Emberközelben Navracsics Tibor EU-biztos

2015. február 14., 20:19

Az 500 millió lelket számláló Európai Unió hétköznapi embere keveset tud a sorsáról döntő brüsszeli politikusokról. Némelyik nevét esetleg megjegyzi, de egy uniós biztos tevékenysége, jövés-menése, találkozásai, családi hétköznapjai, egyszóval maga az ember szinte ismeretlen marad. Mi Navracsics Tiborra voltunk kíváncsiak.

galéria



Krivánszky Miklós

Rendhagyó, szokatlan, talán meghökkentő, de egyben melengető érzést keltő volt az a brüsszeli találkozó, amelyre a Balassi Intézetben került sor Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági ügyekért és sportért felelős uniós biztossal. A Magyar Hullám kulturális és közéleti társaság által kezdeményezett beszélgetés során a politikus – aki korábban magyar közigazgatási és igazságügyi, majd külügyi és külgazdasági miniszter, még korábban Fidesz-frakcióvezető volt – kitért arra a lényegbeli különbségre, ami az otthoni politikai hangulat, szóhasználat belső érzékelése és annak kinti lecsapódása között észlelhető. Ha idegen nyelven írnak a magyar politikáról és annak kifejezésmódjáról, az a nagyon erős megfogalmazásokat tükrözi, de az otthoni küzdelem logikájából kikerülve észrevehetjük: az elcsattant oda-visszák nem olyanok, mint ahogyan azt otthon halljuk. Hogyan jön le például franciául, angolul, hogy „mocskos Fidesz”, ami Angela Merkel budapesti látogatásakor hangzott el. A magyar politikai viták hangneme nem marad a nemzetközi átlag alatt, de az erős nyelvezet lefordítva még erősebben hat. „Virtus, szokás, hogy önszántunkból ássuk az árkokat? Ilyenkor fennakad az ember, ezért tartanak ellenzőim inkább intellektuelnek, mint politikusnak, de ilyen vagyok, hangosan gondolkodom. G. B. Shaw azért nem szerette a politikai vitát, mert a végén már az ellenféllel ért egyet az ember. Puhaság jelének vélik, ha valaki gondolkodik a politikában, de ezt a racionális alapállást továbbviszem. A politikusnak szociábilis alkatnak kell lennie, nekem ez nem mindig sikerül. Meghatározni, hogyan legyen az ember közvetlen, nem könnyű, vannak politikusok, akik zseniálisak ebben.”

Lenin örök

Az est moderátora, Ablonczy Bálint, a Heti Válasz című hetilap újságírója felvetette: a biztos esetében nem csak a politikába való sodródásról beszélhetünk, esetleg a hatalom vonzereje vonzotta a politikába? Navracsics szerint a kérdés így nem sportszerű, mivel erre csak az intellektuel válaszolhat, aki a jogi karon ismerte meg az ifjú demokratákat. De számára a Fidesz akkoriban túlságosan harsány volt, így minden más alakuló pártba belépett, viszont tagdíjat sehol sem fizetett. Végül 1994-ben csatlakozott a Fideszhez, azoktól a csalódásoktól sarkallva, amiket a ’90 előtti politikai nomenklatúra hatalomba való visszatérése okozott, és amik kihívást is jelentettek nemzedéke számára. Az íróasztalokra a hivatalokban egyre inkább visszakerültek olyan szimbólumok és politikai kellékek, amelyeket a rendszerváltás után illő volt sutba dobni. Még 2010-ben, húsz évvel a rendszerváltás után is Lenin-szobrokra és munkásmozgalmi relikviákra bukkantak a minisztérium szekrényeiben, elárverezésük után a bevételt a vörösiszap-katasztrófa károsultjai kapták. A Fidesz ’98-as sikeres kormányalakítása nyomán a biztos – saját szavaival élve – egyszerű sajtósként került a Miniszterelnöki Hivatalba, majd lett Orbán Viktor kabinetfőnöke, került közelebb a politikához, lett képviselőjelölt a veszprémi választókerületben.

Veszprémiség

Amúgy különleges sorsszerűség köti Veszprémhez. Szülei tervei szerint budapesti szülészeten kellett volna meglátnia a napvilágot, édesanyja el is indult akkori lakhelyükről, de már Veszprémen beindult a szülés, és azóta sem tud megválni ettől a várostól. Betege, ha hosszabb ideig kénytelen távol lenni, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a parlamentben képviselhette szülővárosát. Karrierjének csúcsát jelentené, ha a polgármestere lehetne.

A politikai közszereplése és tisztségvállalása igazából 2006-ban kezdődött, akkor lett parlamenti képviselő, habár Áder Jánossal például egy házibuliban találkozott még 1994-ben. Frakcióvezetői tisztségének titka: nem volt, aki elvállalja, sörözés közben érte utol Orbán Viktor hívása és felkérése, amit elsősorban a félig elfogyasztott söre bánja. Polgári politikusként definiálja magát, a polgári Magyarország híve, amely szerinte az 1998–2002 közötti korszakra volt inkább jellemző, amolyan 19. századi liberális pártok uralta időszak volt ez, amikor a Fidesz mellett öt párt volt jelen a parlamentben, de nem tömbök álltak egymással szemben, így még a kisgazdák kormányból való kiválása után is tudtak kisebbségből kormányozni.

