Ünnepi köntösben Szent László udvara

Minden eddigi rekordot megdöntött a június 19-25. között megtartott nagyváradi Szent László Napok, a vasárnapi zárókoncerten, az Omega történelmi fellépésén – melyre 55 évet vártak a váradiak – közel 20 ezren vettek részt, míg Szent László középkori udvarát a rendezvénysorozat ideje alatt 60 ezren keresték fel.

A lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából meghirdetett Szent László-év kiemelt helyszíneként az immár ötödik esztendeje megszervezett kulturális fesztivál idén ünnepi kiadással jelentkezett. A szakértelemmel és jó ízléssel felújított várban vásári forgatag, fesztiválhangulat és kulturális rendezvények sora várta a betérőket, akik között szép számmal akadtak román anyanyelvűek, illetve a közeli anyaországból érkezett vendégek is. Mint várható volt, a váradi magyarság legnagyobb rendezvénye a lovagkirály alakja, szellemisége köré szerveződött, de kiemelt szereplője volt a rendezvénysorozatnak Debrecen is, mellyel Nagyvárad 25 éve tart fenn testvérvárosi kapcsolatot.

Szent László király nagyváradi kötődését hangsúlyozta a vasárnap esti zárórendezvény díszvendége, Balog Zoltán, a magyar kormány emberi erőforrá­sok minisztériumának vezetője is, aki szerint a partiumi városban a városalapító személye jelenti „az alfát”, a kiindulópontot. A tárcavezető jó hírrel is szolgált a váradiaknak, elmondta: a magyar kormány anyagilag is támogatja Szent László örökségének megerősítését, kétmilliárd forintot utal ki a római katolikus püspöki palota felújítására, a pénzt három részletben a Bethlen Gábor Alapon keresztül folyósítják.

Akárcsak a rendezvénysorozat más előadói, Balog Zoltán is felidézte a magyar király halálához kötődő legendát, amely szerint Szent László holttestét a nagy meleg miatt a katonák nem akarták Váradig vinni, Székesfehérváron akarták eltemetni. Azonban az uralkodó holttes­tét szállító szekér éjszaka – a legendárium szerint lovak és hajtók nélkül – elindult Nagyvárad irányába. A magyaroknak is így kell megtalálniuk az utat egymás felé – hívta fel a várudvart teljesen megtöltő közönség figyelmét a tárcavezető.

A tízezreket megmozgató kulturális fesztivál főszervezője, Zatykó Gyula biztosította a résztvevőket, hogy jövőre is megtartják a rendezvénysorozatot. Mint hangsúlyozta, ez immár ötödik éve minőségi kultúrát és szórakozást kínál, hidat teremt a váradi románok és magyarok, a Nagyváradon és környéken, valamint a határ innenső és túlsó oldalán élők között. A kulturális fesztivál vasárnap este érte el csúcspontját, az Omega évtizedek óta várt koncertjére 18–20 ezren látogattak ki, ezzel a rendezvénysorozat résztvevőinek száma az egy hét alatt meghaladta a 60 ezret.

A legendás magyarországi zenekar fellépése a Szent László Napok egyik legjobban várt eseménye volt, az Omega fennállása óta először koncertezett a partiumi városban, Kóbor János, Benkő László és csapatuk elképesztő, látványos lézershowval ötvözött előadással hálálta meg az 55 éves várakozást.

A zenekar legnagyobb slágereit gyűjtötték csokorba. A kétórás buli idősebbeknek és fiataloknak egyaránt nagy élmény volt, teli torokból énekelték a Lénát és a Gyöngyhajú lányt, és amikor a kétszeri visszatapsolás után felcsendültek a Petróleum lámpa akkordjai, táncra is perdültek. A nagyszerű buli megtartásában egyesek szerint Szent László király is segédkezhetett, ugyanis csodával határos módon a koncert elején gyülekező viharfelhők tovább vonultak, és a távolban cikázó villámok által is jelzett zápor csupán a koncert lejárta után érte el a várost.

Az Omega fellépése előtt is történelmi pillanat részesei lehettek a fesztiválozók, akik a Nagyváradon alapított, a kommunizmusban népszerű Metropol-Group zeneszámaira nosztalgiázhattak. Orbán András, Szász Ferenc, Dobos József, Trendler József és Virányi Attila régi és új dalokat egyaránt hozott egykori rajongóinak.

