Aradi étteremmustra: Picasso, Art Café, Nolio

(Folytatás a 18. lapszámunkból)

A Picasso egy magasan jegyzett butikhotel elegáns, népszerű étterme, amelyet egy kétszintes Monarchia-korabeli bérház első emeletén rendeztek be egy magas belterű polgári lakás több szobájában. Fapadló, derékmagasságig patinás lambéria, zöld növények, a falon Picasso-reprodukciók, fehér abrosz. Bársonyborítású, régies székek és súlyos faasztalok. A boldog békeidők hangulatát árasztja a hely.

A Picassóban autentikus olasz konyhára lelünk, erősségét a friss halak és a tenger gyümölcsei képezik.

Klasszikus olasz előételek, pasták, rizottók, roston sültek képezik az étlap gerincét. Helyben készül a ravioli, az alapanyagok, jelesül a vízben élő lények mindig frissek. Amikor a friss elfogy, inkább elnézést kérnek, de nem nyúlnak a fagyasztóhoz, mint a legtöbb helyen. Az asztalon átlag feletti extra szűz olaj és balzsamecet. Hetente egyszer sushi-nap.
Előételképpen paradicsomos kagylót kértünk, amely friss ízhatású volt, jó állagú, jó ízű paradicsomos lében szolgálták fel ipari pirított kenyérrel. Főételünk roston sült vegyes haltál két személyre, rozmaringos krumplival és roston sült zöldséggel.

A friss halakat bordázott vaslapon ügyesen készítették el: a tonhal ízletes volt, a kardhal olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva,

a tintahal kissé alulkészült, de nem bántuk, jobb mintha gumisra sütik. A rozmaringos krumpli finom volt, a roston sült zöldségek között a padlizsán azonban nem sült meg kellőképpen. Összességében a kisebb hibák dacára ízletes, jó fogás volt, a horvát tengerparton sem ettünk jobbat.

Napi desszertként Mille feuille-t ajánlottak, éltünk a lehetőséggel. A réteslapokat az egyébként sem emlékezetes töltelék eláztatta. Csalódást okozott a desszert, amit jobbféle valódi áfonyalekvárral öntöttek le, de az sem segített rajta. A Picassóban jártunk már korábban is, amikor minden tökéletes volt, a két látogatás átlaga emelte a helyet a negyedik pozícióba, egyébként lennebb végzett volna. A kiszolgálás udvarias, kedves. Ha bent van a tulaj, aki egyben a konyha vezetője is, külön öröm: rendkívül megnyerő személyiség, kommunikatív, sajátos román–olasz nyelven beszélget, árad belőle a vendégszeretet.

A borlap kiemelkedő, mintegy száz tétel kapható, zöme olasz bor, de van szép számmal helyi igényes tétel, valamint néhány francia bor is. Hat bort kimérnek decire is.

Az Art Café Arad vendéglátóipari egységeinek élbolyához tartozik. Legfőbb vonzereje a békebeli, páratlanul hangulatos belső tér. Étlapja változatos, helyi és nemzetközi ételek egyaránt szép számmal megtalálhatóak rajta. Rendszeres részvevője a különböző aradi gasztronómiai rendezvényeknek, street food-fesztiváloknak, ahol jellemzően hamburgert és/vagy sushit kínál. Van sushi és tenger gyümölcseit kínáló napjuk. Ott jártunkkor fish and chipset kértünk, ami nem volt élvezhetetlen, de jelentősen elmaradt a megszokott színvonaltól, továbbá hamburgert, amit jómagam már több ízben is kóstoltam, de békéscsabai vendégeim még nem, így együtt állapítottuk meg, hogy értenek a műfajhoz. Végül kértünk kacsamellet is, ami a legjobb tesztételek egyike. Komoly próbatétel, hiszen ezt a húst könnyő elrontani. A mienk remek volt. Az itallap átlag feletti, vannak jó boraik és néhány kiemelkedő sörük.

A Nolio étterem ugyanazon a téren helyezkedik el, mint az Art Café, a színház háta mögött, ahol hajdanán a Szabadság-szobor állt. Itt működik a Ratiónak is az egyik egysége, a Lolita és a Joys Pub, a Store nevő kiemelkedő italszaküzlet, a Kolozsvárhoz címzett fősodratú, kissé szocreál, de megbízható minőséget nyújtó étterem, valamint a KF nevű romkocsma, ahol kézműves söröket is kínálnak.

A Nolio nemzetközi, mediterrán és helyi fogásokat kínál, az étlapján jól megfér a radóci-, borjú- és báránycsorba, a pacalleves a pastákkal és a különböző halakból készült grilltállal.

Az alapanyag-választék is széles, a megszokott húsokon kívül (pulyka, csirke, sertés, marha) kínálnak vad- és bárányételeket is. A rendelt ételeket a gyermekek kedve szerint válogattuk, kértünk avokádós lazactatárt, ami remek volt, de meg voltunk elégedve a marhahúsból készült tatárral is. Végül kértünk rántott csirkecsíkokat is sült krumplival, ez is ütötte a mércét.

Összegzésül megállapíthatjuk: a város második vonalával, a dobogóra épp hogy fel nem jutott helyekkel sem kell szégyenkezniük az aradiaknak.

(Befejező része következik)

Dorozsmai Endre

A szerző gasztroblogger