Miklós Csabi
Egyedi jelenség, üde színfolt a magyar borászatban. Nemcsak kitűnő borokat készít gondos szőlőmunkával kihasználva a móri adottságokat, hanem egyedi módon kínálja termékeit: humorral, kedvességgel, őszinte szóval, ami határokon innen és túl rabul ejti a hallgatókat. A mai álértékek világában az emberekben hatalmas igény van az őszinte szóra, a hitelességre, a valódiságra. Csabit hallgatva úgy tűnik, mindez megélhető és megvalósítható. Nem csoda, hogy generációtól, regionális hovatartozástól függetlenül mindenhol feszült figyelem, őszinte érdeklődés és nagy rokonszenv kíséri előadásait.
– Hogy alakult ki a bor iránti érdeklődésed?
– Már korán nyilvánvaló volt, hogy a természet közeli mesterségek iránt érdeklődöm. Mórban az nem volt kérdés, hogy a családnak szőlője és pincéje van. Tízéves voltam, amikor édesapámmal együtt telepítettünk olyan szőlőt, amit a mai napig közösen művelünk.
– Mikor döntötted el, hogy a borászat lesz a pályád és életed nagy részét a szőlőben, pincében és borkóstolókon fogod tölteni?
– Tanulmányaim során egy teljes évet Kaliforniában töltöttem. Annyira megtetszett a szőlészethez és borászathoz kötődő napi rutin, hogy 21–22 évesen kezdtem el álmodozni a szőlészet-borász életformáról. Divat lett bort inni, mint ahogy az is, hogy a fogyasztó értsen a témához. E jelenség mentén nem kevés borbár kapaszkodott fel.
– Szakértőként ma már te is a DiVino jó nevű borbárban dolgozol. Mennyire más egy színvonalas borozóban beszélgetni a vendéggel vagy a saját pincédben?
– Borozni mindig jó. Viszont fontos, hogy a bor csak az egyik fontos mellékszereplő legyen a gasztronómiai, illetve a társadalmi életünkben. Mindig kiemelt szerepe van a társaságnak, a gasztronómiai környezetnek, az évszakoknak abban, hogy jó hangulatban tudjunk borozni. Ebben sikerült a DiVinonak, az első magyar borbár-franchise-nak, olyan hátteret biztosítania, ami mindig alkalmazkodik a fogyasztói igények változásához és fejlődéséhez. Büszke vagyok arra, hogy szerepem van e rendszernek az építésében.
– A régi közmondással ellentétben a jó bornak is kell a cégér. Boraid mögött tudatos márkaépítés húzódik meg. Honnan jönnek az ötletek?
– Minden hangulatos, ízléses fantázianév jó lehet borfantázianévnek. A bornak kiemelt szerepe van az életemben. Szívesen, gyakran fogyasztok borokat amellett, hogy elkészítem és bemutatom őket. Ezt a szakmaszeretetet, illetve a borhoz fűződő érzésvilágot szerettem volna könnyedebben, viccesen átadni. Innen jönnek, ebben gyökereznek az olyan fantázianevek, mint a Roger Mór, Nem férünk a bőröndbe, Marilyn Mórról vagy Füligér.
– A korfüggetlen humor mellett érezhetően fontos számodra a hagyománytisztelet is. Előadásaid központi értéke a család, amelynek minden tagja megtalálta vállalkozásodban a maga szerepét. Megosztanád velünk is ezt a szereposztást?
– Édesapám mögött 40 éves szakmai tapasztalat áll, amit a szőlőben töltött: ő minden nehéz évjáratban tökéletesen helytállt, és neki köszönhetően mindig van szép termésünk, amit le tudunk szüretelni. Édesanyám rengeteget segít a vendéglátásban, a borozó hangulatának kialakításában. Húgom, Kata a kommunikációban segíti a borászat életét.
– Évek óta több kóstolót tartasz Erdélyben, ahol nem zajlott még le a minőségi boroknak az a reneszánsza, ami Magyarországon ma is tart. Nálunk kevés étteremben lehet decire kimért bort inni, a legtöbben sört fogyasztanak az ebéd mellé, alig akad néhány borszaküzlet, szaksajtót úgyszólván senki nem olvas. Milyen volt a boraid fogadtatása Erdélyben?
– Őszinte boldogsággal tölt el Erdélyben borokat kóstoltatni. Borklubokat vezető barátunkat bevonva édesanyámmal több alkalommal is szerveztünk bortúrákat Erdélybe. A fogadtatás mindig fantasztikus. Öröm az erdélyi közönségnek borokat termelni, és azokat bemutatni. A borkóstolók közönsége jól képzett, érdeklődő és befogadó az új fajtákkal szemben. Hálás vagyok azért, hogy ilyen borkedvelő embereknek áll módunkban borokat készíteni határon innen és túl.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.