Államfőválasztási készülődés Romániában: pártjelöltek és jelölt párt nélkül

Bár így a nyár végi kánikulában még viszonylag fékezett habzású a román politikai élet, a színfalak mögött az összes párt intenzíven készül az idei két újabb megmérettetésre: a parlamenti és az államfőválasztásra.

Mint ismeretes, az idei szuper választási év Romániában, hiszen a júniusi EP- és önkormányzati választásokkal együtt összesen négy megmérettetésen kell részt venniük a pártoknak. A hátralevő kettő mindegyike kulcsfontosságú: a parlamenti választáson az dől el, mely pártok kormányozhatják Romániát a következő négy évben.

Az elnökválasztás is lényeges, hiszen Romániában nem csupán szimbolikus, protokolláris szerep hárul az államfőre, a közvetlenül megválasztott elnök az első számú közjogi méltóság, akinek az új kormány összeállításában is kulcsszerep jut, hiszen ő ad megbízást a kabinet megalakítására.

A legnagyobb pártok ugyanakkor meglehetősen paradox módon viszonyulnak az elnökválasztáshoz:

a két koalíciós pártnak, a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és a Nemzeti Liberális pártnak (PNL) még nincs is hivatalos államfőjelöltje.

Igaz, utóbbi elnöke, Nicolae Ciucă volt miniszterelnök, aki korábban négycsillagos tábornokként a román hadsereg vezérkari főnökeként tevékenykedett, már jelezte, hogy harcba kíván szállni a tisztségért, ehhez azonban meg kívánja szerezni a megyei pártszervezetek támogatását is.

A párt mindemellett már hónapokkal ezelőtt berúgta a kampányt, hiszen

Ciucă arcképe több száz példányban látható országszerte a főutak mentén felállított óriásplakátokon, annak ürügyével, hogy Egy katona az ország szolgálatában címmel hamarosan megjelenő könyvét reklámozzák – már a júniusi választások előtti időszak óta.

A PSD-nél is nagy eséllyel Marcel Ciolacu pártelnök, hivatalban levő miniszterelnök lesz a jelölt, de ehhez meg kell várni a párt szombati tisztújító és jelöltállító kongresszusát.

Bár Romániában amolyan politikai szokásjognak minősül, hogy a pártelnökök indulnak el pártjaik színeiben az elnökválasztáson, és már meglehetősen korán be is jelentkeznek jelöltnek, idén ez meglehetősen banális ok miatt nem így történt:

egyik koalíciós pártelnök támogatottsága sem akkora, hogy határozottan be merje vállalni az indulást.

Sem Ciolacu, sem Ciucă nem karizmatikus politikus, amolyan szürke hivatalnoktípusok, akiket a pártok belső válságai – a PSD-ben a Dragnea-Dăncilă tandem fémjelezte korszak, a PNL-ben a Ludovic Orban és Florin Cîțu közözzi konfliktusok – után, a pillanatnyi konjunktúra nyomán emeltek a pártelnöki székbe, kvázi átmeneti elnökként – mert egyszerűen elfogytak a legalább viszonylag hitelesnek tekinthető, releváns politikai vízióval és karizmával rendelkező politikusok.

Így aztán

legfeljebb a pártok elkötelezett szavazói számára jelentenek vonzó opciót, de az nem igazán valószínű, hogy az első fordulóban rajtuk kívül sok szavazót átcsábítanak.

Emiatt aztán ódzkodtak attól, hogy elinduljanak, hiszen egy elnökválasztási kudarc könnyen a pártelnöki székbe kerülhet.

A szokásjog azonban – és a helyi szervezetek mozgósító erejébe vetett bizalom – vélhetően mégis oda vezet majd, hogy Ciolacu és Ciucă is rajtvonalhoz áll, és abban reménykedik, hogy ha már a két legnagyobb támogatottságú párt jelöltjei, ez a személyükre is érvényes marad, és ők jutnak majd be a második fordulóba.

Ez azonban nem annyira egyértelmű. Van ugyanis egy sötét ló is a képletben: Mircea Geoană, a NATO főtitkár-helyettese, aki már több mint egy éve lebegteti, hogy függetlenként elindulna a választáson.

A függetlenség esetében persze csupán annyit jelent, hogy jelenleg éppen nem ápol hivatalos kapcsolatot egyik romániai párttal sem, azonban korábban a PSD elnöke volt, és ebbéli minőségében maradt alul a 2009-es államfőválasztáson Traian Băsescuval szemben, a vereség nyomán pedig – lásd a fentebb már említett gyakorlatot – a pártelnöki tisztségtől is búcsúznia kellett.

Jelentős karizmával és konkrét politikai vagy gazdasági tervek meglétével azért ő sem vádolható, viszont

abban bízik, hogy a NATO második embereként szerzett tapasztalat és kapcsolati rendszer, illetve az észak-atlanti katonai szövetség románok körében fennálló tekintélye az államfői palotába repítheti.

