A „szárnyait” bontogató Bocskai István

Garda Dezső 2019. augusztus 27., 16:17

Bocskai István „belenőtt” az erdélyi fejedelmi székbe. Korán megismerte a Habsburg birodalmi udvart, és a későbbi fejedelem, Báthory Zsigmond nagybátyjaként az erdélyi fejedelemség szürke eminenciásává vált.

Erdély legfontosabb végvárában, a váradi várban volt várkapitány Bocskai István Fotó: Kádár Hanga

(folytatás 31. lapszámunkból)

Bocskai István édesapja, Bocskai György jómódú Habsburg-hű középnemes volt. 1556 végén Izabella királyné fogságába került, ahonnan 1557-ben szabadult, majd a bécsi magyar kancellária titkári tisztségét töltötte be. 1569-ben azonban váratlanul János Zsigmond pártjára állt. Az ifjú fejedelem Bocskai Györgyöt ta­nácsosi rangra emelte. A Bocskai család birtokainak nagy része Bihar vármegyé­ben terült el a Berettyó mentén. Családi központjukat Nagy- és Kismarja falvak alkották.

Bocskai István, Bocskai György és Sulyok Erzsébet hatodik gyermekeként született Kolozsváron 1557. január l-én, amikor a Bocskai házaspár Izabella fogsá­gában tartózkodott.

Az ifjú Bocskai István életének első évtizedét Bécsben és Prágában töltötte. Ifjúkorában érzékelhette a birodalmi nagyváros nyüzsgő forgatagát, az udvari élet sajátosságait. A Habsburg magyar király iránti hűségre nevelték. 1576 telén hagyta el Prágát, és Erdélybe, a fejedelmi udvarba költözött. Gyulafehérváron testvére, Bocskai Erzsébet Báthory Kristóf felesége volt, s így kö­zeli rokonságba került a fejedelmi családdal. Báthory István fe­jedelem 1576 tavaszán Lengyelországba távozott. A lengyel király Erdélyben bátyját, Kristófot nevezte ki vajdának. Báthory Kristóf vajda halála (1581) után Bocskai Istvánt beválasztották a testamentumos urak közé, a megválasztott, de még kiskorú Bá­thory Zsigmond nevelőjeként és tanácsosaként. E tisztségnek a betöltése nem jelentett erőfeszítést, mert lényegében távozása után is Bátho­ry István irányította Erdélyt a krakkói kancelláriája útján.

Bocskai 1583-ban feleségül vette Varkocs Tamás özvegyét, Hagymássy Katát, aki nagybirtokos volt Biharban. Tanácsosi tisztségét azt követően is megőrizte, miután 1585-ben Báthory István kormányzóként Ghiczy Jánost állította az utód­ként kijelölt Báthory Zsigmond mellé. Bocskai 1586-ban részt vett Varsóban a lengyel király és erdélyi fejedelem temetésén.

Báthory Zsigmond jobb keze

Az országgyűlés 1588-ban nagykorúsította Báthory Zsigmondot, s ezzel Erdélyben megkezdődött a pártoskodás. Bocskai mindvégig uno­kaöccse mellett állt, azaz politikai és rokoni súlyával is az oszmánelle­nes keresztény összefogást támogatta, és a Habsburg császárral kötendő szövetséget pártolta.

1592 nyarán Báthory Zsigmond Bocskai Istvánt váradi kapitánnyá nevezte ki, mint politikájának legfőbb támogatóját. Várad a fejedelemség legfontosabb végvára volt. A kortársak „Erdély kapujának” nevezték.

Itt vezetett a legfontosabb útvonal az Alföldről Erdély bel­sejébe, de őrizte a Partiumot, és védte a környékbeli falvakat az oszmá­noktól, németektől egyaránt. Várad kapitánya rendelkezett a legna­gyobb, legjobban felfegyverzett haderő fölött, katonaságával fejedel­meket buktathatott meg vagy segíthetett a hatalomhoz. A váradi ka­pitányság megerősítette Bocskai Istvánt abban a meggyőződésében, hogy elérkezett az idő a gyengülőnek látszó oszmánok kiverésére Magyarország területéről. Mindehhez Magyarország és Erdély katonai ereje kevésnek tűnt. Bocskai úgy vélte, hogy a né­met-római császár támogatása elősegítheti a törökök kiűzését.

Hatalma és befolyása akkor nyilvánult meg először, amikor Báthory Zsigmond első alkalommal hagyta el az erdélyi fejedelmi trónt. Röviddel ezután Kő­várra utazott a fejedelem bátorítása érdekében, de Erdély rendjei is tőle várták a megoldást a hirtelen ijedelemben, amit a fejedelem távozása okozott. Amikor Kővárból visszatértek a Báthoryt támogató urak, köztük Bocskai István, hogy rávegyék a rendeket az oszmánokkal való szakí­tásra, már egyértelműen a nagybácsi irányított.

Az erdélyiek 1594-ben megszakították kapcsolatukat a Portával, majd Zsigmond fejedelem kivégeztette a törökpárti nagyurakat. Bocskai elképzelése szerint Erdély élén unokaöccse vihette győze­lemre az oszmánellenes harcot. Bocskai az ország egészét érintő kérdé­sekben soha nem hagyta, hogy érzel­mek befolyásolják, az észérvek meghatározta úton haladt előre. Ha bebizonyosodott, hogy hibázott, képes volt változtatni vélemé­nyén. Fokozatosan olyan irányító, ötletadó, a döntések meghozatalát befolyásoló és azokat végrehajtó vagy végrehajtató erővé vált a fejedelem mögött, aki nélkül Báthory Zsigmond egyetlen lépést sem tett. Lelki atyja, az őt mindenben támogató és lelkesítő Alfonso Carillo meghallgatására is csak Bocskai után került sor.

