A Kárpát-medence legjobb nedűi

Dorozsmai Endre 2016. november 19., 22:45 utolsó módosítás: 2016. november 19., 22:46

A Pesti Vigadóban szervezték meg első alkalommal a határon túli borászok találkozóját. A rendkívül gazdag felhozatal olyan borokat kínált a népes közönségnek, amelyek közül nem egyet a világ leghíresebb éttermeiben is fogyasztanak.

A Kárpát-medence legjobb nedűi
galéria

Egyes borfesztiválokra belépővel, másokra a nélkül lehet bejutni. A modell rendszerint az, hogy a borászok házikóban várják a látogatókat, ahol van hűtés és víz, és mindenki kifizeti helyben a fogyasztását. Ezek a fesztiválok a kilencvenes évek közepén indultak és ma is népszerűek. Tíz évvel ezelőtt a Tokaj Reneszánsz Egyesület szervezett talán először beltérben egységáras sétálókóstolót, majd ezt követte az Egri Bormíves Céh. A szervezett borkóstolók a 2010-es évek elejétől egyre szaporodtak, és immár nem ritkán világszínvonalúak, mint a VinCE vagy a Furmint Február, de a Borjouron is lenyűgöző tételeket lehet kóstolni. Az utóbbi években szinte minden hónapra esik egy ilyen jelentős esemény. A Furmint Februárt többek közt az Olaszrizling Október, a Nagy Kékfrankos Kóstoló, a bordói vörösök kóstolója és mások követték, a fölhozatal egyre gazdagabb.

Együtt Felvidék, Délvidék és Erdély

Nemrég a Pesti Vigadóban első alkalommal rendezték meg a határon kívüli borászok találkozóját. A kezdeményező Csíki Sándor, a legnépszerűbb gasztrobloggerek egyike. A kóstoló mögöttes értékvilágát legszebben a 2011-ben megalakult Határon Túli Magyar Borászok Egyesületének első tagjai, Balla Géza (Ménes), Bott Frigyes (Muzsla), Cuk Lajos (Lendva), Kasnyik Tamás (Kürt), Maurer Oszkár (Szerémség) és Rozsman István (Lendva) fogalmazták meg az egyesület alapító nyilatkozatában. „Mi, határon túlra szakadt, de a Szent István-i állam területén tevékenykedő borászok, már régóta elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szorosabbra fogjuk az egymás közötti szakmai együttműködést. Sorsközösségünk és ebben a közegben konzerválódott alapvető emberi értékek és a magyarságtudat már régről barátságban tartott bennünket, de az értékeink, boraink bemutatása sikeresebb lehet, ha komoly összefogás keretében jelennek meg.” Az egyesületben a Magyarországtól nyugatra eső, jelenleg az osztrák „sógorok” által bitorolt Őrvidéket leszámítva minden égtáj képviselve volt. Bár a pincészetek számára csak négy bor bemutatását engedélyezték a szervezők, így sem bizonyult könnyű feladatnak minden nedűt végigkóstolni.

Maurer Oszkár bioborai

Délvidéket három pincészet képviselte. Elsőként hadd említsük az úttörőt, boraival a legtöbb csúcsétteremben jelen levő Maurer Oszkárt, akinek a csongrádi borvidék jelenleg szerb fennhatóság alatt álló déli részén, valamint a Szerémségben vannak területei. Ez utóbbiakat maga tette szőlőtelepítésre alkalmassá emberfeletti munkával, majd telepítette be és műveli hagyományosan, kordon nélkül, vegyszermentesen. Borai alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak ként: ennek köszönhetően Isabel Legeron, a természetes borok nagyasszonya – aki egyben a „Master of wine” címet is viseli – a The Collective nevű sorozatát Maurer-borokkal indította. Ez a megtiszteltetés nemcsak Maurer Oszkárnak, de az egész magyar borászatnak a sikere.

A legjelentősebb magyar történelmi borvidéken, a Szerém­ségben gazdálkodik a régi magyar fajtákkal foglalkozó, borait Turul-motívummal ékesítő Sagmeister Ernő is, de jelen volt a szabadkai Bóni László is (DiBonis birtok), aki nemcsak rendkívül jó ár/érték arányú, pazar borokat hozott, hanem prémium pálinkákat is.

Balla Géza, a legismertebb erdélyi borász

Erdélyből három pincészet volt jelen, ugyanaz a három, amelyeknek boraival tavaly a Rovinhudon is találkozni lehetett. Ők azok az erdélyi borászok, akik a fontosabb magyarországi rendezvényekre eljárnak.

