A Zólyomiak griffmadara Székelyhídon

Sütő Éva 2019. szeptember 20., 20:43

Sok olyan kistelepülés van az Érmelléken, amelynek nevéhez nagy történelmi események, legendák fűződnek. Ilyen Székelyhíd is, amelynek már a neve is furcsán hangzik az Érvidéken. A láp egyik szigetére épült várának kicsinyített mását ma is őrzik a Zólyomiak által épített templom udvarán.

A láp egyik szigetére épült vár kicsinyített mását ma is őrzik a Zólyomiak templomának udvarán Fotó: Sütő Éva

Érdekességként szerepel a történelemben, hogy a település első lakosai székelyek voltak, akiket egy 1217-ben kelt oklevél a bihari vár fegyvereseinek mond, és egy Lukács nevű hadnagyukra hallgatnak. A katonai feladatokkal felruházott székelyek már államalapító nagykirályunk korában századokat (székeket) alkotva biztosították a védelmét a besenyők, majd I. László király (Szent László) idejében a kunok ellen, akik a Nyírségtől a Bihar váráig terjedő vidéket állandóan fosztogatták. Az itt élő székelyek katonai szerepére a Váradi Regestrum is utal, amely a „bihari vár fegyvereseinek” nevezi őket.

Első birtokosa a Gutkeled nemzetségbéli Dorogi Péter, kinek ivadékai a 14. század végéig urai maradtak a településnek és környékének. 1325-ben Zekulhyda néven említik a krónikák, és 1459-ben már városként szerepel. A Dorogiak alatt vámszedő joga volt, majd Zsigmond királytól vásárjogot kapott.

1402-től az albisi Zólyomiak, később a Rákócziak, majd az osztrák Dietrichstein, illetve házasság révén a Stubenberg grófok birtoka lett. Kastélyukat a város legmagasabb pontjára a Zólyomi vár köveiből építették. Ez a vár a 15. század közepén épült az Ér egyik szigetére. 1664-ben a Vasvári-béke megkötése után (a Vas megyei Vasváron 1664. augusztus 10-én kötött békeszerződés, amely az 1663–64-es török elleni háborút zárta le) elrendelték a lebontását, majd 1665-ben fel is robbantották.

A múlt század elején Székelyhíd járáshoz tizennyolc község, köztük tizenkét nagyközség, Álmosd, Asszonyvására, Bihardiószeg, Érolaszi, Hegyközszentmiklós, Kokad, Kiskereki, Érköbölkút, Nagy-Léta, Újléta, Szentjobb és a járás nevét adó Székelyhíd tartozott. Az érmelléki kisváros szinte a tájegység egyik peremvárosának – Nagykárolynak – múltjával és gazdag történelmével vetekszik.

Az érmelléki dombok lábánál, valamint a vasútvonal és az Ér patak mentén fekvő nagyközség református és római katolikus magyar lakossága élte a maga nyugodalmas életét – tanúsítják a Bihar vármegyéről szóló feljegyzések a századforduló előtt. Házainak száma 759 volt és ötezren lakták.

Volt postája, távírója, vasúti állomása és szállodája is. A lakosok kaszinót, polgári olvasóegyesületet, takarékpénztárt, korcsolyázó- és csónakázóegyesületet, vadásztársulatot, tűzoltóságot és temetkezési egyesületet tartottak fenn.

A millennium esztendejében, 1996. augusztus 4-én szentelték fel újra a Zólyomiak építette ősi templomot Fotó: Sütő Éva
A legenda

A Zólyomiak 1417-ben Zsigmond királytól vásárjogot nyertek Székelyhídnak, majd hamarosan hetivásár tartását is kiérdemelték Gyertyaszentelő Boldogasszony napján. 1460-ban ez a család kapott engedélyt arra is, hogy az Ér egyik szigetén fa- vagy kővárat építsenek négy bástyával, falakkal, sáncokkal és más szükséges épületekkel együtt.

Miután Dózsa seregei lerombolták, és a birtokos Zólyomi család négy tagját megölték, a székelyhídi uradalom és tartozékai a Rákócziak birtokába került. Kilencven év elmúltával ismét felépítették a várat, majd Várad elestekor a törökök újra szétverték.

A legenda szerint a székelyhídi templom a várral egyidőben épülhetett, bár a település egyházi életének első írásos emlékei még 1291-ből származnak. A 13. század utolsó negyedében emelt épület alapfalai az 1994-ben történt felújítás alkalmával váltak láthatóvá: az összefüggő alapok lehetővé tették a teljes alaprajz rekonstruálását. Ez a korábbi épület egy négyzetes szentélyű, 11-szer 7 méteres hajóterű, jellegzetesen késő Árpád-kori templom volt, sarkain támpillérekkel és egy 50 centiméteres diadalíves beugrással.