A várkapitányságtól megfosztott Bocskai

Az 1595 januárjában Prágába induló követséget – amely a császárral kötendő szövetségről tárgyalt – Bocskai vezette. Ifjúkori udvari ismere­teit és tájékozódó képességét jól érvényesítette küldetése során. Az Erdély függetlenségét elismerő szerződés megkötését kidolgozta, sőt még Habsburg-házbeli feleséget is sikerült szereznie a fejedelemnek. Bocskai győztesként tért haza Erdélybe, ahol fejedelmi unokaöccse hálás volt neki a segítségért. Lakodalmán 1595. augusztus 6-án egyedül ő ülhetett a fejedelmi asztalnál, sőt a jegyespárt saját kastélyában látta vendégül.

Visconti, az Erdélyben tartózkodó pápai nuncius is érzékelte, hogy Bocskai az ország dolgait a saját elképzelése szerint intézi. 1597-ben újból lemondani ké­szült a fejedelem. Ekkor már Bocskai is támogatta tervét. Az újabb prágai megállapodás értelmében Erdélybe császári biztosok érkeztek, hogy megvalósítsák a hatalomátvételt. Három hónap elteltével kiderült: a császár nem segíti az erdélyieket az egyre fenyegetőbben támadó oszmánok ellen. A kormányzó­ként kijelölt Miksa főherceg nem jött el Erdélybe, s a császári-királyi biztosok nevében visszaélések, garázdálkodások történtek.

Bocskait megfosztották a váradi kapi­tányi tisztségétől, holott neki köszönhette a császár, hogy Erdély birtokába jutott. Főkapitánnyá Kornis Gáspárt, az ellenfelét nevezték ki. Számára egyértelművé vált, hogy a Habsburg biztosok személyének mellőzésére törekednek.

Ekkor elgondolkodott azon, hogy bár papíron megvalósult a Mohács óta elszakított országrészek egyesü­lése, de Erdélyt a Habsburgok mégis a németeknek alárendelt országnak tekintették. Döntése ha­mar megszületett: visszahívta az Oppelnben tartózkodó unokaöccsét. Közben Báthory Zsigmond mellé ál­lította a Szászsebesen táborozó erdélyi katonaságot, és élükön bevonult Gyulafehérvárra és Kolozsvárra. A fegyveres gyalogsággal és a székelyek­kel körülfogott Kolozsváron ülésező rendek Bocskai felszólítására elismerték Zsigmondot régi-új fejedelmüknek.

Báthory Zsigmond újraválasztását el kellett fogadtatni Rudolf császár­ral is. Levelet írt Prá­gába, amelyet minden tekintélyesebb főúrral aláíratott és lepecsételte­tett, s ebben hosszasan magyarázkodott. Közben az oszmánok megtá­madták Váradot, és bár az ostrom sikertelen volt, Bocskai számára nyilvánvalóvá vált, hogy ha már megvédeni nem tudják magukat, leg­alább ideiglenesen ki kellene egyezni a Portával. Féltette Erdélyt egy oszmán megtorló hadjárattal szemben.

Megelégelte Mihály vajda rablásait

Mihály vajda bár névlege­sen a császár helytartójának címezte magát, de saját országaként tekintett Erdélyre, ahol igyekezett hatalmát építeni. Lefoglalta a Báthoryak kincseit, és ékszerek tömegét magára aggatva sétálgatott a gyulafehérvári palo­tában. Semmit sem sajnált elpusztítani, ha kedve támadt hozzá. Elűzte Erdélyből a kancellár Napragyi Demeter püspököt, és saját havasalföldi bojárjait vette maga mellé. Bocskai egy ideig türelemmel várta, hogy a vajda megelégszik a zsákmánnyal, és elvonul Erdélyből, de nem így tör­tént.

Amikor a vajda parancslevelet küldött neki, amelyben felszólítot­ta, hogy nyújtson segítséget az erdélyi várak elfoglalásához, Bocskai nem vállalta az együttműködést és visszavonult bihari birtokaira. Mihály vajda bosszúból katonáival feldúlta birtokait. Ettől kezdve halálos ellenségekké váltak.

Bocskai a császári udvarba írt leveleiben gyalázatosnak, garázdálkodónak nevezte Mihályt, amit ott nem akartak érteni. A Dávid Ungnad vezetésével Erdélybe érkező császári biztosoknak hamarosan be kellett látniuk, Bocskai iga­zat írt. Mihály őket és császárukat is semmibe vette, folytatta katonáival a fosztogatást, a nemesség birtokainak dúlását, és ezt nem lehetett sokáig tűrni. A Csáky István fővezérlete alatt Mi­hály ellen fegyvert fogó nemesség segítséget keresett, és mást nem te­hetett, mint behívta az országba a kassai császári-királyi főkapitányt, Giorgio Basta generálist. A döntő ütközetre 1600. szeptember 18-án Miriszló mellett került sor. A vajda súlyos vereséget szenvedett, és távoz­nia kellett Gyulafehérvárról.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat