Erdély fejedelmének, Bethlen Gábornak uralkodása utolsó éveiben meg kellett tapasztalnia, hogy nagyívű nemzetközi terveit a magyarországi és az erdélyi rendek ellenállása vagy közömbössége miatt nem sikerül tető alá hoznia.

Bethlen Gábor rövid királyságát a kikényszerített békekötés oltárán veszítette el. Erdély fejedelme többször is megpróbálkozott revánsot venni a Habsburg császártól, de mindannyiszor ugyanazokat a békefeltételeket kellett aláírnia.

A cseh királlyal kötött szövetség keveset tartott, arra azonban elegendő volt Bethlen Gábornak, hogy  erdélyi fejedelemként a Habsburg elleni szövetségben maga mellé állítsa a magyar rendeket. A felvidéki országgyűlés végül királlyá választotta.

A Bethlen Gábort Erdély trónjára segítő török portával történő kenyértörés idő kérdése volt. A fejedelem számára is világos volt, hogy a Török Birodalom nem társat, hanem alattvalót látott Erdélyben, ezért újabb és újabb követelésekkel lépett színre.

Báthory Gábor öröksége miatt az 1613 októberében erdélyi fejedelemmé választott Bethlen Gábor a rendek ellenszegülésével és bizalmatlanságával találkozott. Ezt hatalmának gyors megszilárdításával és az országgyűlés leépítésével tudta ellensúlyozni.

Bethlen Gábort kora ifjúságától a mértékletesség, az egyenes erkölcsi tartás és az uralkodó iránti elköteleződés jellemezte. Amikor azonban megelégelte Báthory Gábor túlkapásait, a török birodalomba menekült. 

A gyerekkorában székely főúri nevelést kapott Bethlen Gábor korán kitűnt katonai tehetségével. A gyulafehérvári udvarba kerülve az egymást követő erdélyi fejedelmek kivétel nélkül kedvelték a kiváló ifjút. 

Belső ellenzéke többször is megpróbálta megbuktatni Báthory Gábort. Ez végül Bethlen Gábornak sikerült, aki a török Porta segítségével tért haza száműzetéséből, hogy elfoglalja a gyulafehérvári fejedelmi széket.

A trónról letaszított Rákóczi Zsigmond helyébe kerülő Báthory Gábor Erdély rémálma lett. Az üres államkassza ellenére nagy lábon élő fejedelem saját polgárait zsarolta és fosztogatta, hogy fenntarthassa fényűző életmódját.

Rákóczi Zsigmond mindössze egy évet ült az erdélyi fejedelemség trónján. Megválasztását szerencsének köszönhette, de külső támogatás nélkül hatalma rövidéletűnek bizonyult.

Bocskai Istvánt 1605. szeptember 14-én a meggyesi országgyűlésen a három erdélyi nemzet fejedelmévé választották. Az ő érdeme, hogy másfél évtizedes öldöklés után létrejött a Habsburg és az oszmán birodalom közötti béke.

A 17. század eleji Habsburg kegyetlenkedések minden képzeletet felülmúltak Belső-Magyarországon és Erdélyben. Bocskai István saját vagyonának elkobzási kísérlete miatt állt a Habsburg-ellenes harc élére, amelyet végül siker koronázott.

Bocskai István „belenőtt” az erdélyi fejedelmi székbe. Korán megismerte a Habsburg birodalmi udvart, és a későbbi fejedelem, Báthory Zsigmond nagybátyjaként az erdélyi fejedelemség szürke eminenciásává vált.

Az 1600-as évek eleje Erdély egyik legnehezebb időszaka volt. A Habsburgok hihetetlen pusztítást végeztek, az oszmán Porta által támogatott fejedelemség gyengének bizonyult Basta seregeivel szemben.

Mihály vajda életének utolsó hónapjai a menekülés jegyében teltek. Miriszlói veresége után Kárpátokon túli bojárjai is elpártoltak tőle, a Habsburg udvar pedig arra kötelezte, hogy végleg hagyja el Erdélyt. A nyakas vajdát Basta emberei meggyilkolták. 

Miután a császári udvar számára egyértelművé vált, hogy Mihály vajda megszegte ígéretét, és nem volt hajlandó Erdélyt átadni a Habsburgoknak, összefogtak hadainak megsemmisítésére. A miriszlói vereségben a Mihályt támogató sok ezer székely veszett oda.