A muffin nem az én műfajom. Hogy miért írok mégis olyanról, amit valójában nem szeretek? Mert muffin formában csomó olyan tésztát is elkészíthetünk, amely még csak nem is emlékeztet arra, ami hagyományosan elkészítve szerintem túl nagy, tömős, és édességétől eltekintve nagyon sokszor íztelen. Merthogy ennek az édességnek számos olyan előnye van, amelyet érdemes kihasználni: előre ki van porciózva, a zsiradéknak köszönhetően napokig friss marad, gyerekek is szívesen megeszik, hamar elkészül, könnyen szállítható, ideális vendégváró. Születésnapokra, partikra tökéletes. Többféle mérete ismert: ha reggelire, uzsonnára szánjuk, nyugodtan lehet nagyobb darabokat sütni, születésnapra süssünk kis muffinokat, a sok étel után bőven elég lesz egy falatnyi édesség is.
Muffin névvel ma kétféle tésztát is ismerünk: az egyik az amerikai, a másik az angol. Az utóbbi élesztős tésztát jelent, és már a 10. századtól sütik. Akkoriban persze a maradék kenyértésztából készült, és rövid időn belül ez lett a legnépszerűbb, tea mellé kínált péksütemény. Sütéséhez nem kell forma, fémgyűrűkben sütik, inkább a fánkhoz hasonlít, mint a muffinhoz. Manapság inkább kenyér helyett fogyasztják, főként reggelire, sonkával, posírozott tojással és hollandi mártással.
Az amerikai változat ezzel szemben szigorúan – fém, szilikon, vagy papír – formában sül, tésztájában nem élesztő, hanem sütőpor van. Ma már olyan népszerű, hogy Amerikában három állam is rendelkezik saját muffinnal: New-Yorké az almás, Massachusettsé a kukoricás muffin, míg Minnesota állam az áfonyás változattal büszkélkedhet.
Amerikában a muffinnak van egy igen közeli rokona, a cupcake, ami európai szemmel nézve nem más, mint a muffin krémmel gazdagon és sokszor giccsesen megpakolt változata. A krém vajból készül, sok ételfesték és cukor hozzáadásával. A cupcake hozzávalóit általában bögrével mérik ki, hasonlóan az itthon is ismert és kedvelt bögrés-mákoshoz.
Az otthon készített muffinok bármelyik változata finomabb, mint nagyipari társaik, bár sokan elcsábulnak a boltokban kapható muffin-porok láttán, pedig azt a néhány hozzávalót összekeverni semmivel sem tart tovább, mint a kész keveréket kibontani a dobozból.
A muffint gyakorlatilag bármivel ízesíthetjük, arra viszont figyeljünk, hogy ne tegyünk bele túl sok magot, gyümölcsöt, csokoládét stb, mert elnehezítheti, folyósíthatja a tésztát. Húsz deka liszthez nagyjából 20 dkg gyümölcsöt, 10 dkg olajos magot, 10 dkg csokoládét számoljunk. Fontos még, hogy ne dolgozzuk „túl” a tésztát, mert kemény lesz a végeredmény. Az alapanyagok legyenek szobahőmérsékletűek.
Az alábbi muffin annyira nem szokványos, hogy búzaliszt sincs benne. A mandulaliszt és kókuszliszt otthon is elkészíthető, egyszerűen daráljuk le a mandulát és a kókuszreszeléket. Ezek a lisztek önmagukban is elég zsírosak, nem kell további olajat vagy vajat adni a tésztához. A gyümölcsöt kedvünkre váltogathatjuk, készíthetjük citrommal vagy mandarinnal, ebben az esetben bio gyümölcsöket használjunk, és főzzük puhára, majd úgy pépesítsük. ősszel készülhet körtével. A citromoshoz, mandarinoshoz keverjünk két evőkanál mákot, a körtéset ízesíthetjük csokival vagy tárkonnyal. A nyári gyümölcsök közül sárgabarackból a legfinomabb.
(egigeropaszuly.blogspot.com)
Különleges muffin mandula- és kókuszliszttel
Hozzávalók: 4 db sárgabarack, 6dkg cukor (ha valaki édesebben szereti, 8-10 dkg), 12 dkg mandulaliszt, 4 dkg kókuszliszt, 3 tojás, 1 tk sütőpor, 1 vaníliarúd
Elkészítés: A kimagozott barackokat aprítógépben pürésítjük, majd hozzáadjuk a tojásokat, és elkeverjük. Egy másik tálban összekeverjük a cukrot, a liszteket, a sütőport és a vaníliarúd kikapart magjait. A két tál tartalmát néhány mozdulattal összedolgozzuk, majd muffinformába kanalazzuk a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütjük.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.