Újratöltött múlt

Leopold Erika 2014. október 03., 21:11
galéria

Nem ritka jelenség, hogy ha egy eladótól megkérdezik, milyen almát árul, inkább divatos nevet mond, mert attól kelendőbb lesz az áruja. Batul helyett Granny Smith-t, mert az elsőről már azt sem tudjuk, mi az, míg annál divatosabb a második.

Pedig az egyik leghíresebb erdélyi téli almafajtáról van szó. Neve valószínűleg román eredetű szó, mely onnan ered, hogy télen ágyban vagy szé-naboglyák aljában tárolták. Ez a név került át később a szerbbe és a horvátba, majd az erdélyi szászok közvetítésével a magyar nyelvbe is. Más feltételezések a nevet a Batur apátságtól eredeztetik, ami 1003–1172 között Biharban működött a solymosi vár szomszédságában, s ahol a szerzetesek gyümölcsöt is termesztettek. A Batul almának több változata alakult ki, amit a névhasználat is megkülönböztetett: Mosolygó batul, Zöld batul, Piros batul, Sárga batul, Édes batul, Tüzes batul. A legszebb és a legjobb Batul alma Kolozsvár és Beszterce vidékén, valamint a Maros középső szakasza mentén, az enyhe, dombos lejtőkön termett.

Fűszeres, reneszánsz almatorta
Hozzávalók a tésztához: 15 dkg liszt, 10 dkg hideg vaj, 5 dl hideg víz
Elkészítés: a hozzávalókat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, és hűtőben minimum fél órát pihentetjük.
Hozzávalók a töltelékhez: 1 kg alma, 3-4 ek méz (az alma édességétől függően), 1 dl száraz fehérbor, 1 tk szárított gyömbér, 0,5 tk fahéj, 0,5-1 lapos tk borsElkészítés: 

az almát megpucoljuk, négybe, majd vékony szeletekre vágjuk. Ráöntjük a bort, és addig pároljuk, míg elfő a leve. Belekeverjük a mézet és a fűszereket. A tészta kétharmadát kinyújtjuk, kibélelünk vele egy 24 cm átmérőjű kerek piteformát, megszórjuk egy kevés zsemlemorzsával, majd bele-simítjuk a tölteléket. A maradék tésztából rácsot készítünk a tetejére. 200 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt megsütjük

A Batul azonban csak egyike azon fajtáknak, amelyek a középkortól kezdve igen nagy jelentőséggel bírtak minden társadalmi osztály étkezésében. Akkoriban ugyanis az édes ízt a méz mellett a gyümölcsök jelentették: Erdélyben főleg az alma és a körte, ezeket ették nyersen, sütve, főve, majd tészták töltelékeként is.

Ez utóbbiak természetesen kicsit másképp készültek, mint manapság. Legtöbbször vízből és lisztből gyúrták, esetleg tojással lazították és borral ízesítették. A töltelékhez az almát vékonyan felszeletelték, vajjal, esetleg tojással összekeverve tették a tésztára. Édesítőként szőlőt vagy mazsolát kevertek az alma közé, és amikor megsült, meglocsolták mézzel. Később egyéb fűszerek is megjelentek a leírásokban, a töltelékhez már gyömbért és például borsot is kevertek.

Az egykori tészta ma túl keménynek tűnhet, helyette inkább egyszerű vajas tésztát készítettem. Remekül illik hozzá a megszokottnál kicsit fűszeresebb, de igazán harmonikus töltelék.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.