Mindennapi kelesztettünk

Ír kenyér
Hozzávalók: 30 dkg fehér liszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 ek méz, 1 mk só, 1 púpozott tk sütőpor, 1 púpozott tk szódabikarbóna, 2,5-3 dl tej
Elkészítés: a száraz hozzávalókat összekeverjük, majd annyi tejet öntünk bele, hogy formázható, nem túl ragacsos tésztát kapjunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe lapos cipót formálunk, és 200 fokon 30-40 perc alatt megsütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd szeleteljük.

Kevés dolog jobb a házi friss kenyérnél: az mindig más, mindig másképp kel meg, másképp sül. A bolti sok meglepetést nem okoz, az mindig ugyanúgy fújódik fel, legfeljebb akkor találkozunk valami újjal, ha másik fajtát vagy másik boltot próbálunk ki. De ott is hamar visszaáll a rend, a mindig ugyanolyan kenyerek rendje.

Ha otthon sütünk, akkor csomó mindennel lehet kísérletezni, kicsit több teljes kiőrlésű liszt, kicsit kevesebb, az ember két perc alatt megtanulja, mi történik, ha túlkelesztjük a tésztát, szóval tiszta móka és kacagás otthon kenyeret sütni. Az elképesztő illatokról nem is beszélve. Na meg az érzésről, amikor az ember beleharap a még langyos vajas kenyérbe. Vagy zakuszkásba, vagy zsírosba.

Aztán ha megunnánk a saját, jól bevált recepteket, lehet próbálkozni a különböző népek kenyerével. Azt például soha nem értettem, miért vannak úgy oda az orosz fekete kenyérért. Egészen addig, amíg meg nem kóstoltam. Először is annyira tömör, hogy egy 3 kilós kenyér alig picit nagyobb, mint egy tégla. És az íze! Ennyire ezerízű kenyeret soha nem ettem, kicsit édeskés, kicsit savanykás, s az ízek hol keverednek, hol különválnak. Nem kell hozzá sem vaj, sem más, önmagában is nagy élmény.

Nálunk valahogy úgy alakult, hogy kenyeret főleg télen sütök. No meg akkor, ha hirtelen kifogyunk, vagy vendégek jönnek és nagyon kellene. Ilyenkor persze nincs idő a jól bevált kenyérhez (azt minimum 12 órát kelesztem, hogy az ízek tudjanak kibontakozni), de szerencsére erre az esetre is van megoldás.

Az írek kenyere szokott ilyenkor megmenteni, amit szódával lazítanak, és méréssel, összeállítással, pici hűléssel együtt egy óra alatt elkészül. Ez a kenyér is más, mint amit mi megszoktunk, de a változatosság határozottan boldoggá tudja tenni azokat, akik megkóstolják. A hagyomány nevében olyan jól esik néha eltérni attól!

(egigeropaszuly.blogspot.com)