Az aradi Szabadság tér gasztronómiai kínálata

A kommunista öntudatpusztítás dacára vannak még történelmi fogódzóink. Elképesztő a kultúravesztés, a felnövekvő nemzedékek történelmi tudásanyagának csökkenése, de a fogyasztói idiotizmus által diktált ösztöncselekvéseket meghaladni képes, öntudatos polgárok számára még létezik egyfajta nemzeti kánon. Ha azt halljuk, hogy Ópusztaszer, Mohács, Világos, Arad, akkor mindannyian ugyanarra gondolunk.

Évente egyszer, október 6-án minden magyarul gondolkodó ember lélekben Aradon van. Sokan az anyaországból is elzarándokolnak ide. Kevés szó esik arról, hogy a Vesztőhelyen már a Ceaușescu-rendszerben is többszáz ember gyűlt össze a gyásznap tiszteletére. Jómagam 1987-ben vettem részt először e megemlékezésen. Amikor a tömeg énekelni kezdte a Székely Himnuszt, majd a Kossuth nóták után az Ott, ahol zúg az a négy folyó című irredenta dalt, vártam, hogy a tömegben vegyült karhatalmisták mikor kezdik el a letartóztatásokat. De nem történt ilyesmi sem akkor, sem a következő években.

A rendszerváltást követően már szabadon lehetett emlékezni, annyi megszorítással, hogy miután 1999-ben román szélsőségesek útszéli stílusban gyalázkodtak Dávid Ibolya beszéde alatt, a helyi RMDSZ kompromisszumot kötött. Innentől kezdve minden beszéd két nyelven hangzott, illetve hangzik el, ami nem kis mértékben zavarja az esemény meghittségét.

A Szabadság szobor 2004-es felállítása után a megemlékezések két helyszínen zajlottak. A harmadik jeles helyszín érthető módon a Szabadság tér, ahol a vértanúk emlékére felállított szoborcsoport eredetileg állt, de kimaradt a sorból. Ott most a kommunista időkben készült katonai emlékmű hirdeti a román felsőbbrendűséget. Mindazonáltal

a tér még mindig hordoz valamit hajdani hangulatából, az épületek zöme a magyar időkből való.

A földszintjükön színvonalas vendéglátó egységek ütöttek tanyát.

Gasztronómiai szempontból a város ezen részének csúcskorszaka 2013-ra tehető, amikor itt működött a dél-erdélyi magyarok körében is jól ismert Újfehértói halászcsárdának, valamint a Roosevelt téri halászcsárdának egyetlen határon kívüli testvéregysége, a Szegedi halászcsárda. A hely kb. két éves működés után sajnos bezárt. A tér sarkában rendszeresen bérlőt váltó, ez időtájt üresen álló ingatlanban működött az Imi konyhája néven (Bucătăria lui Imi) egy remek séfbisztró.

A magyar ügyvéd, Molnár Imre éttermében több magyar eseményt is szerveztek, főként borkóstolókat.

A vállalkozás sajnos nem tudott nyereségessé válni, mint ahogy a tőszomszédságában levő, színvonalas Nolio sem. A járvány elvitte a régió legnépszerűbb, szintén a térsarokban működő romkocsmát, a KF-et is. Mindezzel együtt a Szabadság tér ma is a város legfontosabb gasztro-központja, ha a színvonalas egységeket négyzetméterszámra vetítjük.

Itt találhatjuk Arad egyetlen csúcsminőségű sörözőjét, a Joy’s pubot, amely irodalmi eseményeknek is otthont ad,

atmoszférája egyedi és hangulatos, a terasza romkocsmás. A sörválaszték impozáns, de tartanak minőségi borokat és töményitalokat is.

A konyha színvonala az alkalmazottak fluktuációja miatt változó, és ugyanez mondható el a kiszolgálásról is. Az ár/érték arány azonban mindig rendben volt: a felszolgált fogások zöme, ha nem is verdesi a csúcsokat, de meghaladja az átlagszintet, a pubok viszonylatában kifejezetten jónak mondható. Örömteli, hogy tavaly megjelentek a magyar minőségi sörök is a választékban: ma már ihatunk Mad Scientist, Szent András, Rothbeer és Fehér Nyúl söröket is a Bereta, Hop Hooligans mellett, hogy csak a legnagyobb neveket említsem Erdélyből és a Kárpátokon túli területekről.

A Joy’s mellett nyitotta meg Brandt Loli francia stílusú cukrászdáját, mely nemcsak Arad ékessége, de a tágan értelmezett Erdélyben sem találkoztam színvonalasabb egységgel ebben a műfajban. (Talán Kolozsvár rejt egy-két hasonló gyöngyszemet, melyek eddig elkerülték a figyelmem.) A tulajdonos, akivel Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorában is találkozhattunk, a legjobb magyarországi műhelyekben tanult, a mára megszűnt Zaziban és a Desszert Neked-ben.

Tudását többek között arra használta, hogy csúcsminőségű alapanyagokból készült süteményein keresztül szerettesse meg az aradi igényes közönséggel a magyar klasszikusokat:

nemcsak a népszerű Suhajdát és Dobos tortát, hanem például az Eszterházyt is. A cukrászda egyébként az egyetemes cukrászkultúrából merít, a gyümölcsös sütiktől a csokoládécsodákig mindent a legmagasabb szinten prezentálva.

A Szabadság téren működik a város egyik legszínvonalasabb étterme, az Art café, melynek tulajdonosa további két egységet is jegyez Arad központjában, a La Pergola-t és a La Champagnerie-t. Mindhárom megbízható, jó hely. Az Art café beltere a nevéhez méltó, elsőre megnyeri az embert. Az étekválaszték nemzetközinek mondható, hetente egyszer sushi napot is tartanak.

Nem kiugró, de korrekt, fősodratú minőséget hoz évtizedek óta a Szabadság téri Transilvania, vannak jó megvillanásai a Rationak, kommersz italokkal vár a Wishes és a Wings, korrekt a tömény- és borválaszték a Marulában és a népszerű Five to Go kávézó-franchise is működtet itt egységet.

A friss nyitások közé tartozik egy pincében a Chipsy Kings, mely remek burgert kínál,

jó a buci, nem sütik rommá a húst, jók az ízesítők is, a kiszolgálás kedves, de sajnos csak kommersz söröket tartanak. Végül, de nem utolsósorban a Pizza Vero Amore a római négyszögletes, kívül roppanós, belül levegős, vastag tésztájú pizza-stílust is behozta a városba, ahol egyébként a rég jelenlévő trattoria-zsáner mellett most a nápolyi irányzat hódít.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a város két kiemelkedő vega egysége, a Biosweets és a Vegan Time a Szabadság tértől néhány méterre található. A tér vonzáskörzetében működik a város egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb autentikus olasz étterme, a Picasso is.

Egy szó, mint szám: aki Aradon enni szeretne, az nyugodtan célba veheti a Szabadság teret. Kizárt, hogy ne találjon kedvére valót.