A klónozás zsákutcái

Ha a klónozás történetét boncolgatjuk, sokan a huszadik század elejére és az első mesterségesen „lemásolt” állati sejtekre gondolnak, pedig ez a biológiai folyamat jóval régebbi természetes jelenség. Klónok természetes úton jönnek létre a sejtek ivaros szaporodásával, egy sejt kettéosztódásakor ugyanis genetikailag két teljesen azonos utódsejt alakul ki. A klónozás lényege az, hogy az utódszervezet az anyaszervezettel teljesen megegyező DNS-állománnyal rendelkezzen. De akkor is klónozunk, ha növényeket dugványozással vagy tőosztással szaporítunk.

Nem Dolly az első klónozott bárány

Az állatokkal végzett, nem természetes klónozás története már mintegy kilencven éves, gyökere Hans Spemann német embriológus nevéhez köthető. Spemann 1928-ban sikeresen elvégezte az első sejtmagátültetést egy kétéltű szervezetében, amelyért Nobel-díjat kapott. Az emlősökkel folytatott hasonló célú kísérletek azonban évtizedeken keresztül kudarcba fulladtak, míg 1968-ban emlőst is sikerült klónozni. Steen Willadsen dán tudós juhembriókkal törte meg a sikertelen próbálkozások sorát: sejtmagátültetéssel hozott létre új egyedet Cambridge-ben, amelyet aztán 1995-ben a Megan és Morag nevű bárányok követtek az Edinburghi Egyetem Roslin Intézetében. Az 1996-ban született Dollyt tehát nem bárány mivolta teszi különlegessé, hanem az új klónozási módszer, amelynek folyamatát teljes titokban Ian Wilmut és Keith Campbell vezette ugyanebben a skót intézetben. A világ leghíresebb bárányát nem embrionális sejtből, hanem egy felnőtt egyed sejtjéből származó sejtmaggal hozták létre. Ezt a folyamatot a szakirodalom nukleáris transzfernek nevezi, az eljárás során a sejtet megfosztják a sejtmagjától. Dolly esetében egy finn dorset nőstény sejtjét egy másik nőstény ugyancsak sejtmagjától megfosztott petesejtjébe helyezték át. Beültetéskor folyamatot elektromos áramlökéssel stimulálták, hogy elindulhasson az embriófejlődés. A két embriót végül egy harmadik nőstény juh hordta ki, és hozta világra, Dolly testvére azonban nem sokkal születése után elpusztult.

A második bárányra – amelynek a petesejtjébe helyezték át a tulajdonképpeni anyaszervezet sejtmagját – azért volt szükség, mivel fekete pofájú lévén teljesen más fajta volt, mint a sejtmagot szolgáltató finn bárány. Így az ugyanolyan genetikai felépítésű finn utód születésekor teljességgel bizonyított volt az eljárás sikere. Az anyatestből eltávolított sejtmag minden korábbi funkciója leállt, az elektromos sokk után az új sejtbe beépülve pedig teljesen újraindult, a sejt élettartama azonban lenullázódott, tehát tulajdonképpen egy új, fiatal élet fejlődése kezdődött el, függetlenül az anyaszervezet korától. Dolly mégis alig élt többet hat évnél – a juhok átlagos életkorának felénél –, de nem azért, mert az átültetett sejtmaggal az anyabárány betegségeit is örökölte. A népszerű állat egész életét intézetben, laboratóriumi körülmények között töltötte el, és egy általános juhbetegségben (retrovírus okozta tüdőgyulladásban) halt meg, mivel a zárt térben nem fejlődött ki eléggé az immunrendszere. Dollyt 2003-ban elaltatták, hogy ne szenvedjen betegsége miatt. Kitömött preparátuma az Edinburghi Királyi Múzeumban található, de időnként európai államok tárlataira is elszállítják. Az állat élete során hat egészséges utódot hozott a világra.

Mészárszékre szánt marhákat klónoznak

A kutatók nem álltak meg a közepes termetű emlősöknél: mára a szarvasmarhától kezdve a disznókon át a lovakig számos állatfajt klónoznak sikeresen. A tenyészállatoknál napjainkban már rutineljárásnak számít egy másik, úgynevezett embrióosztási technológia, amely során mesterségesen hoznak létre ikerutódokat. Ez az eljárás azonban nem tekinthető abszolút klónozásnak, hiszen az újszülöttek nem a szülői egyedekkel egyeznek meg, hanem egymással lesznek teljesen azonosak.

A fejlődés azonban negatív irányba is elhajlott: a CBS értesülései szerint 2020-ig étkezési célra marhát is klónozhatnak a kínai Tiencsinben. Bár etikai kérdés is felmerült, az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési hatóság már a 2010-es évek előtt biztonságos élelmiszernek nyilvánította a klónozott állatoktól származó húst. Az Európai Parlament tavaly betiltotta ugyan a haszonállatok klónozását az Európai Unió területén, a törvénykezés azonban nem szabott határt a kónozott állatok importjának, így könnyen megeshet, hogy az átlagos európai háztartás asztalára klónozott hústermék kerülhet. A klónozás fejlődésének pozitív hozadéka lehet, hogy az orvosok bizonyos genetikai betegségeket tudnának majd gyógyítani az ember esetében, illetve olyan veszélyeztetett állatfajokat „teremtenének újjá”, amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget. Az emberi klónozás ma a világon mindenhol törvénybe ütköző, bár egyes vélemények szerint ehhez is adott a technológia.

