HIRDETÉS
Alvincet a szászok alapították: a 13. századtól a marosi sóút átkelőhelye. A szerzetesek 1300-ban építettek itt templomot, a település 1370-ben kapott vásártartási jogot. A 15. század derekától egy évszázadon át a Királyföldhöz tartozott. A török betörések és a pestisjárvány miatt meggyérült szász lakossága mellé idővel magyarok és katolikus délszlávok is betelepültek. Mohács után Fehér, majd Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1546-ban uradalmával együtt Fráter György szerezte meg, akit később kastélyában meggyilkoltak.
Alvinc szász polgárai részben a Királyföld városaiba költöztek, részben református hitre tértek. 1590 körül utolsó szász papja is elhagyta, templomát a reformátusok kapták meg. 1601-ben papját, Kecskeméti Búzás Balázst választották erdélyi püspökké, a következő egy évben itt működött a püspökség székhelye is.
Bethlen Gábor 1621 és 1623 között hutterita kézműveseket telepített Alvincre, de ahogy adómentességüket elveszítették, többségük elhagyta a települést.
A 17. században egyre több nemes, velük pedig jobbágy és zsellér is beköltözött a városba.
1638-ban három, egymástól független joghatóság működött a településen: a fejedelmi uradalom bírája, az alvinci és borbereki nemesek közösségéé és az alvinci polgárok magyar és román bírája.
A Maros alacsony fekvésű kiöntési medrében a folyótól néhány száz méterre ovális körítőfalak közepén áll a református templom. A falaknak nemigen volt védelmi jelentőségük. A település a Maros túlsó oldalán magasabb helyen fekszik. Amint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, a templomhoz közeli Martinuzzi-kastély romos állapotban van, állaga napról napra romlik, az épület gyakorlatilag megsemmisült. A körítőfalakon belül ma már síroknak nincs nyoma, a templom nyugati előterében a látogató betemetődött kútra bukkan.
Jelen állapotában
a templom egyetlen hosszú tömeg, az elpusztult oldalhajókat az oldalfalban kirajzolódó befalazott csúcsívek és néhány falmaradvány jelzi.
A jelenlegi alaprajzi állapot egyetlen hosszanti tér a nyolcszög felével záródó gótikus szentéllyel. A szentély gótikus boltozata valószínűleg már a 16. századi események során beszakadt. Szakemberek szerint a protestáns birtokbavétel után kerülhetett sor az oldalhajók lebontására, a főhajó és a mellékhajók közötti árkádív befalazására és a tetőszerkezettel összeépülő egyszerű síkmennyezet elkészítésére. A teljes átalakítás során előcsarnokot építettek, a padlószintet jelentősen megemelték és a templom nyugati részét befalazták. Istvánfi Gyula Veszendő templomaink–I. Erdélyi református templomok című munkájából tudjuk, hogy a templom négyzetes alaprajzú zömök nyugati tornya áll, hegyes vízvetős sisakja valószínűleg a későbbi korból származik.
A templom kőfalazattal épült, egykor vakolat borította, a szentélyben még látható támpillérek szabályos kváderfalazattal készültek. A torony valószínűleg későbbi téglaszerkezet.
Az 1980-as évekre a templom állaga nagyon leromlott. Noha mind a hajó cserépfedése, mind a toronysisak zsindelyfedése többé-kevésbé ép volt, mindenhol megmutatkoztak a rohamos pusztulás jelei.
Különösen a tetőszerkezet állapota került veszélybe.
Az alvinci református gyülekezet létszáma jelentősen megfogyatkozott. A templomot az 1970-es években többször elöntötte a Maros, ekkor vált használhatatlanná. Harangját, tetőcserepeit ellopták, de az utóbbi később megkerült és a gyülekezet visszarakta, a templomot pedig újra zárhatóvá tette.
Az Ágoston Sándor Alapítvány segítségével az épületet 2004-ben nagyobb munkával sikerült némiképp rendbe rakni. A templombelső helyreállítására és a liturgikus funkció újbóli kialakítására végül a Teleki László Alapítvány segítségével kerülhetett sor 2013-ban Sarkadi Márton építész tervei szerint.
A templom mai állapotáról Szabó Előd lelkész az Erdélyi Naplónak elmondta:
a református templomot az 1960-as években hagyta el a gyülekezet, és imaterembe költözött.
A templom állapota folyamatosan romlott és minden elképzelhető megtörtént, ami csak megtörténhet egy magára hagyott épülettel. Amikor 2011-ben a lelkészi lakás és az imaterem is leégett, megfogalmazódott a gyülekezetben, hogy a régi templomot újítsa fel. A Rómer Flóris Terv keretében helyezték vissza a mennyezetet, restaurálták a szószéket és megjavították a tetőszerkezetet. A felújítási folyamatból a hívek és a református teológiai hallgatók rengeteg közmunkával vették ki részüket.
2013 óta újra itt tartják az istentiszteleteket, a gyülekezetnek huszonnégy tagja van.
Jelenleg a külső épületjavítás és a torony javítása folyik, és tervezik a belső meszelést is.
Csiprovci környékéről 1690-ben katolikus bolgárok érkeztek Alvincre, a reformációt követően azonban a katolikus élet csak 1725-ben indul újra. 1729-ig a románokkal közösen a görögkatolikus templomot használták. A hozzájuk kötődő ferencesek ekkor külön templomot, rá két évre pedig rendházat építettek. A habánok – „morvák” vagy „fekete németek” – fejlett munkamegosztású kézművességgel, zöldség- és virágkertészettel, a bolgárok pedig kereskedelemmel foglalkoztak. Mind a habánok, mind a bolgárok külön városrészben éltek.
A katolikusok kolostortemploma 1729-ben épül, ma is ez a település plébániatemploma.
A második világháború után 1948-tól egyházmegyés papok gondozták. 1990-től a kommunizmus idején kisajátított kolostort felújították, és Pongrácz Szent István néven tanulmányi házként működött. A templom és a kolostor általános belső javítására 2009-ben került sor.
Szabó Előd lelkész lapunknak azt is elmondta, hogy az egykori ferences rendi templom és kolostor egyházmegyei tulajdonban áll. A kolostor épületét legutóbb a 1990-es években javították. Ma is szükség volna felújításra, hogy komolyabb rendezvényekre, illetve vendéglátásra tegyék alkalmassá. A kolostor a magyar szent, a kassai vértanú, az alvinci születésű Pongrácz István nevét viseli.
A templomban minden vasárnap szentmisét tartanak, az alvinci római katolikus gyülekezet mintegy negyven lelket számlál, és többsége részt vesz a miséken.
A hívek örömmel számolnak be arról, hogy a dél-erdélyi gyülekezetnek van jövője, hiszen az utóbbi években katolikus fiatalok is itt maradtak a faluban,
több gyerek született. Az egyházi szolgálatot a kudzsiri plébános végzi, nagyobb részben magyar, kisebb részben román nyelven.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
