„Járulékos veszteségek” és igazi bűnözők

Sütő Éva 2019. január 12., 22:46 utolsó módosítás: 2019. január 12., 22:51

Olosz Gergely háromszéki RMDSZ-szenátor ellen kiadott nemzetközi körözés kapcsán valószínűleg sok választópolgár fejében megfordult, miként került az erdélyi politikai elit abba a helyzetbe, hogy román börtönökben töltse jogos-jogtalan büntetését, vagy külföldre kényszerüljön a szabadságvesztés és vagyonelkobzás elől.

Szolidaritás 2015-ben a börtönbe került Nagy Zsolttal. Az RMDSZ szerint politikusai esetében etnikai alapú meghurcolás történt Fotó: Archív

Az RMDSZ három élvonalbeli politikusa – Frunda György szenátor, Tokay György képviselőházi frakcióvezető és Borbély László képviselőházi frakcióvezető-helyettes – 1993-ban állítólag szövetségi mandátum nélkül elment a Project On Ethnic Relations (PER) által szervezett neptuni tárgyalásokra. A politikusok az autonómiaprogram képviselete helyett az erdélyi magyarok sorsán alapvetően nem javító ígéretek fejében kedvező politikai hátteret biztosítottak ahhoz, hogy a román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen Európa előtt. Románia akkor az Európa Tanácsba való felvétel előtt állt, és kellett a díszlet. A magyar ügy eladása az elkövetkezendő negyedszázadban az erdélyi politika meghatározója lett. Hogy meddig „védte” a Neptun-ügy az erdélyi magyar politikusokat a román igazságszolgáltatás és az állam különböző jogi intézményeinek kezeitől, az csak az utóbbi években derült ki.

Vádak futószalagon

Köztudott, hogy két évtizeden keresztül legfeljebb a Fedhetetlenségi Ügynökséggel (ANI) gyűlt meg a baja pár erdélyi magyar politikusnak, bár legtöbbször azt is „etnikai terrorrá” duzzasztotta a magyar sajtó. A „nyugalmi állapothoz” persze hozzájárult az is, hogy majd negyedszázadig kormányon voltak és minden fontosabb intézménybe bejuttatták kulcsembereiket. Ha csak a néhai Verestóy Attilára gondolunk, aki 1990 óta volt Hargita megye örökös RMDSZ-es szenátora, majd hosszú ideig az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője, illetve a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság titkára, érthetővé válnak azok az előnyök, amelyek a Neptun utáni korszakot jelentették az erdélyi magyar politikum számára. De

számos példával lehetne alátámasztani a két évtizedes „érintetlenséget”, ami furcsa mód leginkább az elmúlt öt-hat esztendőben fordult visszájára, amióta az érdekvédelmi szervezet román pozíciói meggyengültek.

A legfrissebb példa erre éppen Olosz Gergely Kovászna megyei volt szenátor esete, akit 2013-ban befolyással való üzérkedés miatt első fokon hét év börtönbüntetésre ítélték, de a döntést a fellebbviteli bíróság érvénytelennek nyilvánította, mivel Olosz ügyvédi mivolta miatt csak a bukaresti ítélőtáblának lett volna joga döntést hozni ügyében. A megismételt eljárásban a bukaresti bíróság, első fokon három év letöltendő börtönbüntetést rótt ki az erdélyi RMDSZ-es politikusra, aki hasonlóan Markó Attilához, valószínüleg Magyarországon keresett menedéket a büntetés-végrehajtás elől.

Nemzetközi körözés van érvényben Olosz Gerely ellen

Markó Attilát 2014-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték amiatt, hogy a restitúciós testület tagjaként hozzájárult az államosított sepsiszentgyörgyi egyházi ingatlan – a Székely Mikó Kollégium – visszaszolgáltatásához. Miután az RMDSZ politikusa ellen a kártérítési bizottság kollektív felelősségének elve alapján további restitúciós ügyekben is vádat emelt, Markó Attila volt parlamenti képviselő bejelentette, nem bízik többé a román igazságszolgáltatásban. A végérvényes ítéletet távollétében hozták meg, amelynek nyomán ellene is nemzetközi körözést adtak ki. A bűnösség ez esetben valóban sántít, mint ahogyan Horváth Anna kolozsvári alpolgármester ügyében is. Mint ismeretes, Horváth Annát befolyással való üzérkedés és pénzmosás vádjával állította bíróság elé a DNA. A vád szerint 60 fesztiválbérletet fogadott el a 2016. júniusi önkormányzati választási kampányban tevékenykedő önkéntesei számára egy ingatlanfejlesztőtől. Ennek fejében állítólag építkezési engedélyt sürgetett az illető számára a városházán. Első fokon két év nyolc hónap letöltendő börtönre ítélték.

A vád alapjául szolgáló hangfelvételen jószerivel csak háttérzaj hallható, erre épült a vádirat, ami az erdélyi sajtó szerint szinte kabaréba illő.

Az ítélet első fokon nem volt jogerős, a fellebbezést követően a következő tárgyalást január 9-re írták ki.

A román bíróság 2015-ben négy évre ítélte Nagy Zsolt távközlési minisztert, akit nemzetközi bűnszervezethez való csatlakozás és titkos adatok kiadása révén elkövetett hazaárulás vádjával állított bíróság elé a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT). A vádhatóság szerint a dél-munténiai Electrica részvénytársaság, a Petrom, a bukaresti Romaero részvénytársaság, a krajovai repülőgépgyár, valamint a Román Posta magánosítása esetében történtek törvénytelenségek. Nagy Zsolt 2017-ben szabadult.