A szilágysomlyói Kárásztelek pezsgőpincészete az egyik. Egyelőre gyöngyöző és csendes borokkal van jelen a piacon, viszont már sokan várják érlelt, hagyományos eljárással készült, palackban erjedt pezsgőiket. Ezek minden bizonnyal új fejezetet fognak nyitni az erdélyi pezsgőkészítés történetében. Ott volt a Nachbill, amit az alapító Johann Bruttler fia képviselt, de nem hagyta ki a rendezvényt az erdélyi borászat koronázatlan királya, a legrégebbi magyar borvidékek egyikén, a már Szent István korában szőlőtermő vidékként számon tartott Ménesen 100 hektáron gazdálkodó Balla Géza sem. Ő az, aki minden tekintetben felveheti a versenyt az anyaország legismertebb vörösbort készítő sztárborászaival.

Horvátországból, a Dráva­szögből három pincészet érkezett, ezek közül kettő (Kollár és a Pinkert pince) Csúzáról, ahol egy legendás halászcsárda is működik. A harmadik a Szabó Pince volt Karacsról. A szlovén fennhatóság alatt álló Muraközt Rozsmán István képviselte, Kárpátalját pedig Orosz Ruszlán.

Csúcsborászat a Felvidéken

A Felvidékről szinte annyian érkeztek, mint az összes többi elcsatolt országrészből együttvéve. Ott voltak a Magyarországon kevésbé ismert pincészetek, nekik alighanem ez volt az első anyaországi bemutatkozásuk: H and V Pince Muzsláról, amelyet Mészáros Henrietta és Csákvári Viktor képviselt, a Hengerics Pince és a Burdavin (Környi Csaba), továbbá a különböző borklubokban, borfesztiválokon már megismert, többnyire bő évtizede piacon levők, mint Sütő Zsolt Kürtről, akinek kénmentes, seprővel palackozott borkülönlegességei eljutottak A világ legjobb étterme címet több ízben is elnyerő – Rene Redzepi nevével fémjelzett – Nomába is. A történelem perverz fintora, hogy a magyar Kürtről származó borkülönlegességet szlovák borként ismerhette meg a világ...

De jelen volt Budapesten a sikert sikerre halmozó Bott Frigyes is, aki a magyar csúcsgasztronómiában a legismertebb felvidéki magyar borász. A rendkívül rokonszenves, a magyar bor ügye iránt kőkeményen elkötelezett bortermelő nem elégszik meg azzal, hogy jó borokat tesz az asztalra. Célja, hogy turisztikai kistérség legyen a három folyó – a Garam, a Duna és az Ipoly – találkozása. Úgy véli, ehhez az is elengedhetetlen, hogy a borok mellett a helyi alapanyagokra, a helyi munkaerőre és a helyi hagyományokra épüljön gasztrokultúra és turizmus. Tesz is ennek érdekében: panziójában a boron kívül saját kézműves termékekkel kínálja a borturistákat. A rendezvényekre – így a Pesti Vigadóba is – személyesen jár el, feleségével együtt kínálja a jobbnál jobb borokat, amelyek a világ bármely táján megállnák helyüket.

Iponynyékről eljött Zsigmond Gábor, továbbá az Erdélyt is megjárt Mátyás András és neje Kisújfaluból, az elképesztő koncentráltságú, héjon áztatott fehérborokat készítő Drozdik József és fia, Attila, Párkányból, valamint Geönczeöl Attila, aki a magyar borélet egyik legismertebb figurája. Évekig volt a budai várbeli borfesztivál és a Vinagora nemzetközi tekintélyű borversenyt szervező Borkultúra Kht második embere, a Bor és piac című szakmai magazin főszerkesztője, a bormarketinggel foglalkozó bizottság tagja, a Vinum Primatis borászati szakértője. Évek óta segíti a felvidéki magyar boréletet, és hosszú évek óta a garamkövesdi borverseny főszervezője. Több mint tíz éve borászkodig, de csak az utóbbi években jelent meg – rendkívül izgalmas, szép címkéjű borokkal – profi borászként a piacon.

A sétálókóstoló előtt három mesterkurzust is meghallgathattak a részvevők, amelyet a maguk által képviselt égtáj borászatáról Geönczeöl Attila, Balla Géza és Sagmeister Ernő tartott.

A maga nemében páratlan kóstoló iránt épp optimális volt az érdeklődés, a Pesti Vigadó patinás terme megtelt, de közlekedni épp lehetett, a borászokkal és a sorok között sétáló borszakértőkkel bárki elbeszélgethetett.

Csíki Sándor rendkívül hasznos és előremutató kezdeményezést indított útjára, amit reméljük, ezután évről évre megrendeznek. Nem kétséges, hogy igény van rá mind a borászok, mind pedig a borszakértő közönség részéről. 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.