A berlinieket nem lehet egykönnyen kihozni a béketűrésükből, ha forgalomkorlátozásokról van szó: itt mindennaposak az útlezárások, a belépni tilos szalagok. No meg egyetlen más német városban sem hangzik fel annyiszor a rendőrautók szirénája, mint a Brandenburgi Kapu környékén. A főváros egyfajta méltósággal viseli a ranggal járó felhajtást. Brad Pitt és Angelina Jolie hazajár ide, híres politikusok és névtelen kiskirályok adják egymásnak a kilincset a Spree partján, az azonban mégsem mindennapi dolog, ha az Air Force One száll le a Tegel repülőtéren.
Elődök árnyékában
Az amerikai elnök itt ritka, de különösen kedves vendég. A hidegháború alatt a Fehér Ház idelátogató lakói a remény szimbólumaivá váltak nemcsak az enklávéban élő nyugat-berliniek, de a fal túlsó oldalán élő németek számára is. Mióta John F. Kennedy 1963-ban a schönebergi városháza előtt kimondta az azóta híressé vált „Ich bin ein Berliner“ mondatot, Ronald Reagan pedig erre ráduplázva 1987-ben a keleti oldalon az NSZK-s és szovjet vezérkar előtt felkérte Gorbacsovot a fal lebontására („Mr. Gorbachev, tear down this Wall!“), a berliniek várják és elvárják a hasonló, történelemcsináló mottókat.
Persze, a fal leomlása, a hidegháború vége és a megszálló hatalmak kivonulása óta nincs könnyű dolga az ideutazó elnöknek és tanácsadóinak a beszéd összeállításakor – és ez alól Barack Obama sem volt kivétel. Az elnökkel szemben ráadásul fokozottak voltak az elvárások, miután első hivatalos látogatásának sikere jóval meghaladta a várakozásokat. Jelenléte valósággal lenyűgözte a németeket – annak ellenére, hogy 2008-ban még nem is volt pártja hivatalos elnökjelöltje, beszédére a várt kétezer helyett 200 ezren sereglettek össze. Berlin ezúttal is ugyanazzal a nyíltsággal és kíváncsisággal várta a mosolygó amerikait – a sajtó csak mr. Sunshine-nak titulálja –, sőt, a vendégszeretetet megtoldotta azzal, hogy teljesítette Obama abbeli régi óhaját, hogy a Brandenburgi Kapu előtt beszélhessen. Nem is akármikor: június 19-én, szinte napra pontosan 50 évvel azután, hogy Kennedy megtisztelte jelenlétével a várost.
Obamát és családját filmsztárokhoz illő érdeklődés övezte, komoly médiák és bulvárlapok lépésről lépésre tudósítottak a vizitről, kivesézve minden elhangzott szót, de még a legapróbb gesztusokat is, akárcsak a first lady ruhatárát vagy az elnök lányainak hajviseletét. A csalódottságot végül azonban sem a tökéletes protokoll, sem a felhajtás nem tudta leplezni. Hiába mosolygott fáradhatatlanul a házigazda Angela Merkel kancellár, a hazai és nemzetközi médiát nem tudta meggyőzni a transzatlanti kapcsolat igazi, őszinte mélységéről.
Eltolt prioritások
Az elemzők figyelmét nem kerülte el, hogy a találkozás egyetlen érdemleges újdonságot tartalmazott: az amerikai és orosz atomarzenál csökkentésére vonatkozó javaslatot. Kimondatlanul maradtak ellenben olyan fontos dolgok, mint az Amerika és Európa közti szabadkereskedelmi megállapodás, amely mindkét kontinens számára jelentős gazdasági előnyöket jelentene – akár középtávon is.
A német kancellár közvetlen környezete szerint Berlin nehezen nyeli le, hogy Obama nem annyira elkötelezett a klímapolitika terén és Guantanamo bezárását illetően, ahogyan azt Németország helyeselné. Kínos foltot ejtett a látogatáson az is, hogy Merkel személyesen vetette fel az amerikai Prizma megfigyelőprogram kérdését, amely német állampolgárok után is vizsgálódott – annak ellenére, hogy Barack Obama végül megvédte az intézkedést, hangsúlyozva, hogy ennek segítségével sikerült több támadást meghiúsítani Németországban is.
A német sajtó fanyalogva vette tudomásul, hogy az elnök berlini vizitjének alig volt nyoma, nemhogy visszhangja a tengerentúli médiában. Habár sokak szerint Berlin már egy ideje rezignáltan veszi tudomásul, hogy Amerika globális prioritásai között Európa és Németország jelenleg kevésbé előkelő helyen szerepel, a látogatást szívélyes légkör jellemezte. A fogadásról készült felvételeken jól látni, hogy az elnök-kancellár már-már baráti üdvözlése (puszi és ölelés) túlmutat a szigorú protokollon, a négyszemszözti ebéd pedig az átlagosnál is szorosabb szövetséget sejtet. Ehhez társul, hogy elutazása előtt Obama nem Joachim Gauck államfővel, hanem Merkel asszonnyal vacsorázott, amit a hazai sajtó valóságos cselszövésnek nevezett.
„Történelmet kell írnunk” – ez volt a Fehér Ház lakójának kulcsmondata a Brandenburgi Kapu előtt tartott beszédében. Az üzenetet Obama közeli tanácsadója egészítette ki kicsit később, kicsit távolabb. Eszerint Berlin szimbóluma Washington azon törekvésének, hogy bebizonyítsa: ugyanolyan sikeres lehet az elkövetkező fél évszázadban, mint az elmúlt ötven évben.
Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Parlament és kisebbségvédelmi szervezetek részvételével szervezett konferenciát az EP Kisebbségi Intergroupja szeptember 24-én, az Európai Nyelvek Napján Brüsszelben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.