhatnak a küzdelembe.

 Krivánszky Miklós, Brüsszel