HIRDETÉS
A téli szabadságolások idején, aki teheti, pár napra vagy akár egy-két hétre is a hegyekbe utazik. A koronavírus-járvánnyal sújtott 2020-as esztendő sem vette el a kedvét az embereknek, még akkor sem, ha az elmúlt napokban a legtöbb helyen hó helyett csak zuzmarával találkoztak. A szigorú járványügyi előírásoknak a menedékházak, szállodák üzemeltetői vagy a faluturizmus keretében működő egyéni szállásadók nehezen tudtak ugyan megfelelni, sok helyen mégis telt ház volt. Az Aranyos-völgye Fehér megyei részében tapasztaltuk ezt meg, ahol a szállásadók kisebb csoportokat, családokat fogadtak. Nagy bulik sehol nem voltak, de a vendéglátók mindenhol fenn akarják tartani vállalkozásukat, ezért a szükséges megszorításokat betartva a vendégek kedvében járnak.
Összességében mindenki eleégedett volt. A szúrópróba-szerű hatósági ellenőrzések nem arról szóltak, hogy az amúgy is nehéz helyzetben levő vendéglátót még jobban ellehetetlenítsék, a vendég viszont annak örült, hogy az éttermek több hónapnyi bezárása után végre olyan terített asztalhoz ülhet, amelynek felhozatalát nem a családnak kell elkészítenie.
Az Aranyos-völgye télen-nyáron festői szépségű hely. 130 kilométeres hosszával a Maros legnagyobb jobboldali mellékfolyójaként Bihar, Fehér és Kolozs megye érintésével ömlik Székelykocsárd felett a Marosba. Az igazán szép helyek a Bihar hegységben eredő két forráspatak, a Kis- és a Nagy-Aranyos vidéke, illetve a topánfalvi víztározót követő Aranyos-völgye, amely a Gyalui-havasokat választja el az Erdélyi-érchegységtől. Torda fele közeledve lenyügözőek a Borév környéki mészkőszurdokok, ahonnan a folyó az Erdélyi-medence magyarlakta régiójába, Aranyosszékre jut ki.
Aki a gyalogtúrákat szereti, annak az Aranyos-völgye ideális hely, hiszen a több mint száz kilométeres völgy két oldalán számtalan látnivaló – nagy kiterjedésű fensíkok, izgalmas barlangok, számtalan vízesés, völgykatlanok és barátságos móc települések – fogadják a látogatót. Az Aranyos-völgyének a valamivel csendesebb Fehér és Kolozs megyei részét kedvelem. A bihari Vertop nyereg – amely az Aranyos és a Fekete-Körös medencéjének a vízválasztója –, tömegturizmusra rendezkedett be ennek minden negatív következményével együtt.
Topánfalvától és Aranyosbányától lefele haladva igazi turistaparadicsom a szoros két oldala.
Legszebb látnivalója a Szolcsvai buvópatak, illetve a Bedellői-havasok sziklaormai és mészkőképződményei. A környéken több barlang is található, a legnagyobb azonban a mintegy ötezer méter hosszúságú Szolcsvai buvópatak barlangja.
Régebb megfelelő felszereléssel látogatható volt, napjainkra azonban lezárták, mert itt található Európa legnagyobb denevérkoloniája. Külön természetvédelmi engedélyével lehet belépni, de ha be is jut az ember a fémrácsokon túlra, hegymászói tapasztalatokra, felfújható gumicsónakra vagy buvárfelszerelésre is szüksége van. Hatalmas vízesések, több méter mélységű tavak és magas sziklafalak fölött folytatódó járatok fogadják. A hegyet megkerülve viszont meglátogathatjuk azt a helyet, ahol a Bedellőről eredő Szolcsva dús hozamú pataka eltűnik a barlangrendszerben, hogy több kilométer után a baralang hatalmas szájából törjön elő nagy robajjal.
Az utóbbi 10-15 évben a környékbeli falvakban sok vendégfogadó épült. Román vendéglátóink szerint az elmúlt években sok magyarországi turista is járt az Aranyos-völgyében, ígya Mócvidéknek ebben a szegletében sem ritka a magyar szó. Másrészt a környék városaiban – Aranyosbányán, Topánfalván vagy Abrudbányán – mindenhol vannak aprócska magyar közösségek és római katolikus, református vagy unitárius templomok, amelyek a bányavárosok középkori múltját idézik fel. Barangolásunk során eljutottunk a 14. században német bányászok által alapított Aranyosbányára is. A kis település férfilakosságát foglalkoztató aranybányáját 2004-ben zárták be, a kisváros azóta vegetál. Sokan elköltöztek, mások azonban a turizmus fejlesztésében látnak fantáziát, hiszen a környéken megforduló nagyszámú turista a mintegy háromezres lakosú kisvárosba is betér. Ahogyan mi is tettük. Jó volt megtapasztalni, hogy a város éttermei működnek. A hatóságok 30 százalékos kapacitást írnak elő a vendéglők számára, a tulajdonosok pedig örülnek, hogy legalább így túlél a vállalkozásuk.
Aranyosbánya három-négy étterme közül a Mirador vendéglő a legjobb felhozatalt kínáló hely. Nemzetközi konyhát vezet, ugyanakkor nem szakadt el az erélyi konyhától sem. Innentől fogva széles a választéka házikolbásztól, sült tarjától, csirkemell-flekkentől kedezve a „parasztos” kivitelű hamburgerig és a sokféle pizzáig. A pizzakészítés a pandémia időszakában futott fel, hiszen a tavaszi bezártság idején csak házhoz szállítással foglalkozhattak.
Miközben közülünk többen a ropogos csirkemell-szeletek és a helyi konyha átértelmezésével készült hamburger mellett döntenek,
jómagam a füstölt kolbásszal és oldalassal tálalt túros-tejfölös puliszkát próbáltam ki. A pincérnő szerint jellegzetes móc recept alapján készül, turistaszezonban sok elkél belőle.
Jól döntöttem, hogy ebből rendeltem, mert tepertős-túros puliszkát már többször ettem, de füstölt házikolbásszal és oldalassal étteremben még soha. A puliszka állaga és a felszolgált füstölt húsok íze remek volt. Ahogyan a parasztkonyha összetevőiből készített hamburger is.
Egy ilyen jó konyha mellé egy többnyelvű étlap is elkelne, mert az ide látogató külföldi turista a román nyelvű ételek nevével nehezen boldogul. Szóvá is tettem a pincérnek, aki kedvesen megjegyezte, hogy szól a tulajdonosnak. Abban reménykedem, hogy a festői vidékre érkező turisták is figyelnek az ilyesmire.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