Mint a rendezvénysorozat mottója – Királyi hét – is jelezte, egész héten a lovagkirály állt az események középpontjában, a harcias, de istenfélő uralkodó alakját már a hétvégi rendezvénydömping nyitányának szánt csütörtöki dzsesszesten felidézték. A Csonka bástya nyári színházát zsúfolásig megtöltő közönség soraiban szép számmal akadtak román anyanyelvűek is, akik Harry Tavitian neves dzsesszzongorista és a Nagyváradra rendszeresen visszatérő Balázs Elemér Group tolmácsolásában hallhatták a királyról szóló legendákat. Az Andrejszki Judit és Mizsei Zoltán által kitűnő énektudással és nagy beleéléssel előadott gregorián énekekhez harmonikusan illeszkedett a Balázs Elemérék által játszott free jazz, de nem állt tőle távol a Tavitian által megidézett örmény zenei világ sem.

A Kárpát-medencében nagy számban jelenlévő, Biharban ellenben ritkának számító Szent László-ábrázolásokról is hallhattak előadást az érdeklődők, a magyarremetei templom falképeit Emődi Tamás építész és Lángi József restaurátor mutatta be.

Az 1927-ben feltárt falképek kis töredékét már akkor megpróbálták konzerválni, azonban a nagyszabású restaurálásra csak a jövőben, a középkori templom 2005–2009 között lezajlott felújítását követően kerülhet sor.

Dr. Kőrösi Mária egyetemi tanár Szent László életének fontos eseményeiről, jelleméről, az egész Kárpát-medencében elterjedt kultuszának kialakulásáról beszélt a közönségnek, míg Dr. habil Pálfi György antropológus, egyetemi oktató a lovagkirály Győrben őrzött koponyaereklyéjének vizsgálatáról számolt be, melynek során a kortársai körében magasnak számító uralkodó arcrekonstrukcióját is elvégezték. Szent László életét és korát nemcsak az azt kutató történészek ismerik, derült ki Nagyváradon: az emlékév keretében meghirdetett Szent László-vetélkedő döntőjén a Kárpát-medence kilencven iskolájának nyolcvan csapata vett részt.

Ünnepi pillanathoz érkezett a Nagyvárad és a tőle csupán 60 kilométerre lévő Debrecen között 25 éve fennálló testvérvárosi kapcsolat is, a cívis város és Hajdú-Bihar megye szintén kiemelt vendége volt a kulturális fesztiválnak, melyre kincseiket is elhozták.

A történelmi, népművészeti és kézműves értékeket az információs központ melletti teremben megnyílt tárlat keretében láthatták az érdeklődők. Öröm a szemnek, öröm a léleknek – jellemezte a kiállítást az azt megnyitó Zatykó Gyula főszervező. Szakáli István Loránd, a magyar földművelésügyi minisztérium helyettes államtitkára nagyváradi születésűként külön örömét fejezte ki, hogy részese lehet a szerinte „virtuális kulturális határátkelőnek” is nevezhető eseménynek.

Dr. Mazsu János, Debrecen város közgyűlése Kulturális Bizottságának és a Debreceni Értéktár Bizottság elnöke felkérte a váradiakat, hogy a jövőben hasonló tárlattal mutatkozzanak be a cívis városban, melyben a térség magyar értékei mellett a helyi román kultúrát is megjelenítik. Az egykori Bihar vármegye két városa közös gyökerekkel rendelkezik, de az évszázadok során más-más utat járt be, a köztük lévő különleges testvéri kapcsolat azonban megmaradt. „Debrecen nem felejtette el azt a szeretetkötelességét, amellyel Nagyváradnak tartozik” – biztosította a jelenlévőket Mazsu János, segítséget ajánlva a váradiaknak egy, a debrecenihez hasonló értéktár összeállításához.

Angela Lupșea, a vár- és várostörténeti múzeum igazgatója magyarul köszöntötte a vendégeket, mint mondta, már csak amiatt is gyakorolnia kell a nyelvet, mivel a magyar családja felének anyanyelve. „Nagyvárad és Debrecen megmutatta, hogy nincs köztük határ” – jelentette ki a „várnagyasszony” a városvezetés támogatásáról biztosítva a Szent László Napokat, mely szerinte a kultúra és a vár szeretetéről egyaránt szól. A viseleteket, kézimunkákat, a bőrdíszművesség, a fazekasmesterség remekeit bemutató kiállításon Mátrai-Nagy Andrea Bíborka kurátor tartott szakavatott tárlatvezetést, a kevésbé ismert értékek mellett a világhírű kincsekkel is jobban megismerkedhettek a nézők, mint a hortobágyi csikóbőrös kulacs, a debreceni mézeskalács, cifraszűr és hímzésminta.

