A 2006-ban kormányra került Smer szocialista párt–SNS szlovák nemzeti pártkoalíció hatalomfitogtatásban látta a Malina Hedvig-ügy rendezését. A súlyos sérüléseket szenvedő diáklányt áldozatból vétkesnek nyilvánította, magyar összeesküvést sugallt, felbújtókat gyanított. Robert Fico belügyminisztere pedig, Robert Kalinák világgá kürtölte, hogy az eset nem is történt meg: Malina Hedvig hazudik, önmagát sebezte meg, mert félt az esedékes vizsgától. A támadást követően Hedvig bemenekült az egyetem épületébe, ahol elsősegélyben részesült, majd kórházi gondozásba került. Az orvosi jelentések leszögezik a külső tényezők okozta sérüléseket és a lelki megrázkódtatást. Mivel a rendőrség lezárta az ügyet, a magyar diáklány ügyvédje keresettel élt az ügyészségen a döntés ellen, és kivizsgálást sürgetett.
Orvosi eset?
Az események magyar–szlovák konfliktussá fajultak, a két kormány mandátuma végéig ellenszenvvel viseltetett egymással szemben. Az elkövetkező hónapok sem tompítottak a helyzeten, sőt, egyre agresszívabbá fajult a szlovák magatartás. Az ügyészség visszautasította Malina Hedvig ügyvédjének keresetét, de helyt adott egy szlovák állampolgár beadványának, amely feljelentést tett a diáklány ellen a hatóság félrevezetése, etnikai gyűlöletkeltés és hamis vádemelés miatt. A főügyész úgy nyilatkozott, hogy Hedvignek felelnie kell tetteiért. A ma is artó eljárás e feljelentésen alapszik.
A meghurcolt lány azóta sikeresen elvégezte tanulmányait, két gyermeknek adott életet, az övét azonban tovább keserítik. Ügyvédje még 2006-ban a szlovák Alkotmánybírósághoz fordult azzal, hogy védencének emberi jogai csorbulnak, az ÁB 2007 májusi leiratában azonban visszautasította a beadványt azzal az indoklással, hogy az érdekelt nem merítette ki a szlovák jogszolgáltatás valamennyi fokozatát. Ugyanazon év júniusában kiderült: a Hedviget feljelentő személy a meciari időkben a szlovák titkosszolgálatnak dolgozott. A véget érni nem akaró hatósági zaklatások következtében Hedvig az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult jogorvoslatért. A szlovák főügyész bejelentette, hogy a rendőrség lezárja az ügyet, csak az orvosi ellenvéleményre várnak.
Vétkes, félrevezető
Érthető a magyarkártya hangsúlyozott használata, hiszen az akkori ellenzék leleplezései szerint a szélsőjobboldallal – amelynek kiemelt célkitűzése a magyarok teljes ellehetetlenítése, jogainak megvonása – szövetkező szocialista kormányfő és holdudvara nagy horderejű gazdasági visszaélést követett el. Erre az időszakra – 2007 szeptembere – tehető a hírhedt Benes-dekrétumok érvényességének szlovák parlament általi megerősítése is. A szlovák belügyminiszter még 2010-ben is úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a magyar lány vétkes, hazug és félrevezeti a közvéleményt. A Hedviget poszt-traumatikus kezelésben részesítő pszichiáter levélben figyelmeztette a belügyminisztert, hogy páciense traumája három okra vezethető vissza: a támadás alatt elszenvedett testi sértés okozta sérülések, a rendőrségi kihallgatás, amely alatt mint vétkest, és nem mint áldozatot kezelték, illetve a rendőrségi szervek folyamatos zaklatása.
A 2010-es szlovák parlamenti választások győztes jobbközép kormányának emberi jogokkal és kisebbségi ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettese, Rudolf Chmel úgy fogalmazott, hogy Malina Hedvig emberi méltóságán esett csorba és az igazságos eljárást négy év óta politikai beavatkozás gátolta, ezért az elszenvedettekért megköveti a magyar lányt. Ezt követően a szlovák állam és Malina Hedvig között megegyezés született, amelynek értelmében az állam beismeri, egyes jelek arra utalnak, hogy az eljárás alatt Hedvig emberi jogai sérülhettek, ennek fejében Hedvig eláll a további strasbourgi procedúrától. 2012 február elsején a kormány hivatala közzétette nyilatkozatát és bocsánatkérését, majd röviddel ezután megbukott.
