HIRDETÉS
Balatoni vendéglátóink szerint még nem volt olyan esztendő, hogy a panzióba ne foglaljanak helyet erdélyi vendégek is. Idén sem volt ez másként, a magyar-román határ átjárásának megszigorítása azonban sok erdélyi turista helyzetét megnehezítette. Mi még a szigorítások előtt jutottunk át szerencsésen a határon, így nem kellett két változaton törnünk a fejünk: méregdrágán elvégezzük a kötelező két koronavírus-tesztet a határátlépéshez, vagy megpróbáljuk visszaszerezni a lefoglalt szállás ellenértékét, amit a szállásadók a bankkártyán blokkoltak. A különböző turisztikai oldalakon foglalható szállások hamar elkelnek:
a magyarországi turisták idén újra felfedezték a Balatont, miután a magyarok által kedvelt horvátországi és görögországi tengerpartokra egyre többen tartják kockázatosan kiutazni.
Marad tehát a magyar tenger, amely a Kádár-rendszerben hosszú évtizedekig vonzotta a belföldi vendégeket, és amely az utóbbi néhány esztendő átgondolt kormányzati kampányainak köszönhetően ismét a közkedvelt úti célok sorába tartozik.
Hogy milyen sokan indultak el a Balatonra, azt leginkább a M7-es autópálya tumultusa mutatja. Az autósztrádának Budapesttől a Balaton déli részébe terjedő szakaszáig sok helyen libasorba haladó járműrengeteg fogadott. A sok helyen három sávos sztráda alig nyelte a kocsitengert, és csak az egymást követő déli partszakaszok letérőinél enyhült a forgalom. De
ahogy lehajt az ember az autópályáról, mindenhol barátságos hangulatú, csendes és tiszta üdülőfalvak láncolata fogadja a turistákat.
Igazából ezért szeretem a Balatont, amelynek civilizált vendéglátása teljes ellentéte a román tengerpartnak. Igaz, nem is vágyom oda, de emiatt keresi most is elég sok német, osztrák vagy horvát és szlovén turista is a Balaton üdülőit. A szerényebb és olcsóbb helyek a déli parton találhatók, ahol a parti strandok zömmel ingyenesek. Itt viszont több száz métert is „begyalogol” az ember a Balatonba, amíg úszómélységű vízre talál, szemben az északi part hirtelen mélyülő strandjaival, ahol viszont a legtöbb helyen belépőjegyet kell fizetni.
Körbekocsikáztunk a teljes Balatont. Úgy gondoltuk, érdemes több helyen is megállni és megszemlélni, rácsodálkozni arra a magyar kulturális örökségre, amivel az ember olvasmány- vagy filmélményeiben találkozott.
Rég meg szerettem volna tekinteni kedvenc magyar színészem, Latinovits Zoltán szűkebb szülőföldjét és tragikus halálának helyszínét, Balatonszemest is.
Megkerestük a múzeumot, és a falu temetőjében a sírját, amely zarándokhely a versmondásban (is) utolérhetetlen színész rajongói számára. Közel hozzá temették el édesanyját, aki kilencven éves korában még kocsit vezetett, illetve testvérbátyját, Bujtor István.
Balatonszemes gyönyörű platánfákkal övezett széles utcái és csendes nyaralói irigylésre méltó nyugalmat kölcsönöznek az ide érkező vendégnek.
Balaton-felvidéken az ember a bőség zavarában szenved. A magyar tenger nyugati csücskét behatároló Keszthely szebbnél szebb települések sorát nyitja meg rengeteg látnivalóval, múzeummal, kirándulóhellyel. Aki a bort kedveli, annak a Badacsony lankái vendégmarasztaló kuriózumnak számítanak, ahol egymást érik a helyi nedűket kínáló borkóstoló pincészetek és kisvendéglők. A badacsonyi borvidék legelterjedtebb szőlőfajtájával, az olasz rizlinggel nyilván máshol is találkozhatunk, de itteni bora kiemelkedően jó minőségű, tüzes és savai finomak.
Kóstoltam szürkebarátot is, amelynek itteni változatát a Badacsonyi Kutatóintézetben szelektálták. Bora illatos, fűszeres, tüzes, az egyik legjobb száraz fehér bor.
Annyi bizonyos, hogy az őshonos magyar borok jobbára fehér borok voltak, és csak az utóbbi kétszáz évben kezdtek a Kárpát-medencében elterjedni a vörös borok. A Badacsonyi borvidék hivatalos leírásában szereplő 24 borfajta közül 20 fehér és négy vörös, közöttük egyik kedvencem a Kékfrankos. A badacsonyi szőlőhegyek nedűje minden esetre egyedi ízvilágot kínál az ide látogató turisták számára.
S ha már a gasztronómiánál tartunk, a Balaton és azon belül a Badacsony környéki üdülőtelepek kisvendéglői és falatozói együtt kínálják mindazt, ami a magyar konyhában a legjobb. Ki-ki a zsebe és elvárása szerint válogathat.
Számomra a halászlé volt a csúcs, mert Erdélyben sehol nem főznek ilyen minőséget.
De a halételek sok más fogása között is válogathat az ember. Például harcsa-pörköltöt nokedlivel, ami a paprikásokat kedvelő ember számára gasztronómiai élmény. Mint ahogy a pacalpörkölt is. Magyarországon is elfogy annyi pacal, mint Erdélyben, de nem pacallevesként, hanem pörköltként.
A magyar séfek a szárnyashúst is tucatnyi változatban tudják eladni ételköltemények formájában. Csak néhány példa: pelyhes jércemell mézes, mustáros, mártogatóval, kacsamell konyakos zöldbors-mártással, aszalt paradicsommal és feta sajttal töltött csirkemell, serrano sonkával töltött jércemell rántva. De sorolhatnám a különböző disznó- és marhahúsokból készült választékot is. Ilyen felhozatal mellett szentségtörésnek hatott, hogy egyik alkalommal egy magyarosan fűszerezett paprikás sült kolbászt ettem, amivel szintén ritkán találkozom Erdélyben. Erdélyi magyar húsfeldolgozóink is átvették a román ízlést, ezért nem találni magyar szájíz szerint fűszerezett kolbász vagy szalámit.
Úgy gondoltuk, érdemes megmászni a Badacsonyt. A fél napos gyalogtúra szűk lépcsőkön, sziklás utakon és gyönyörű erdőségekben vezet, és ha az ember bírja szusszal, egyszer csak eléje tárul a több száz méter magasból szemrevételezhető balatoni táj. Sehol egy eldobott szemét, sőt, még cigarettacsikk sem.
A természetvédelmi terület gazdái több tucat helyen magyar és angol nyelvű eligazító táblákkal segítik a turistákat. A turistaösvények jelzései mindenhol frissek, lehetetlen eltévedni.
Sok gyerekcsoporttal futottunk össze, pedagógusokkal beszélgettünk el. Valami olyan érzés Magyarországon kirándulni, amivel Erdélyben sajnos egyre ritkábban találkozik az ember a gondozatlan környezet, a felelőtlen szemetelők és a hangoskodó, viselkedni nem tudó „turisták” miatt.
S ha már Badacsonyban járunk, érdemes meglátogatni Csobánc, Szigliget és Hegyesd várát is: mindhárom helyről csodás a kilátás. Ha mindezek mellett még marad időnk, természetesen érdemes jókat fürödni a Balatonban. Ha otthon megkérdik, végül is ezért jöttünk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