Emberi klón Kínában?

A kínai Hszu Hsziaocsun tavaly olyan kijelentéssel állt elő, miszerint az emberi klónozáshoz szükséges technológia már tudósai rendelkezésére áll, mindössze arra várnak, hogy a folyamatot engedélyezze a kormány. A férfi annak a Tiencsinben működő Boyalife Groupnak – a dél-koreai Sooammal és a Kínai Tudományos Akadémiával együttműködő cégnek – a vezetője, amely ígéretet tett arra, hogy 2020-ig egymillió szarvasmarhát fog klónozni a húspiac számára. A cég génbankot is fejleszt, amelyben a világ veszélyeztetett fajainak DNS-mintáját őrzi, és igény, illetve megfelelő anyagi háttér esetén mesterséges körülmények között tudná szaporítani a kihalás szélén lévő állatokat és növényeket. A klóngyár nemcsak szarvasmarhák, hanem fajtatiszta versenylovak, profi rendőrkutyák és házi kedvencek „másolását” is vállalja.

A vállalat személyre szabott, VIP-gyógymódok előállításával is foglalkozik. Felhívása szerint az érdeklődők jelentkezését jelenleg is fogadják. A cég keretében egy rákkutatási intézet is működik, ahol rákbetegségeket megelőző vakcinákat fejlesztenek ki, amelyek közül néhány már felhasználható. A kínai cég személyes kivizsgálást javasol minden érdeklődőnek, hogy személyre szabott, megfelelő gyógymódot javasolhasson számára.

A kínai vállalat a világ legnagyobb klónozó intézetének vallja magát, Hszu szerint pedig csak az emberi klónozás elfogadása és a társadalom megítélése gátolja szakértőit abban, hogy a Föld első számú főemlősét mesterségesen is megteremtsék. A vállalat vezetője a Skynews szerint tavaly azt mondta: egyre közelebbi lehetőség van arra, hogy a szülők megválasszák, milyen génállományú gyermekük szülessen. Az embrionális fejlődés kezdete előtt ugyanis képesek befolyásolni, hogy a DNS csak bizonyos, például kizárólag a makkegészséges szülő génjeit generálja újra az utód kromoszómáiban.

Hsziaocsun kijelentései után a botrány nem maradt el: kutatók szerint felmerül a gyanú, hogy a kínai–dél-koreai vállalatnál titokban, engedély nélkül már klónoztak embert, hiszen a teljesen működőnek mondott technológiát csak kísérleti úton lehet bebizonyítani. Az emberi klónozáshoz azonban nemcsak az egyszerű, más főemlősök esetében alkalmazott módszerek szükségesek, de a gondolatok átvitele is. Ha pedig szervdonorként gondol a megrendelő a klónjára, a gyors növekedés is feltétellé válik egy teljes értékű „embermásolat” megteremtésénél – az etikátlanság és az embertelenség kérdése pedig itt merül fel leginkább.

Állatkínzás és modern rabszolgaság

A klónozás egyik problémáját az jelenti, hogy mi történik az úgynevezett „selejtes” klónokkal, amelyek az anyasejtmag vagy a szülők rejtett genetikai betegségeit öröklik. A kérdés az, hogy a beteg génállományúaknak is biztosítanak-e megfelelő életkörülményeket, vagy azokat az állatokat, növényeket elpusztítják. Itt tehát az állatkínzás bűntette is felmerül. Ugyanez a helyzet egy esetleges emberi klón esetében: mi történik azzal a személlyel, aki hibás genommal születik – ebben az esetben a gyilkosság merül fel, mint bűncselekmény. Ha szervdonor céllal klónoznak embert, újabb bűncselekmény lehetősége áll fenn, a klón ugyanis (akár egészséges, akár nem) teljes értékű életnek és embernek számít, a bioetika szerint a terhesség harmadik hónapjától kezdődően, vallásos nézetek szerint pedig már a fogantatás pillanatától számítva. A klón fogva tartása, az engedélye nélküli kísérletekbe való bevonása nélkül nem teljes értékű emberi életként, hanem szervek rendszereként (donorként) való felhasználása egyértelműen bűncselekménynek számít. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül, jogunk van-e már az élet kezdetén meghatározni egy ember funkcióját, életútját, ha bizonyos céllal, „megrendelésre” klónozták, hiszen a bioetika szerint ez az emberi lény tárgyiasítását, a rabszolgaság modern változatát jelenti. Olyan vallási, erkölcsi kérdés is felmerül: joga van-e az embernek felülírni a természet törvényeit, és mesterséges úton teremteni új életet? Az emberi klónozást tekintve azonban a nyilvánosság előtt bizonyított technológiák helyett egyelőre csak alá nem támasztott kijelentésekre és lehetséges eredmények híreire hagyatkozhatunk.