Ebbéli reményében a felmérések szerint nem is csalódik akkorát, a közvélemény-kutatások zöme ugyanis azt mutatja, hogy ő nyerné meg az első fordulót, és a második fordulóban sem találna legyőzőre.

Mindez természetesen nem az ő személyének szól, hanem egyrészt a NATO már említett tekintélyének, másrészt annak, hogy az emberek egyre kevésbé bíznak a hagyományos romániai pártokban.

Így

hosszú ideje először fordulna elő, hogy nem az egymással rivalizáló fő baloldali és jobboldali párt jelöltje csap össze a második fordulóban.

Az utóbbi négy megmérettetésen amúgy a jobboldali jelölt győzött, így ha Geoană nyerne, az a baloldal sikerét is jelentené, még akkor is, ha nem a PSD színeiben indul – amint ez egyébként korábban föl is merült.

A kívülről érkező jelölt esélyeit amúgy az növelte meg, hogy PSD és a PNL azzal, hogy legfőbb riválisból koalíciós partnerré vált, számos szimpatizánsát elveszítette, és erre egyelőre az sem látszik gyógyírt hozni, hogy az utóbbi hetekben, ahogy közelednek a november végén, illetve december elején esedékes választások, a két párt politikusainak részéről egyre több bírálat hangzik el a koalíciós partnerrel szemben.

Az ellenzéki pártok eközben a koalíciós pártokkal szemben már jó ideje megnevezték államfő-jelöltjeiket.

A harmadik legnagyobb támogatottságú párt,

a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) színeiben George Simion áll majd sorompóba,

és reménykedik abban, hogy hetek óta zajló „előkampánya”, amely során többek között irreálisan alacsony áron, 35 ezer euróért ígér lakásokat, elegendő számú szavazatot hoz számára.

A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) az önkormányzati és az EP-választáson elszenvedett fiaskó után új pártelnökkel, egyben államfőjelölttel, Elena Lasconival vág neki a megmérettetésnek,

abban reménykedve, hogy a korábban televíziós személyiségként, jelenleg pedig a dél-romániai Câmpulung polgármestereként tevékenykedő elnöknő képes lehet feltornászni a párt népszerűségét.

Várhatóan nem ő lesz az egyetlen női jelölt: a hírhedt botránypolitikus, Diana Șoșoacă, aki még a szélsőséges AUR számára is túl szélsőséges volt, ezért kizárták, vélhetően szintén rajthoz áll majd az EP-választáson két mandátumot szerző új pártja, az SOS Románia színeiben.

Igaz, az utóbbi hetekben fölmerült az együttműködés lehetősége az AUR és az SOS Románia között, de már rögtön az első találkozó meghiúsult és botrányba fulladt, miután Șoșoacă fogadni sem volt hajlandó az AUR Simion nélkül érkező, három politikusnőből álló küldöttségét.

A konfliktus oka az, hogy mindegyik pártelnök magának követelné a közös jelölti státust arra az esetre, ha megvalósulna az összefogás a választásokra.

Várhatóan magyar jelölt is lesz majd, az RMDSZ ugyanis jelezte: azt az álláspontot vallja, hogy még abban az esetben is meg kell jelennie az országos jelentőségű megmérettetéseken, ha amúgy semmi esélye még a második fordulóba való bekerülésre sem, nem hogy a végső győzelemre.

Ezzel ugyanis mozgósítja és egyben tartja szavazóbázisát, másrészt a román pártok részére is jelzi, hogy még mindig releváns, mérhető támogatással rendelkező – és a mi a saját szempontjából legfontosabb – koalícióképes erő.

A jelöltet egyelőre nem nevezték meg, de nem kizárt, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök lesz az.

Az elnökválasztás első fordulóját amúgy november 24-én, a másodikat pedig december 8-án tartják – a kettő között, december elsején „betétfutamként” rendezik meg a parlamenti választást is, hogy a lehető legnagyobb mértékben sikerüljön mozgósítani a választópolgárokat.

A pártok tehát készülnek a megmérettetésre, még akkor is, ha egyelőre nem mindegyik esetében született hivatalos döntés az államfőjelölt személyéről, csak sejteni lehet, hogy ki lesz az.

Egy dolog azonban biztos: a két lehetséges mandátum kitöltése után az év végén leköszönő

Klaus Iohannis a hozzá fűzött reményeket beváltatlanul hagyva, sótlan és jellegtelen, konkrét eredményeket, koherens politikai víziót felmutatni, megvalósítani pedig pláne képtelen államfőként hagyja el a Cotroceni-palotát.

Így aztán a mérce egyáltalán nincs magasan.