A testvérváros bemutatkozása egész hétvégén tartott, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes a magyar puszta zene- és táncvilágába vezette be a fesztiválozókat, akik a szombati örömfőzés keretében a nemrég hungarikummá nyilvánított debreceni pároskolbászt is megkóstolhatták. Emellett többek között hegyközi, érmelléki, ráckevei szakácsok életkülönlegességeit is megízlelhették, a tíz csapat által előállított étkek mellé itóka is került, így a résztvevők a Váradi Dalnokok példáját követve már délelőtt dalra fakadtak. Az üstöket kerülgetők az új ízvilág mellett eddig nem ismert receptekkel is gazdagodtak, a Gasztróangyalból ismert csíkmadarasi Gáll Tímeának az örömfőzés keretében bemutatott kosztoskönyvét, a Kölcsönkért kovászt vihették haza.

A Szent László Napok sokrétű kínálatának egyik legszívhezszólóbb programpontja az Akiknek szívesen tapsolunk színházi beszélgetősorozat különkiadása volt, melyen két kivételes váradi színművészre, a márciusban elhunyt Csíky Ibolyára és a tavaly júniusban távozott Varga Vilmosra emlékeztek a színházkedvelők.

Házigazdaként Török Sándor előbb archív felvételekkel idézte fel a művészek alakját, majd hozzátartozóikat, pályatársaikat invitálta színpadra: Kiss Törék Ildikót (Varga Vilmos özvegyét), Vindis Andreát (Csíky Ibolya leánya), illetve Miske László és Dobos Imre színművészeket. Az emlékezés során nemcsak a meghívottak, de a népes közönség is sokszor elérzékenyült.

Az immár régóta Debrecenben játszó Miske László – aki pályájuk csúcsán mindkettőnek partnere volt a nagyváradi deszkákon – rámutatott: két ragyogó színészegyéniséget veszített el a váradi és a magyar színjátszás. Mint fogalmazott, Csíky Ibolya amolyan „plasztelinmaci” volt, bármely szerepre át lehetett „gyúrni”, de nemcsak tehetségével, szakmai tudásával, hanem kedvességével, jókedvével is belopta magát kollégái és a közönség szívébe. Hozzá hasonlóan Varga Vilmos is számos és sokrétű feladatot látott el, egyetemistaként például a marosvásárhelyi Bolyai-szoborcsoport fiú alakjához, Bolyai János figurájához állt modellt. A színpadon annyira erőteljes volt a jelenléte, hogy társait is magával tudta rántani, emlékezett a volt pályatárs.

Elhangzott, nemcsak szakmailag, emberileg is meghatározó egyéniségek voltak, akik nemcsak a közönséget, kollégáikat is sokszor megnevettették. Csíky Ibolya „gurgulázni” tudott egy-egy jó poénon, és olyan eset is volt, hogy röhögőgörcsöt kapott a színpadon, Szatmárnémetiben egyszer bocsánatot is kért emiatt a közönségtől. Jó humorérzéke, hihetetlen öniróniája volt, magát sokszor így jellemezte: „öreg, kövér, kisebbségi színésznő vagyok” – emlékezett könnyes szemmel leánya, Vindis Andrea. Elmondta, bár maga is színművész, „a Csíkyben” – ahogyan édesapja hívta az őt ilyenkor Vindis úrnak tituláló művésznőt – mindig az édesanyát, az embert látta.

Kiss Törék Ildikó elmondta, bár Varga Vilmos számos díjat kapott, ezek egyike sem járt anyagi haszonnal, így fiával pénzjutalommal járó díjat alapítottak a nevére, melyet elsőként Csíky Ibolyának szántak. „Ibike azonban elrontotta a játékunkat” – fogalmazott, így az elismerést a következő kiszemelt, a szintén jóbarát és pályatárs Dobos Imre kapta.

