Pufajkás voltam. Na és? –elhíresült mondását 1956-os szerepvállalása kapcsán fogalmazta meg Horn Gyula, aki 1956. október-novemberben nemzetőr volt, majd 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban. Nem túl dicsőséges szerepvállalását később lánya születésével, illetve azzal magyarázta, hogy bátyját a forradalom alatt fegyveres felkelők ölték meg – más változatok szerint a dokumentumfilm rendező testvér baleset áldozata lett, elgázolta egy teherautó. A jelek szerint az ötvenes években huszonéves Horn a „jó” oldalra állt: szolgálataiért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet, pályája ettől kezdve töretlenül ívelt a magasba. Dolgozott a magyar pénzügyminisztériumban főelőadóként, a külügyminisztérium szovjet osztályán attaséként, bulgáriai, jugoszláviai külszolgálata alatt nagykövetségi titkári, később tanácsosi rangban tevékenykedett. 1969-től kezdődően 16 éven át az MSZMP KB külügyi osztályán dolgozott. 1985-ben visszakerült a külügyi tárcához, négy évig volt külügyminisztériumi államtitkár. A nyolcvanas évek végétől az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként tartották számon, a külkapcsolatokról vallott és külföldi tárgyalópartnereivel folytatott megbeszélésein meg is fogalmazott nézetei nyomán az a vélemény alakult ki róla, hogy felkészült, felvilágosult gyakorlati szakember.
Rendszerváltás, szimbólumok
1989 májusától 1990 májusáig Horn a Németh-kormány külügyminisztere volt, a nagyvilágban a szimbolikussá emelkedett magyar–osztrák határnyitás révén vált híressé. 1989. június 27-én ugyanis osztrák kollégájával ő vágta át ünnepélyesen a vasfüggönynek nevezett műszaki határzár szögesdrótját, valamint bejelentette, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet polgár várakozott Magyarországon.
A határnyitás jelentős lépésnek bizonyult később a német újraegyesítés folyamatában. 1990 márciusában ő írta alá Moszkvában a magyar–szovjet csapatkivonási megállapodást, de valószínű, hogy a kivonulásról a Kremlben már korábban döntöttek. Egyike volt az immár „munkás” jelző nélküli Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapítóinak 1989 októberében, ’90 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnökeként tevékenykedett, 1994 és 1998 között pedig Magyarország miniszterelnöke volt. 2010-ig az Országgyűlés tagja volt, 2007 szeptemberétől azonban betegsége miatt már nem vett részt a parlament munkájában.
Kommunista hatalomtechnikus
Horn Gyula nagyszerűen egyensúlyozott a rendszerváltás zaklatott átmeneti éveinek politikai viharaiban: az utolsó igazi szocialista politikusként emlegetik, aki soha nem fordított hátat korábbi nézeteinek, hanem kiválóan hasznot tudott húzni belőle. A magyarországi békés átmenet idején igyekezett megszabadítani pártját minden terhes, marxizmushoz köthető ideológiai címkétől. Ugyanakkor a tranzitidőszak bizonytalanságában a biztonságra hivatkozva az MSZP-vel sikerült megnyernie a választókat azzal, hogy az alakulat mindenek felett a „demokrácia védelmét” szolgálja, és egyetlenként hajózhat csendesebb vizekre az ingatag gazdasági-politikai-társadalmi helyzet baljós hullámverésében.
Az 1994-es választások előtti autóbalesetét (rebesgették, hogy merénylet volt) is a politika szolgálatába állította: „A kezünket és a bordánkat összetörhetik, de a gerincünket nem” – mondta a korabeli tévénézők által ismert, gerincrögzítő koronájában egy MSZP-s rendezvényen. A választásokon győztes párt vezetőjeként 1994. július 15-én az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. Az általa vezetett kormány fogadta el és hajtotta végre a gazdaság szanálása érdekében az akkori pénzügyminiszterről elnevezett, sokat vitatott Bokros-csomagot, amely hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország elkerülte a fenyegető pénzügyi csődöt, az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék azzal bírálta a csomagot, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul magas árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.
A titokzatos betegség
Közeli munkatársai körében meglehetősen csökönyös, könnyen ígérő, de azt be nem tartó emberként is ismert Horn Gyula utoljára a 75. születésnapjára rendezett ünnepségen jelent meg a nyilvánosság előtt. A politikus – akiről az a hír is járta, hogy alkoholgondokkal küzd – 2007. szeptember 16-án került a honvédkórházba súlyos betegséggel. A kórházban VIP-teremben feküdt, állapotáról teljes hírzárlatot rendeltek el. Bulvárlapok szerint utolsó éveiben bár lefogyott, fizikailag jó állapotban volt, ám Alzheimer-kórhoz hasonló betegségben szenvedett, nem ismerte fel ismerőseit, hozzátartozóit. Betegsége szervi problémákkal nem járt, de szélsőséges hangulatingadozásai miatt állandó felügyeletre szorult.
Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Parlament és kisebbségvédelmi szervezetek részvételével szervezett konferenciát az EP Kisebbségi Intergroupja szeptember 24-én, az Európai Nyelvek Napján Brüsszelben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.