nehéz úgy meghallani az adventi csengőszót, hogy közben kokakólás kamionon dübörög el mellettünk a zenélő műtélapó. Persze, olvastam én is: az ünnepet magamban kell keresnem. Igyekszem is nagyon ez ügyben, de valahogy mindig tettekbe kell fojtanom a nagyszerű lelki rezdüléseimet, erre kényszerülök. Például dolgoznom kell, elég sokat, adventkor meg sokkal többet. Így nem tudom, hogy is legyen a rezdülésekkel. Mert a lelkem nem szeret sietni, éppen ezért nehéz találkoznom vele. És persze veled, bárhogyan is sürgetném, hogy itt légy végre, angyal. Kettős érzésekkel tekintek az advent elé, angyal, várom, és egyben aggaszt is.
Mert jó dolog adventi koraestében gyermekemmel belvárosi korcsolyapályára menni, siklani a jégen, csodálni az ünnepi fényeket, és utána forralt bort inni. De kevés rosszabb dolog van például az adventi ablakpucolásnál – az ember fogvacogva gyötrődik az ablakpárkányon, s mikor valahogy véget ér az egész, kihűlt, rendetlen, függönytelen lakásban találja magát, tele tennivalóval, reménytelenül.
Jó dolog teljes beleéléssel ügyetlen adventi koszorút készíteni, rátalálni a kamrában a tavalyi díszekre, és megállapítani, hogy minden jó lesz még az idén. Ám rossz dolog ünnepi költségvetést szabni, és még rosszabb eközben híradót hallgatni válsághírekkel, áremelésekkel és öngyilkossági rátákkal.
Jó dolog megtervezni a karácsonyi menüt. Nagyszerű dolog elkészíteni egy süteményt, egy ételt. A második már fáradság. (Nem kevés szörnyűbb felismerés van a háziasszonyok számára, mint az, hogy a család ünnepek alatt is háromszor étkezik egy nap.)
Jó dolog kitalálni, hogy kinek mit hozzon az angyal, de rossz dolog bevásárolni, novembertől együtt élni a boltok fröccsöntött-aranyozott kisjézus-kínálatával, amelyet dzsingölbellszt üvöltő, szakaszosan felröhögő, felhúzható mikulások hada kísér. És persze jó dolog szidni az üzleteket megrohamozó fogyasztókat, miközben újabb tárgyat szerez meg az ember. Nehéz megvenni azt a játékot a gyermeknek, amelyet mi teljesen értelmetlennek tartunk, de amelyet ő nagyon szeretne. Ugyanolyan nehéz megvenni azt a játékot a gyermeknek, amelyet mi magunk nagyon jónak tartunk, de ő egyáltalán nem vágyik rá, és nem venni meg azt az értelmetlent.
Ilyen nekem az advent, angyal. És közben gyerekkorom óta kereslek, hátha feltűnsz frissen mosott ablakok mögött, harsogó boltpolcok között, fényes városközpontokban. Ám ha ritkán meg is vagy egy pillanatig, te rögtön tovasuhansz.
Zokon ne vedd, angyal, de mostmár tényleg eljöhetnél hozzám.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.