Helyszínből szereplővé lépett elő a Szent László Napokon az uniós támogatásból nagy szakértelemmel és igényességgel felújított középkori vár is, a múlt iránt érdeklődők magyar és román nyelvű idegenvezetéssel egyaránt megcsodálhatták a fejedelmi palotában berendezett vár- és városmúzeumot, a szépen restaurált Griffes termet, a mészrétegek alól előkerült középkori falfestményeket. A legendákkal és anekdotákkal fűszerezett tárlatvezetés időutazással is felért, a kőtárban sétálva a látogatók egymás közelségében tekinthették meg a székesegyház építése előtti régi templom és a gótikus dóm romjait, a román kori oszlopfők és a reneszánsz ajtókeretek töredékeit. A vezetett sétát követően szabadon bolyonghattak az igényesen kialakított kiállítótermekben, ahol állandó tárlatok keretében a váradi egyházaknak – a római katolikus, református és görög katolikus püspökségnek – a város fejlődésében tanúsított jelentős szerepével ismerkedhettek. A nagyváradi vár virtuálisan is újjáéledt a fesztivál keretében, a 3D-s rekonstruálás bemutatása és az azt kísérő előadás annyi érdeklődőt vonzott, hogy sokan be sem fértek a terembe.

A nagyváradi várba érkező fesztiválozókat a kulturális rendezvények mellett számos szórakoztató program, lacikonyha, borudvar várta, míg a vásárfiát keresők a Nagyváradi Kézműves Ház Egyesület által szervezett, a fejedelmi udvarban helyet kapó igényes kézművesvásáron válogathattak a portékákból. A kicsiket az itt sürgölődő mesterek bemutatói nyűgözték le, a kopjafafaragó, bőrdíszműves, fazekas egyaránt sikert aratott, de a Libavonat és az Evilági együttes zenei produkciójába is bekapcsolódhattak, ahogy a jurtában kialakított bábszínház is sok kis nézőt vonzott.

Vasárnap nemcsak a váradiak, hanem László király vitézei is hazatértek a középkori várba, miután zenészek és táncosok kíséretében a belvárosban felvonulva hirdették az itt zajló fenséges mulatságot. A fejedelmi udvar középkori lovagok csatakiáltásaitól lett hangos, az itt felállított kisszínpadon pedig a középkori táncok mellett I. László király törvényei is „életre keltek”.

A rövid színpadi jelenetekből a közönség megtudhatta, hogy a lovagkirály nemcsak igazságos, kegyes is volt, bűnbánat esetén kegyelmet adott bűnbe esett alattvalóinak. A középkori törvénykezés kegyetlenségét sokallók a közelben viselet és fegyvertörténeti bemutatón vehettek részt, és a vitézek párviadalán szurkolhattak a rátermettebb legénynek. A forró nap elől a sörsátrak hűvösébe menekülőknek a Hollóének Hungarica Régizene Együttes vásári zenészei szolgáltatták a középkori hangulatot, esténként pedig neves együttesek szórakoztatták őket.

Pénteken a Loyal együttes és a Pannonia All Stars Ska Orchestra fellépésén hangolt az Anna and the Barbies koncertjére a várudvarbeli közönség, melyet elvarázsolt Pásztor Anna extravagáns megjelenése, energikus, közvetlen stílusa, így szívesen énekelték vele az ismertebb slágereket. Az üzenetként a Márti dalát hozó énekesnő a közel kétórás koncert után elbeszélgetett, fényképezkedett rajongóival. Szombaton a KFT koncertjén izzott a hangulat, Besenyő Pista bácsiék az ismert dalok mellett vicces versikéikkel nevettették meg a várbeli közönséget, mely az est csúcspontjára, Demjén Ferenc és zenekara fellépésére 15 ezresre duzzadt. A váradi közönség hiába énekelte teli torokból a Jégből vagyok című zeneszámot, „elolvadt” az ismert slágerektől, a Mikor elindul a vonat akkordjainak felcsendülésekor nemcsak az első sorokban hágott tetőfokára a hangulat, de a szellősebb hátsó udvarban rekedtek is egymásba kapaszkodva szerelvénybe „szerveződtek”. Végül a nagy sikerű Omega-koncert után a zárónapon a Petróleum lámpa vezette őket haza a váradi éjszakában a Szent László Napok következő, jövő évi kiadásáig.