A gótikus templom a 15. század második felében épült rá. Fennmaradt faragott kövei mutatják az építmény igényességét. A felújítások alkalmával a meglévő faragott köveket is felhasználták. Így a portikus déli bejárata felett látható a Zólyomi család nemesi címere az átlőtt nyakú sassal (griffmadárral). A legenda szerint ez a hatalmas madár pusztított az Érmellék szigetén és mocsaraiban.

Zólyomi Tamás pintérével (kádár, hordókészítő) kádat készíttetett és kihelyeztette a mocsárba. Ebben állt lesben megfogadván Istennek, ha lelövi a madarat, templomot emeltet tiszteletére, arra a helyre, ahová le fog esni.

A hiedelem szerint a madár a mai református templom helyére zuhant átlőtt nyakkal, éppen úgy, ahogyan a Zólyomi-címerben látható – mesélte egyik alkalommal a legenda részleteit Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor, aki sok éven át szolgálta a székelyhídi gyülekezetet.

A templom

Legrégebbi részét a 13. században építették. Az 1460-ból származó fogadalom utáni idők toldásai a gótika jegyeit viselik. Ekkor a templomot egyszerre két irányban kezdték el bővíteni: lebontották szentélyét és gótikus szentélyt építettek a románkori hajóhoz úgy, hogy a déli csatlakozásnál meghosszabbították az átlós támpillért. Nyugat felé pedig mintegy kilenc méterrel toldották meg a hajót, így az egy 21 méter hosszú és mindössze 7 méter széles aránytalan belső terű építménnyé vált.

A szentély kétsüveges boltozat volt, amelynek zárókövei ma is láthatóak. Az egyik az északi falba beépítve a Zólyomi-címert ábrázolja, a már említett címermadárral. A felújítások idején előkerült a sekrestyeajtó kőkerete is, amelyet a portikusi bejáratba dolgoztak be. A padló felújításával láthatóvá váltak az egymás mellett sorakozó sírkamrák. Az úrasztala alatt egy téglából kirakott kripta található, ez a Zólyomi család temetkezési helye. Ennek a zárlapja az 1588-ban elhunyt Zólyomi Tamást ábrázolja, amelyet felújításkor az északi falba rögzítettek.

Az évek során a templom többször leégett. Tornyát 1792–96 között építették fel. A déli portikus 1808-ban épült. 1810-ben pedig elkészült a barokk stílusú szószék is. A keleti karzaton 1820-ban készült műemlékorgona található, amelyet utoljára Molnár József mester újított fel.

Az átlőtt nyakú sas a Zólyomiak címerében Fotó: Sütő Éva

A keleti karzaton 1820-ban készült műemlék orgona található, amelyet utoljára Molnár József mester újított fel.

Az 1895-ben beolvasztott harang Mária-felirata és a Boldogasszony napi országos vásár arra enged következtetni, hogy a középkori egyház védőszentje Szűz Mária volt.

Az 1996-os III. Magyar Református Világtalálkozóra kívül-belül, illetve bútorzatában, padlózatában megújult a templom. A millennium esztendejében, augusztus 4-én szentelték fel újra. Az eseményen Tőkés László, akkori püspök hirdetett igét.

E második, ősi templom tehát Székelyhíd mai református istenháza. A gyakori átalakítások miatt vesztett ugyan eredetiségéből, de egyes részletei még ma is értékesek. A legenda pedig él, még akkor is, ha Zólyomi nem az alapjaitól elkezdve emelte Istennek, ígéretéhez híven.

„Déli” harangszó két óra késéssel

A székelyhídi református templomban két órával késik a déli harangszó. A harang emberemlékezet óta déli 12 óra helyett 14 órakor szólal meg.

Ám ekkor sem a győztes nándorfehérvári ütközet emlékére kongatnak, hanem az ebédidő végét jelzik. A székelyhídiak szerint már őseik is eszerint alakították hétköznapjaikat. Ezen már nem is akaródzik változtatni senki. Mint köztudott, a keresztény világ templomaiban a nándorfehérvári csata (1456) győzelmére szólnak minden délben a harangok. Székelyhíd feltehetőleg a Föld egyetlen olyan keresztények lakta települése, ahol ez másképpen van. Amikor Gavrucza Tibortól a városka eme érdekessége felől érdeklődtünk, elmondta: „ez egy régi egyezség a római katolikusokkal. Ők harangozták a delet, a mi templomunk pedig a pihenő végét.” A mezőn dolgozók ekkor kezdtek neki újra a munkának. A Zólyomi-templomnak ez olyan jellegzetessége, amely híressé és különccé teszi még ma is a nagyvilágban, akárcsak a kisvárost a maga történetével.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat