Gasztronómiai eszköz az asszimiláció ellen

– Milyen okból vág bele egy jogász és egy mérnök a kockázatos vállalkozásnak számító vendéglátó-ipari egység működtetésébe?

– Várvédő Kinga: Szerettük volna, hogy Nagybányán is létezzen magyar szórakozóhely. Fiatalkorunkban működött a Domino, de az sajnos bezárt. Van három gyermekünk, mire felnőnek, vélhetően befut a vállalkozás. Mi a magyar fiatalok védelmére is gondoltunk, amikor ezt a helyet kitaláltuk: Nagybányán sajnos óriási veszélyt jelentenek a különböző drogok, elég sok helyen kínálják a fiatalokat.

Mint ahogy azt is komolyan vesszük, hogy 18 év alattiaknak nem szolgálunk fel alkoholt. Másrészt ha valaki ittasan érkezik, az is az alkoholmentes italok között kénytelen válogatni.

– Kiváló magyar borokat látok a kínálatban. Honnan szerezték be az útbaigazítást?

–Várvédő Levente: Csávossy György, az erdélyi borszakma nemrégiben elhunyt nagy öregje mondta, hogy a bor a magyar ember itala, amely elkíséri őt a keresztelőtől a torig. Ezt tartottuk szem előtt, amikor eldöntöttük, az italok közül a boré lesz a főszerep. Egy borszakértő barátunkat kérdeztük meg, aki több mint egy évtizede jár Nagybányára borkóstolókat tartani. Ő javasolta, merre induljunk el. Meggyőzött arról, hogy az erdélyi magyar borvidékeken gazdálkodó magyar termelők borait kellene bemutatni.

Kínálunk továbbá borokat az anyaországi befektetéssel működő Kárásztelki Pezsgőpincészettől. A hozzánk legközelebb eső bortermelő település, Krasznabéltek legismertebb pincészetének, a Nachbilnak a borait is bevettük az itallapra. De vannak más vidékekről is boraink. Amikor nemrég a Vura Vinotéka borbálján jártunk, rájöttünk, milyen remek borokat lehet kóstolni az egész Kárpát-medencéből.

– Mi nyerte el leginkább a tetszésüket?

– V. L.: A szerémségi borok: ez a törökök előtti idők legjelentősebb magyar borvidéke, ahol Maurer Oszkár indította újra a magyar borászkodást. Olyan hajdani dűlőket telepített be, amelyeken évszázadok óta senki nem termelt szőlőt. Ma a Krisztus-, a Táncos-, a Kárász-, a Csücsülős-dűlők adnak ismét remek borokat. A Szerémi Szerelem nevű vörös házasítását be is vettük a választékba.

– A sörválasztékban is megmaradtak a magyar kínálatnál...

– V. K.: Egyelőre csak a csíkszentsimoni manufaktúra söreit forgalmazzuk. Tervezünk négyfejes csaprendszert, akkor a szűrt világos és a barna mellett csapolunk majd szűretlen világost és áfonyást is.

Kolozsváron van egy magyar kézben levő főzde – Sör Kolozsvári módra –, az ő söreiket is jó lenne beilleszteni az itallapra. Kávé műfajban is igyekszünk a legjobbat adni, ahogy a tea is a minőségi kategóriába tartozik. Egyébként van saját dobozolású, magyar feliratú teakeverékünk is.

– Mennyire van igény a szintén jó minőségű erdélyi pálinkára?

– V. L.: Igény lenne, de fiatal még a hely és küzdünk a bürokráciával. Nem volt még időnk minden irányba lépni. Olyan prémium minőségű pálinkát szeretnénk kínálni, mint amilyen többek között a sepsiszentgyörgyi Potio Nobilis.

– Ha az ember beül a Colonellóba, nem tudja eldönteni, hogy a helyiség kávéház, teázó, söröző vagy borozó. Mennyire tudatos e sokszínűség?

– V. K.: Ezt tudatosan találtuk ki, és még nincs vége a paletta szélesítésének.

Magyarországon láttam egy hangulatos kávézóban az ötletet: az egész falat könyvek borították, ahonnan azzal a feltétellel lehetett elvinni egy kötetet, ha az ember helyette mást hozott. A megnyitás óta volt már gyógyító olajbemutató: elkötelezettjei vagyunk a természetes gyógymódok népszerűsítésének, e témakörben minden bizonnyal lesznek még termékbemutatóink és előadásaink. Támogatjuk a kézművességet, szervezni fogunk kézműves gyermekfoglalkozásokat, de hadd említsem meg, hogy a gyermeksarokban Sass Boglárka saját készítésű párnáin ücsöröghetnek az apróságok. Ezek a párnák meg is vásárolhatóak. Az is meglehet, hogy előbb-utóbb Heit Lóránt borász – akinek húsz Bakator tőkéjét „fogadtuk örökbe” a Vura borbálon – húzza majd a talpalávalót a borkóstoló után megrendezendő táncházunkban.

– Milyen a hely fogadtatása a nagybányaiak körében?

– V. K.: Nagyon pozitív. Nem hittük volna, hogy ilyen hamar kialakulhat egy törzsvendég csoport. A Németh László Líceum gólyabálosai nálunk tartották a bulit. A nyolcadikosok és kilencedikesek itt készítették a fotóikat, születésnapokat is szoktak itt ünnepelni, tartottunk már retrobulit is. Többnyire telt házas rendezvényeink voltak.

 – Ki tervezte a csodás belteret? 

– V. K.: A szakmában igen jó hírnévnek örvendő Paskucz Istvánnal együttműködve terveztük. Volt néhány dolog, amiből nem engedtem. Például az, hogy feltétlenül legyen gyermeksarok.

– Merre fejlesztenék ezt a nem mindennapi magyar kezdeményezést?

– V. K.: A fiatalokat szeretnénk elsősorban megszólítani. Erdély-szerte azt látjuk, hogy csak az idősebbek látogatják a kulturális programokat. Egyrészt ez remek helyszín az ismerkedésre, a magyar fiatalok közös szórakozására. Másrészt

Pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz egy koncertsorozat ügyében, filmklubot akarunk alapítani, a falak alkalmasak arra, hogy fiatal művészek kiállítsanak, akárcsak egy galériában. Amatőr zenészeket is szívesen látnánk: vásároltunk hangszereket és erősítést is. Stand up comedy és karaoke is beleférne a választékba. Fő célunk, hogy a Colonello magyar kulturális központtá érjen. Ez is eszköz lehet az asszimiláció ellen.