Bármennyire nyitottak vagyunk az újdonságokra, új ízekre, illatokra, bármennyire is szeretjük az egzotikus konyhákat, a gyerekkori kedvenceket semmi nem tudja felülmúlni. A gasztroblogoknál is megfigyelhető, hogy hiába a legmegbízhatóbb receptek, legeldugottabb helyekről származó ételek, a legtöbben a hagyományos káposztás ételeinkre, a gulyásra vagy esetleg a vadasra kíváncsiak. Keresik, mert maguk még nem főzték soha, de otthon nagyon gyakran készült, keresik, mert a nagymama készítette, őt már nem lehet megkérdezni, de hiányoznak azok az ízek.
A legszebb az, amikor generációról generációra öröklődik egy-egy recept, de közben mindenki újít rajta egy keveset. Ott van benne az ősi alap, amibe mindenki belefőzte saját magát is. Így születnek az „ahány ház, annyi recept” ételek, amelyek hiába hasonlítanak egymásra, hiába kerül bele ugyanaz, mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a saját, különleges és utánozhatatlan íze.
Tapasztalataim alapján az otthoni ízek azok esetében is nagyon fontossá válnak egy idő után, akik amúgy akár évtizedekre elszakadtak a szülőföldjüktől. Egy csirkepaprikás, egy paszulyleves pár másodpercen belül vissza tudja hozni az összes emléket, olyanokat is, amelyeket addig soha, senki nem emlegetett. Családi összejöveteleken különösen értékessé tudnak válni ezek a közös emlékek, legyen szó akár történetekről, akár olvasmányélményekről, akár a rácsos tésztáról.
Rebi rózsaborsos karamelltortája
Hozzávalók a laphoz: 6 tojásfehérje, 20 dkg cukor, 1 ek ecet, 1 ek étkezési keményítő, 28 dkg durvára vágott, pörkölt dió, 1 csomag vaníliás cukor
Elkészítés: a tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd óvatosan belekeverjük a cukrot, a keményítőt és az ecetet, végül a diót. Egy nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 100 fokra előmelegített sütőben 60 percig inkább szárítjuk, mint sütjük, majd kihűtjük. Óvatosan lehúzzuk a sütőpapírt, és két egyenlő részre vágjuk.
Hozzávalók a krémhez: 3dl + 2 ek tej, 1 tojás, 1 ek + 1 maréknyi kristálycukor, 2 ek étkezési keményítő, 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, 1 maréknyi rózsabors.Elkészítés:a keményítőt simára keverjük a cukorral, a tojással és 2 evőkanál tejjel, majd egy magas falú edényben felöntjük a többi tejjel. Egy vastag aljú edényben egy maréknyi cukrot sötétre pergelünk, amikor már szinte ég, beleöntjük a tejes masszába. Vigyázzunk, erősen bugyborékol! Állandóan kevergetve addig főzzük, míg a karamell elolvad és a krém besűrűsödik. Szobahőmérsékletűvé hűtjük. A puha vajat habosra keverjük a porcukorral, és óvatosan, kis adagokban összedolgozzuk a főzött krémmel. A krémet kétfelé osztjuk, a kisebbik részével megkenjük az egyik lapot, rátesszük a másikat, majd a maradékkal bevonjuk az egész tortát. Bőségesen megszórjuk rózsaborssal, majd néhány órát, esetleg egy éjszakát pihentetjük, hogy összeérjenek az ízek. Tálalás előtt 1-2 órával kivesszük a hűtőből, hogy a krém megpuhuljon.
Egyik legjobb barátnőm kislánya észrevétlenül lett 18 éves, pedig mintha csak most született volna. Talán még arra is emlékszünk, hogy hány fok volt azon a bizonyos napon. Évekig magam is részese lehettem élete minden fontos eseményének. Együtt örültünk, majd nevettünk és sírtunk, amikor Rebi megtette az első lépéseit, majd megszólalt, majd óvodába kezdett járni, és tessék, hogy eltelt az idő, azon kaptuk magunkat, hogy készülünk a 18. születésnapjára.
A magam részéről a tortákat vállaltam, egyből többet is, ugyanis mindig úgy járok, hogy két-három félére le tudom szűkíteni az ötletlistát, de utána már képtelen vagyok választani. Most is ez történt, hiszen egy ilyen alkalomra rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Először és mindenekelőtt a hagyományokat. Olyan édesség legyen, ami kapcsolódik az ősökhöz, de elég modern és kreatív. Legyen szokatlan, lehetőleg olyan, amit még senki nem evett. Szeresse az ünnepelt, de a többi vendégnek is elnyerje az ízlését. Én magam találjam ki, ne az egyszerűbb utat válasszam, amikor megkérdem az ünnepeltet, hogy mit is akar. Olyan ez, mint a Csokoládé című könyvből vagy filmből ismert Vianne Rocher, aki kitalálja, hogy a boltjába betérőnek melyik a kedvenc csokoládéja. Jó érzés, amikor valaki régi kedvencének kiáltja ki azt a süteményt, amit még soha nem kóstolt.
Így született meg ez a torta, amelyet régi családi receptekből raktam össze, majd – hogy felejthetetlenné tegyem –, megszórtam egy kis rózsaborssal. Hogy mindenki úgy emlékezzen rá a családból, ez a Rebi tortája.
(egigeropaszuly.blogspot.com)
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.