Elhunyt Nánó Csaba újságíró

Betegségét, szenvedését végig követtem, és amikor úgy tűnt, hogy szervezete megbirkózott a gyilkos kórral, egy idő után újra kiújultak a tünetek. 2015 tavaszán nyelvgyökérrákot diagnosztizáltak nála, a hosszas kezelés, a lábadozás és a gyógyulása történetét Tegnap/ Betegnapló című könyvében írta meg. Az újbóli kezelést követően június 28-án este e földi lét végállomásához érkezett.

Hosszú évekig dolgoztunk együtt a kolozsvári Szabadság c. napilap szerkesztőségében, majd egy vargabetű után Magyarországra került, de 2008-ban újra összehozott a sors az Erdélyi Napló szerkesztőségében,

ahol 2022 decemberéig állt egymás mellett az íróasztalunk.

Nánó Csaba termékeny szerző volt. Nem csak újságíróként áll helyt a szerkesztőségi munkában, hanem számos kötete is megjelent: elsősorban ismert színészeket interjúvolt meg, követte pályafutásukat, és a kötetre ért anyagokat kolozsvári és nagyváradi könyvkiadó juttatta el hálás olvasóközönségének. Csabát sokan szerették és tisztelték, amit a könyvbemutatóira érkező népes közönség is igazolt.

Élete olyan volt, mint egy nyitott könyv. Jó és rossz szenvedélyeiről egyaránt írt, betegnaplója pedig a daganatos betegségekkel küzdők lelki látlelete lehetne. Kiválóan értett a színházhoz és a kultúra megannyi területéhez. Fiatal korában a színészettel is kacérkodott, amikor a kolozsvári Stúdió Színpad tagjaként számos előadásban lépett fel.

Újságíróként Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Budapesten dolgozott, de szíve mindig visszahozta a kincses városba. Gyerekkorában sokat tartózkodott nagyszüleinél Temesváron, amiről rengeteg történetet mesélt, lélekben mindig visszakívánkozott a Bánságba is.

Nánó Csaba nagyszerű kollégaként, barátként, és igaz emberként él bennünk tovább.

Isten nyugtasson, Csaba!