Hat hónapon keresztül tartotta megfigyelés alatt Borbély Károlyt is az SRI. Mi több, a lakásába és az irodájába is tehettek lehallgató készüléket. Igaz, ebben az ügyben mintegy nyolcvan embert hallgattak le – a megfigyeltek közül egyedül ő volt magyar –, de ez nem számít, ha a boszorkányüldözés vádját kell kelteni. Az erdélyi magyar politikus még mindig hajlamos azt hinni, az erdélyiek hisznek a dajkamesékben. A román hírszerzés ráállítása a korrupt politikusokra – köztük a magyarokra is –, nem sok együttérzést kelt az erdélyi magyarokban, mivel az általános vélekedés szerint a korrupciónak nincs nemzetisége. A Horváth Anna, illetve a Markó Attila-félék pedig csak „járulékos veszteségek” a politikai bűnözés palettáján.

Az évtized korrupciós pere Biharban

Az évtized közepe táján, amikor a harmadik Ponta-kormány bukását követően (2014) az RMDSZ több mint két évtized után végképp kiesett a kormányzás bűvköréből és meggyengültek politikai állásai, korrupcióellenes perek sorozata látott napvilágot, ami már-már magyarellenes hadjáratra engedett következtetni. Bár a vádak jó része megalapozott volt. Sokaknak úgy tűnt, kiszabadult a szellem a palackból.

Az egyik legösszetettebb per a Bihar megyei tanács alelnöke, Kiss Sándor ellen irányult, akit 2015 júniusában tartóztattak le, és aki bűntársaival együtt különböző korrupciós ügyek során több mint 8,6 millió euró kárt okozott a Bihar megyei önkormányzatnak.

Kiss Sándor pere kapcsán merült fel először nyilvánosan a sajtóban, hogy a magyar és a román hírszerzés is benne van a volt RMDSZ-es politikus korrupciós ügyében hozott ítéletben. A román hírszerzést azzal is megvádolták, hogy a bírók, illetve a vádlottak ügyvédeinek telefonbeszélgetéseit is lehallgatták. Az egyik vádlott – Bojtor Vilmos László – azt állította, a két titkosszolgálat vette rá, hogy Kiss Sándor ellen valljon. Bojtor szerint a magyar és a román titkosszolgálat, valamint a DNA unszolására vallott Kiss ellen, amiért cserében felfüggesztett szabadságvesztést ígértek. Bojtor elfogadta a vádalkut, a bíróság azonban tavaly júniusban őt hat, Kiss Sándort pedig nyolc év letöltendő börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte a Selina építkezési cég tulajdonosával, Beniamin Russzal együtt. Többrendbeli befolyással való üzérkedésben és pénzmosásban találták bűnösnek őket.

A fellebbviteli szakaszban Răzvan Doseanu, Kiss Sándor ügyvédje azt állította: három évvel ezelőtt őt, védencét és Antik Levente törvénybírót is a DNA központi szervének kérésére figyelte meg az SRI. A vádlottak ügyvédei elérték, hogy ügyviteli hiányosságok miatt az évtized Bihar megyei korrupciós pere újrainduljon.

Csontvázak a szekrényből

Tavaly novemberben Kelemen Hunort is beidézték egy bűnvádi eljárás során, amelyet egy építkezési vállalkozó ellen indított a DNA. A vádirat tárgya: befolyással való üzérkedés. Az érintettek: Petre Badea építkezési vállalkozó, illetve Verestóy Attila, az RMDSZ tavaly elhunyt „örökös” szenátora. A DNA ügyészei szerint Verestóy 2010 és 2012 között arra használta fel befolyását, hogy a Kelemen Hunor által akkoriban vezetett művelődési minisztérium csatornáin keresztül fizessék ki a Badea cége által kivitelezett munkálatokat. Ennek fejében Verestóy kenőpénzt fogadott el Petre Badeától. A vádiratban az áll, hogy Petre Badea az Aedificia Carpați S.A. képviselője 2010 és 2012 között 7 millió lejt adott Verestóy Attila RMDSZ-es szenátornak. Az ügyészek azt is állítják, hogy a cégtulajdonos csak addig fizetett Verestóynak, amíg Kelemen Hunor volt a művelődési miniszter.

De sorolhatnánk a többi nagymenőt is, köztük Borbély László volt környezetvédelmi minisztert, aki úgy úszta meg a korrupciós vádakat, hogy a parlament szavazatával biztosította mentelmi jogát.

Az RMDSZ számára kulcskérdés lesz, hogy mindezek után mennyire sikerül a korrupciót elítélő hiteles pártként megjelennie választói előtt,

miközben 2017 novemberében a szociáldemokraták mellett ők is leszavazták a priuszosok törvényhozóvá választását tiltó javaslatot. Abban ugyanis sok erdélyi magyar egyetért, hogy nem minden bírósági ügy magyarellenes hadjárat. Másrészt az is rossz névjegykártya, hogy egy olyan pártot támogatnak a parlamentben, amely hemzseg a bűnözőktől. Itt már nem segít az oly sokat hangoztatott „párhuzamos állam” retorikája sem.

 

1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb