HIRDETÉS
– Törzsközönségük hogyan fogadta a kolozsvári Mikó étterem újraindulását?
– Az újraindulás a vendégek szempontjából nagy eseménynek számít. Rengeteg családi ünnepség – keresztelő, születésnap, konfirmáció, eljegyzés, lakodalom, stb. – maradt el az elmúlt bő egy esztendő alatt, amit az emberek most szeretnének pótolni. Az a gond, hogy a hétvégi foglalásokra már hónapokkal előre betelt minden helyünk.
Sok református gyülekezetben idén tartották meg a tavalyról elmaradt konfirmációt, illetve az ideit. Magyar étteremként hirtelen annyian megkerestek, hogy a templomi ünnepséget követő két-három hétben jutnak csak asztalfoglaláshoz.
– Ez azt jelenti, hogy folyamatosan telt ház van, azaz teljes gőzzel működik a vendéglátás?
– Érdekes jelenség, hogy a két évvel ezelőtti családi események létszámához képest sokkal kisebb csoportok részére foglalnak. Sok idős ember fél elmenni vendéglőbe, de általában az emberek többsége visszafogottabb. A megszokott 50-60-100 fős vagy ennél nagyobb családi események helyett rendszerint 10-20-30-as létszámú foglalásaink vannak, inkább a szűk családi kör jön el egy-egy fontos eseményt megünnepelni. És az is jellemző, hogy több esemény egymásra tevődik.
– Vannak olyanok is, akiknek a korábban lefoglalt családi rendezvényét hosszú hónapok múlva, újra ütemezik?
– Több ilyen esetünk van. Éppen
Azon a hétvégén lett volna az eljegyzési vacsorájuk hatvan személyre, amikor bevezették a teljes lezárást. Akkor elhalaszottuk 2020 nyarára. Júniusban azt mondták, inkább legyen szeptemberben, mert akkorra visszatérnek az emberek a szabadságukról. Mire szeptember végén megtarthatták volna, ismét be kellett zárni az éttermet. Akkor áttettük idén februárra, amiről, persze kiderült, hogy még tombol a koronavírus-járvány. Ennyi halasztás után került át idén júniusra: a tavaly márciusi 60 személyből most jelen lesz 20, akik egy vacsorával megünneplik a polgári és a templomi esküvőt és a keresztelőt is, mert közben megszületett a baba.
– Az újrainduló vendéglátásnak mi a legnagyobb terhe?
– A tavaly tavaszi 22 alkalmazottunknak mára a fele maradt. Mivel mi tartjuk fenn a Kolozsvári Református Kollégium konyháját is, az ott dolgozó asszonyokat államilag támogatott tényszerpihenőre kellett küldjük. Egy-két hónap múlva többen is más munkát kerestek, mert elégedetlenek voltak az állami segéllyel. Van, aki azért ment el tőlünk, mert a nyugdíjazásáig még van pár éve, és azt mondta, egy biztosabb állást keres az állami szektorban, kórházi konyhán.
A másik nagy gond a 35-40 százalékos élelmiszerdrágulás. 2020 januárjában mintegy tízéves halogatás után korrigáltuk az árainkat, mert sok éven át nem volt semmiféle áremelés. Erre fel másfél év után kéne ismét árat emelni, mert veszteségben fogunk dolgozni. Ami nagyon kényes kérdés, hiszen a kolozsvári éttermek egy része nem profitorientált alapon működik. Vannak jól menő vállalkozók, akik más területekről tartják fenn vendéglőjüket, így az éttermi szolgáltatásuk nem sínyli meg az alapélelmiszerek drágulását. Arra törekednek, hogy vendéglátásuk legalább nullszaldós legyen, mert a profitot más területen termelik meg. Nekünk ehhez a piachoz kell igazódnunk.
– Mennyire szenvedte meg a pandémiát a kolozsvári vendéglátás?
– Keményen megszenvedte:
De azok is nehéz helyzetben vannak, akik túl nagy költségvetésű vendéglátó helyeket tartottak fenn, és a több hónapnyi bevételhiány behéz anyagi helyzetbe sodorta őket. Mindezt súlyosbítja a drágulási hullám, amit azoknak a vendéglőknek is nehéz kigazdálkodniuk, mint a mienk, akik az elmúlt hónapokban teljesen behúztuk a nadrágszíjat, így mindenféle kiadást minimálisra faragtunk. Figyelembe kell venni, hogy az emberek jelentős része a még meglévő tartalékait éli fel. Ha most hirtelen megemelnénk az árakat, nagyon sokan elpártolnának tőlünk. A vendéglátósok túlélése, megmaradása attól függ, hogy ebben az igen nehéz időszakban ki hogyan tudja menedzselni vállalkozását.
– Mennyire nehéz pótolni a hiányzó munkaerőt?
– Amikor három évvel ezelőtt segédszakácsot kerestem sajtóhírdetésekben, gyakorlatilag senki nem jelentkezett. Mostani hirdetésünkre húszan jelentkeztek be, ami jól mutatja, hogy van érdeklődés az állások iránt. A gond viszont az, hogy akik tőlünk elmentek, mind jó szakembnerek voltak, mi neveltük ki őket az évek során.
Akiket alkalmazni tudunk, azt a konyhán és a kiszolgálásban kell kiképezzük. Jó hír viszont, hogy akik jelentkeztek, már két lábbal a földön állnak, és reálisan értékelik tudásukat, illetve azt a fizetést, amit munkájukért adni tudunk. A pandémia előtt ha jött jelentkező az álláshirdetésekre, hatalmas bért kért, anélkül, hogy azt valóban kiérdemelné.
– Az ételek házhoz szállításával vajon mennyire szoktak le az emberek a vendéglőbe járásról?
– A házhoz szállítás egy kényszermegoldás volt, és talán segített is éttermeken, hogy ne zárjanak be. Ez nem egy reális alternatíva a vendéglátás számára. Nagyon magas a kihordási díj: az ezzel foglalkozó cégek az étel árának a 40 százalékát kérik el. Az ételt előállító vendéglős nem marad szinte semmivel. És ha azt akarja, hogy többet rendeljenek tőle, belesétál az ételszállító cégek reklámajaánlataiba, amivel még kisebb profitra tesz szert, de többet dolgozik, sok esetben önköltségi áron. Akik minőségi ételeket kínálnak jó alapanyagokból, azoknak ez a fajta szolgáltatás nem jelent alternatívát. Ha az éttermi kínálatunkat meg tudjuk tartani elérhető áron, akkor az emberek visszatérnek a vendéglőkbe.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
