Citromos-túrós muffin
Hozzávalók: 20 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 db tojás, 10 dkg margarin, 1 citrom héja és leve, 25 dkg tehéntúró, 1.25 dl tej, 30 dkg finomliszt, 1 csomag sütőpor, porcukor és citromlé a díszítéshez
Elkészítés: a tojásokat a kristálycukorral, a vaníliás cukorral kikeverjük, hozzáadjuk a langyos margarint, a citrom levét és a túrót. Hozzákanalazzuk a sütőporral és citromhéjjal elkevert lisztet, majd az egészet összekeverjük. Közben a tejjel lazítjuk. A masszát muffintepsibe vagy muffinformákba kanalazzuk és 200 fokra előmelegített sütőben nagyjából 20 percig sütjük. A sütésidő felénél kicsit lennebb vesszük a hőfokot. A kihűlt muffinokat porcukros citromlével bekenjük és hagyjuk rászáradni. A díszítőmassza olyan állagú legyen, hogy még kenni tudjuk, de már ne nagyon folyjék.
A muffinokat nagyjából nyolc éve fedeztem fel, az újdonságot a családdal is megosztottam: karácsonyra a tésztácskák formáját viselő tepsit vásároltam és receptgyűjteményt is nyomtattam. Az almás-dióst többször is elkészítettük, de volt terítéken sós ízesítésű is kolbásszal és a mascarponést is kipróbáltuk. Később szilikonból készült különálló formácskákra leltem, azokból vettem rögtön két „csapatot” is, így 24 formás muffint készíthetnék egyszerre – már ha a tepsibe beférne egyszerre ennyi, a maximum inkább csak 16 darab.
A formában kisült apró sütemények elkészítése általában elég egyszerű: külön kell összekeverni a folyékony és a száraz hozzávalókat, majd ezek egyesítése kerül a sütőbe. A recept mindig tartalmaz valamilyen zsiradékot – margarint, vajat, vagy olajat –, lisztet, sütőport és ezeken kívül mondhatni bármilyen hozzávalót. A hagymás muffin éppúgy elképzelhető, mint az epres, határt csupán az ízlés szab. Ezért is volt nehéz egy fontos családi eseményre receptet választanom. Többfélét kipróbáltam, míg végül a banános-csokis és a citromos-túrós változatok mellett tettem le a voksom. Az egyiket csokoládéval vontam be, a másikra porcukros citromlét csorgattam, így nem száradt ki a tetejük és az ízük is gazdagodott. A tésztácskák többi oldalát a muffin-formájú díszpapír védte, melyet én csak a sütés után egyesítettem az édességgel. Sokan sütik együtt a tésztával, de a végleges beleragadás mumusa helyett mindig az utólagos díszítést választottam. A kis sütemények sikert arattak vendégeink körében, így a muffin-recepteket megtartottuk.
Párom születésnapjára finomságot terveztem, de olyat, ami neki tetsszen, így rá bíztam a választást. Az első opció a diós darázsfészek volt, de miután népes társaságra is kellett számítani, inkább a citromos-túrós muffint választotta. Három adagból összesen 65 darabot sütöttem, az eredményt pedig mindenki – főleg a párom – szívesen fogyasztotta, úgyhogy megérte a befektetett munkát. Egy adag elkészítése egyébként egyáltalán nem megerőltető, a három is csak azért bizonyult nagyobb falatnak, mert több adagot kellett sütögetni. Édes, de nem émelygős, friss, a túrótól az állaga sem hétköznapi, a citromlés porcukorral pedig végleg elhagyja a szokásosság szűkös kereteit.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.