Évekig azt mondtam, hogy nem nagyon szeretem az epret, mégpedig azért, mert megsértődtem rá. Jó régen volt, még gyerekként döntöttem úgy, hogy velem ne szórakozzon, inkább nem eszem. Az volt a bajom, jobban mondva a mai napig is az, hogy egy ideig eszi-eszi az ember, nagyon finom, ám egyszer csak találkozik egy ízetlen szemmel. Ez nekem valamiért annyira rosszul esik, hogy inkább lemondok az egész élvezetről. A rosszabbik eset meg az, amikor az ember elképzeli, hogy ez most milyen finom lesz, ott piroslik előtte egy egész tálnyi, de akkor beleharap és kiderül, hogy már az elsőnek sincs íze, majd az is nyilvánvalóvá válik, hogy a nagy tálból egyetlen egy sem finom.
Az évek során sokszor elgondolkodtam már, hogy mi a jobb: ha van, de rossz, vagy ha egyáltalán nincs, és én a magam részéről a mai napig az utóbbira szavazok. Annyi változott csupán, hogy ma már tudom, hogy mitől függ az eper minősége, miről lehet megismerni a jó epret. Például nem rohanok epret vásárolni azonnal, ahogy megjelenik, mert tudom, hogy azt messziről hozzák, éretlenül szedik le, mindenfélével kezelik, hogy hosszú ideig frissnek hasson, így ízanyagokból van benne a legkevesebb. Később is óvatos vagyok, és mindig rákérdezek, hogy már szabadföldi-e, ugyanis a fólia alatt termelt eperrel szemben is roppant szkeptikus vagyok. Aztán az ára is árulkodó lehet: az olcsó eper szinte biztos, hogy vízízű lesz, az árusok pontosan tisztában vannak a portékájuk minőségével. A hűség itt is meghálálja magát: ha az ember felfedezett egy jó eperárust, ahhoz járjon vissza minden évben, nagy az esélye, hogy nála mindig finom lesz az eper. Persze kóstolni minden esetben kötelező, és még akkor sem biztos, hogy nem lesz közte egy-két ízetlen szem, de ezekkel a trükkökkel jelentősen csökkenteni lehet a rossz eper miatti csalódottságot. Azt, hogy ne az utolsó szem legyen a legrosszabb, egyszerűen úgy szoktam kiküszöbölni, hogy ha találok egy nagyon finomat, annak a felét elteszem, és az lesz majd az utolsó falat. Mondom: a sok-sok év dörzsöltté tett, velem már nem babrál ki az eper!
Az epret amúgy a rómaiak is ismerték már, gyógynövényként használták. A középkori alkimisták egyenesen csodaszernek tartották. A 18. században a francia író, Fontenelle pedig azt állította, hogy hosszú életét (100 évig élt) az epernek köszönheti.
Az epernek hosszú évszázadokig csak az erdei változatát, a szamócát ismerték. A 13. század után kezdték el a nemesítését, de az igazi áttörést a 18. század hozta, amikor Chiléből új palántákat hoztak Európába.
Pálinkás eperszuflé
Hozzávalók: 25 dkg eper, 10 dkg cukor, 6 tojásfehérje, 3 dkg porcukor + egy kevés a formákhoz, 1 cl eperpálinka/likőr (elmaradhat), kevés vaj a formák kikenéséhez
Elkészítés: a lert előmelegítjük 200 fokra. Az epret összetörjük, és a cukorral sűrűre főzzük, majd hűlni hagyjuk. Belekeverjük a pálinkát. A tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük. A tűzálló formákat vékonyan kikenjük, teleöntjük az egy nagy vagy több kicsi formát. Forró lerbe tesszük, a kis formákat 12-15 percig, a nagy formát 30 percig sütjük. Azonnal tálaljuk.
Az epernek a mai napig rengeteg gyógyhatást tulajdonítanak: szépít, méregtelenít, fiatalít és fogyaszt, kiváló az emésztési panaszok kezelésére, vesebántalmak esetén, a fájdalmak enyhítésére és a láz csillapítására, tüdőgyulladás, reuma és pajzsmirigy rendellenességek, a pattanásos bőr kezelésére, csökkenti a szívbetegségek, a kötőszöveti gyulladások, az agyér-elmeszesedés kialakulásának kockázatát is.
Nyersen fejti ki legjobban a hatását, mondanom sem kell, cukor nélkül. Az igazán finom eper elég édes és zamatos ahhoz, hogy ne is kívánjunk mellé semmit. Ha tartósítani akarjuk, szerintem akkor tartja meg legjobban az ízét, ha lefagyasztjuk, bár persze lekvárnak eltéve sem utolsó. Ez utóbbi esetben ne főzzük túl, azok az idők már elmúltak, amikor azt gondoltuk, hogy a még több cukor és a túlfőzés tartósít. A gondosan csírátlanított, kifőzött, „kisütött” üvegekben minden eláll.
Amikor meg szezonja van, készítsünk vagy kínáljunk mindent eperrel: a legegyszerűbb beledobálós piskótától a tortákig, tejszínes süteményekig, pudingokat, fagylaltokat, pezsgőt, mindent.
Az alábbi felfújt igazán látványos darab, azért meg cseppet se izgassuk magunkat, ha összeesik. Ez a felfújtak természete, gyorsan kell tálalni, hogy mindenki lássa, milyen gyönyörű magas volt. Barátnős összeülésekre, romantikus estékre látványos és finom desszert.
(egigeropaszuly.blogspot.com)
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.