A 2010 utáni Magyarország már nem ennyire polgári, habár a biztos hisz a polgári jó ízlésben. Némelyeknek túl bal- vagy túl jobboldali, „marginális szubkultúra” a Fideszben. Sikernek tartja a közigazgatási reform véghezvitelét, miniszterségének értelmet adott az állam szerepének kívánt mértékben való visszahelyezése, amelynek értelmében az állam tegye dolgát a legjobb módon ott, ahol az szükséges. Ennek tükrében sikeres politikusnak tartja magát, habár a politika szélsőséges helyzetei az embereket kiszámíthatatlanná változtatják. Racionális politikai elemzések szerint ki kell hagyni az emberi tényezőt, inkább intézményi megoldásokat kell alkalmazni, akkor derül ki, hogy kényszerhelyzetben miként viselkednek, milyen az emberi integritásuk. Más a miniszteri helyzet, mert nem érkezik fel az információ, elszigetelődik az ember, amit nem mindig tud kezelni. Mintha egy felhőkarcoló 52. emeletén lenne egy irodában, próbálta érzékeltetni Navracsics, látja lent az autókat, de semmi zaj nem szűrődik fel: hasonlóan maradhatnak el a fontos értesülések is.

Sérült álom

A jelenlegi kormány keretében előbb a külügyi tárca jutott Navracsics Tibornak, miközben nyílt titokként terjedt, hogy neki szánták az EU-s biztosi posztot. A legmesszemenőbb komolysággal kezelte a miniszteri teendőket a kinevezések terén, a képviseletek átszervezésében, ehhez kapcsolódik az észtországi magyar nagykövetség felszámolása is, de szóba jött a brüsszeli külképviselet megszűnése is. Döntéseit nem úgy akarta hozni, hogy azok majd távozása után ne lehessenek kivitelezhetők, ezért mindenben konzultált a miniszterelnökkel és kiszemelt utódjával. Tevékenységét olyan módon szervezte meg, mintha a teljes négyéves ciklusra rendezkedne be: „Nem állhattam az állomány elé azzal, hogy csak rövid időre jöttem, így aki gondolja, vegyen ki szabadságot, a többiek meg próbáljanak meg együttműködni.”

A biztosi jelöltsége körüli akadékoskodásokat a nemzetközi sajtó erős ellenszelének ellenére is a vártnál gördülékenyebben hárította el. Véleménye szerint, akik a személyével foglalkoztak, szinte semmilyen ismeretekkel sem rendelkeztek felőle. A meghallgatásra való felkészülés pedig előreláthatóan nem vezetett volna sokra, mert a bírálatok, ellenvetések jellege nem a pártatlan megalapozottságra épült. Az elején elborzadt, majd jókat szórakozott az elhangzottakon, például az olyan kitételeken, hogy ő lenne az európai integráció akadálya, veszélyforrása, kicsit olyan falurossza hangulat uralkodott, mondta. Végül a meghallgatás gyerekjátéknak bizonyult.

Az oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi tárca aszerint minősül gyenge vagy erős portfóliónak, hogy ki milyen megközelítésből kezeli az Uniót. A federalisták számára, akik az egységes európai állam hívei, a gyengébb kategóriába sorolandó, míg az euroszkeptikusok, akik a nemzetállamok szövetségét helyezik előnybe, inkább erős tárcának vélik. A biztosok hierarchiájában fontos helyet foglal el, mert „mindenki kíváncsi volt rám. A párizsi tragikus események, a Charlie Hebdo elleni gyilkos merénylet és a zsidóellenes öldöklés rávilágított e portfólió stratégiai jelentőségére, és Európa sérülékenységére. Az az álom kapott itt életveszélyes sérülést, miszerint megoldható a kultúrák békés egymás mellett élése. Ha jól érzünk rá arra, hogy mit lehet tenni, és a tagállamok is belátják, hogy ez halaszthatatlan, ami számomra politikai munka és kihívás, akkor a tagállamokat rá lehet venni az együttműködésre. Kimondott akaratuk nélkül viszont erre nincs esély. A bizottság működése terén szükség lenne a hatékonyság fokozására, ehhez viszont az eljárási szabályzat egyszerűsítésére lenne szükség, a politikai akarat koncentráltabb megjelenését igényelné. Az ilyen fajta integráció viszont az Európai Bizottságon belül a tagállamok tiltakozását váltaná ki.”

Közösségépítés, nem etnikai alapon

Az Erdélyi Napló felvetései között szerepelt az európai alkotmány gondolata is. A biztos válaszában utalt arra, hogy alkotmányt csak egy politikai közösség tud létrehozni, jelenleg Európában nincs ilyen politikai közösség, mivel nincs európai nemzet. Feladatának tartja, hogy hozzájáruljon egy európai közösség létrejöttéhez, amely azonban nem etnikai alapú, nem egy nemzet, hanem az összetartozás-tudat alapján szerveződik. Megkérdeztük azt is, hogy a nemzeti kisebbségek és kis népcsoportok kultúrájának finanszírozásához lesz-e politikai akarat a bizottságon belül? Navracsics utalt az európai programok azon, pályázati úton hozzáférhető csomagjára,  amely a veszélyeztetett nyelvek megtartását hivatott finanszírozni. Az adott kormányok valamilyen kötelezettségvállalásra való kényszerítésének esélyére a biztos most nem lát lehetőséget, szerinte ebben inkább az Európa Tanács járhat el, az EU ilyen kérdésekkel nem foglalkozik.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
2025. február 22., szombat

Oroszellenes Romániát lát Oroszország bukaresti nagykövete

Oroszország bukaresti nagykövete, Vladimir Lipaev interjút adott a HotNews.ro román nyelvű hírportálnak. A román médiának először nyilatkozó orosz diplomatát elsősorban a romániai elnökválasztásba való orosz beavatkozásról kérdezték.

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.