Pszichiátertiltakozás
A szocialista Smer elsöprő győzelme után az új kormányt a régi emberek alakították meg, a kormányfő újra Robert Fico, belügyminisztere pedig a jól bevált Robert Kalinák, Malina Hedvig üldözője lett. A folytatás nem is váratott sokáig magára, augusztusban az ügyészség elrendelte az immár kétgyermekes családanya intézeti kivizsgálását arra hivatkozva, hogy a gyanúsított nem működik együtt a kirendelt szakorvosokkal. A védőügyvéd kérésének eleget téve a bíróság még nem tartja szükségesnek a nő intézeti, zárt megfigyelését, amelynek célja annak a megállapítása lenne, hogy a hat évvel korábban történtek alatt milyen volt Hedvig lelkiállapota. E szakmailag elfogadhatatlan eljárás ellen emelte fel a szavát a szlovák, majd a nemzetközi szakma. Öt ország pszichiáterei tiltakoztak a szovjet módszereket idéző eljárás ellen, hangsúlyozva, hogy ennyi év elteltével bárminemű orvosi következtetés kizárt, az eljárás pedig etikailag elfogadhatatlan, mivel felelevenítheti a megélt lelki megrázkódtatásokat. Ennek ellenére újra intézeti kivizsgálásra kötelezték Hedviget.
Brüsszeli (bal)fellépés
Sajátos helyzetnek vagyunk tanúi. Mind a magyar, mind pedig a szlovák fél a jószomszédi viszony bizonygatásával, a kapcsolatok rohamos javulásával, politikusi látogatások sorozatával hiteti el, hogy felhőtlen a közös Kárpát-medencei haza ege, miközben ez a megbotránkoztató ügy nem kerül le a napirendről.
A magyar kormány által támogatott Magyar Közösség Pártja másodszor is a parlamenten kívül rekedt, így semmi mozgástere a szlovák politikai térfélen, míg a vegyes Most–Híd ellenzékiként szerepet vállalt a kormányban azzal, hogy elfogadta a Fico által felkínált kisebbségi biztos tisztségét, ezzel beszűkítette mozgásterét, esetleges követeléseit nem tudja érvényesíteni. A kisebbségi célokra előirányzott pénzek kezelése előnyt élvez holmi diáklány védelménél.
E tények ismeretében nehezen értelmezhető az alábbi tudósítás. „Zák-Malina Hedvig és ügyvédje, Branislav Jurga jelenlétében tartottak közmeghallgatást az Európai Parlamentben.” Első olvasatra örömmel tölthet el a tény, lám, politikai képviseletünk nem tétlen, teszi dolgát, szembeszáll, ha kell még az államhatalom önkényével is, nem akárhol, nem akárhogyan. Valami mégis zavaró: egy közmeghallgatás az EP-ben általában két héttel korábban meghirdetett, kiplakátolt esemény, lehetőleg a széles nagyközönség riasztásával, a sajtó mozgósításával, a képviselők többszöri tájékoztatásával, meghívásával. A szervező Bauer Edit irodája szétküldött ugyan egy rövid angol nyelvű meghívót, de a hír már nem jutott el a parlament nemzetközi sajtóközpontjáig. Kár, hogy az ügy horderejére való tekintettel a közmeghallgatás nem a Néppárt ilyen célokra fentartott tárgyalótermében, hanem egy ötödik emeleti mellékteremben zajlott.
Nem értelmezhető világosan az MKP–Fidesz tandem (Bauer Edit, Gál Kinga) által szervezett esemény, ha nem vesszük figyelembe az MTI által közreadott híradást: „Bauer Edit, a szocialista Tabajdi Csaba és Göncz Kinga közös levelet írt Malina Hedvig ügyében Viviane Redingnek, az Európai Bizottság alapvető jogokért felelős tagjának. Az EP-képviselők arra kérik az uniós biztost, hogy segítsen olyan kölcsönösen kielégítő megoldást találni az ügyben, amely nem ad teret olyan nacionalista érzelmeknek, amelyek árthatnak a szlovák–magyar kapcsolatoknak mind Szlovákián belül, mind a diplomáciában.”
Ezt olvasva Mátyás király meséjének okos lánya juthat az eszünkbe, aki jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is. Az ügy – tekintettel súlyosságára és a meghurcolt Malina Hedvig emberi kiállására –, több, és főleg tisztességesebb törődést érdemel a magyar politikusok részéről, nemcsak egy, a magyar közösségek felé „lesajtózott” újabb rutintevékenységet. Szánalmas az is, hogy a Felvidéken a sérelmezett védelmére nem született meg az a társadalmi összefogás, amely a nyugati demokráciákban a legtermészetesebb dolog.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.