Diós rúd a hagyomány nevében

Leopold Erika 2013. december 05., 21:21
galéria

A közelgő ünnepek egyik legfontosabb eleme a hagyomány. Ugyan gyerekkorom óta sokat változott minden – máshol élek, mások vesznek körül –, de bárhogyan alakultak a dolgok, mindig igyekeztem kialakítani olyan szokásokat, amelyeket aztán a következő évben meg lehetett ismételni. A karácsony előtti napokban egyre gyakrabban hangzik el, hogy „hát nem emlékszel, úgy, mint tavaly” felkiáltás. Így alakulnak ki az újabb és újabb családi hagyományok, amelyekből egészen sok összegyűlt már, ráadásul családtagonként mindenkinek más, életkortól függően. Hiszen amikor még hittünk abban, hogy a karácsonyfát és az ajándékokat is az angyal hozza, egészen más volt számolgatni a napokat és az éjszakákat karácsony estéig. Aznap, míg a szüleink fát díszítettek, a nagypapám meg én jártuk a várost, és minden ablakon belestünk, megnéztük, oda megjött-e már az angyal, villog-e már a karácsonyfán a sok lámpa. Nagy volt az izgalom, és még nagyobb az öröm, ha valahol felfedeztük a fényeket. Amikor az egész család összegyűlt nálunk is, és megszólalt a csoda érkezését jelző kis csengő, bevonultunk a szobába, és következett az éneklés. Utána az ajándékosztogatás és bontás, örömködés, majd a vacsora. Hosszú-hosszú évekig mindig ugyanaz: húsleves és töltött káposzta.

A karácsony este után a másnap reggelt imádtam a leginkább, amikor ébredés után tényleg ott volt a sok ajándék, a karácsonyfa, és most már nappali fényben számba lehetett venni a díszeket. Nagy öröm volt látni, hogy minden évben ott vannak a fán a már jól ismert, kedvenc gömbök. A piros, amelyre angyal van festve, az átlátszó, amelyikben egy hóember volt, meg az, amelyiket hattyúval díszítették. És az összes többi, kisebb és hatalmas, pöttyös és csíkos. Na meg az a kettő, amelyik közül az egyiket édesanya, a másikat édesapa kapta az első karácsonyára, és amelyek mindig a fa tetejéhez közel kerültek, hogy nehogy bántódásuk essen. A mai napig megvannak.

A karácsonyhoz hozzátartozott a vendégeskedés is, mindenkinél megnéztük és kielemeztük a fát és a díszeket. Nagytatával végigjártuk az összes templomot, és megnéztük, hol, milyen Betlehem van.

Mára sok minden változott, de az állandó dolgokhoz változatlanul ragaszkodunk. Vannak díszek, amelyeknek megvan a helyük. Vannak emberek, akiknek itt kell lenniük. Vannak helyek, ahová el kell mennünk. Ugyanúgy, ugyanakkor. A régi díszek közül sok hozzánk került, azoknak minden évben ugyanúgy örülünk, felelevenítjük a hozzájuk kapcsolódó emlékeket. És van az ünnepi vacsora meg a másnapi ebéd, állandó fogásokkal, amelyeket le nem cserélnénk semmiért. A mi családunkban ilyen ez a diós rúd. Ha nincs ez, nincs ünnep. Évtizedekig kizárólag édesanya sütötte, én igazából nem is szerettem, untam már. Aztán eljött az idő, amikor már én ragaszkodom hozzá a legjobban, én készítem évről-évre. Ráadásul az egészséges sütemények nagy őrületében kiderült, hogy ez a legmodernebb hagyományos sütemény, hiszen nincs benne sem liszt, sem tej, és ma már a cukor kiváltása sem nagy ördöngösség. De a legfőbb erénye az, hogy nálunk hozzátartozik a családi hagyományhoz.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)

Diós rúd

Hozzávalók a tésztához: 6 tojás, 6 ek cukor (vagy nyírfacukor, vagy 2 ek méz), 14 dkg darált dió, késhegynyi szódabikarbóna

Elkészítés: A tojássárgákat habosra keverjük a cukorral. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, a dióval és a szódabikarbónával együtt óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákhoz. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon, 20 perc alatt készre sütjük. (Nem árt tűpróbát végezni.) Nedves textilszalvétára borítjuk, azonnal megfordítjuk, és a szalvétával együtt feltekerjük. Egy perc múlva kitekerjük, rákenjük a krémet, majd újból feltekerjük.

Hozzávalók a krémhez: 12 dkg darált dió, egy merőkanálnyi forró tej (vagy víz, fontos, hogy forró legyen!), 12 dkg cukor (esetleg nyírfacukor vagy 3 ek méz), 1 zacskó vaníliás cukor, reszelt narancs- vagy citromhéj, 1 ek rum

Elkészítés: A diót leforrázzuk a tejjel, hozzákeverjük a cukrot, a citromhéjat és a rumot. Ha egy-két nappal korábban sütjük meg, kicsit hígabbra csináljuk a krémet, és nem szárad ki a sütemény.

Hozzávalók a csokoládémázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 1 ek tejföl vagy diónyi vaj, esetleg kókuszzsír

Elkészítés: A csokit vízfürdő felett megolvasztjuk, elkeverjük benne a tejet, vajat, kókuszzsírt, és elsimítjuk a tekercsen.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.