Túr-mente, a védett vadon világa

Nánó Csaba 2013. május 10., 11:46 utolsó módosítás: 2013. május 10., 15:41

Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) szatmárnémeti munkatársai nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint eredeti formájában megőrizni a megyéjük északi csücskében található Túr folyó menti területet. Az állatok, növények, fák védelme azonban nem mindig bizonyul egyszerű feladatnak.

galéria

Erdély olyan természeti kincseket rejt, amelyeket még lakói is kevesen ismernek. Ám a természet sem kerülheti el, sajnos, az emberi beavatkozást, ami egyes vidékeken már-már esztelen mérteket öltött. Egész erdők tűnnek el a föld színéről, a folyók medre megváltozik, az állatok elmenekülnek a felszántott területekről, új életteret keresnek maguknak. Ha még találnak olyat, ahol az ember nem változtatott a természet ősi folyásán. Ezért is vált halaszthatatlanná Romániában védett területek létrehozása, a természeti kincsek feltérképezése és mentése.

Uniós mankók

A Túr alsó folyása mentén található természeti értékek védelmének kezdete az 1391 hektáros Túr-menti Természetvédelmi Terület 1995-ös létrehozása volt. Az EKE tevékenységének eredményeként 2004-ben megjelent az a kormányrendelet, amely kiterjesztette a védett terület határát, így jött létre 6212 hektáros, országos jelentőségű, síkvidéki és ártéri erdőket, nedves kaszálóréteket, illetve vizes élőhelyeket magába foglaló terület. Ezek voltak az első lépések a ma már a 20 ezer hektárt is meghaladó védett terület kialakításában.        
Az uniós csatlakozással a természetvédelem helyzete is javult Romániában, ami elsősorban plusz pénzforrást jelent a tervek megvalósításához. A Natura 2000 elnevezésű uniós projekt keretében az országok javaslatot tesznek védett területek kialakítására, ezt használták ki az EKE szatmárnémeti munkatársai is: 2007-ben az egyesület javaslatára két európai jelentőségű Natura 2000-es védett területet is kijelöltek a Túr folyó alsó szakasza mentén. A projekt által érintett terület nagy része a Szatmári-síkság északi részén terül el, egy kisebb szakasz pedig az Avasság mentén, az Avas hegység és az Avasi-medence határolta térségben húzódik. A védettség gyakorlatilag a magyar-román-ukrán hármas határtól a kányaházi víztározóig behatárolt területre terjed ki.

Az EKE mentőmunkája

Az EKE 1994-ben létrejött szatmárnémeti fiókszervezeténél Bartha Botond Zsolt és Dencsák Mátyás fogad. Az iroda falán hatalmas térkép a szóban forgó területtel. „Kissé leegyszerűsítve a munkánk olyan, mint a leltározás: amikor átvettük a védett terület felügyeletét, volt benne bizonyos számú állat. A legközelebbi számláláskor ki kell mutatnunk, hogy ugyanannyi állat van benne, mint amennyi előzőleg” – világosítanak fel az EKE munkatársai.
A Túr-menti Védett Területek egyébként három különböző védelmi kategóriába tartozó területből tevődnek össze. Ezek részben fedik egymást: az 1995-ben létrehozott régi rezervátumból, az ennél jóval nagyobb kiterjedésű Túr Alsó Ártere Különleges Madárvédelmi Területből és a Túr Folyó Különleges Természetmegőrzési Területből. Ezek része az említett Natura 2000, ez olyan összefüggő ökológiai hálózatot jelöl, amely az európai jelentőségű természetes élőhelytípusok, valamint a vadon élő állat- és növényfajok védelme révén biztosítja a biológiai sokféleség megóvását, és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, esetenként helyreállításához.

Védendő élővilág

A térképre nézve láthatjuk, hogy a Túr folyó igencsak kacskaringós módon szeli át a védett terület egészét, így a táj és az élővilág létrejöttének fő meghatározója, hiszen az alacsonyabb és magasabb fekvésű területeken a különböző élőhelyek mind a Túr vízjárásának hatására alakultak ki. A kanyargós, természetes medrű folyó aljzata roppant változatos, agyag, iszap, homok, illetve kavics váltakozva borítja. A folyócska kis méretéhez képest nagyon gazdag halfaunával rendelkezik. Számos halritkaság is él e vizekben, Romániában csak ott forduló elő a leánykoncér, a magyar bucó, a nyúldomolykó, de nem ritkák a különböző csík- és küllőfajok sem. A part menti bokrokon, fákon énekesmadarak fészkelnek, de megfelelő életteret és bő táplálékforrást talál itt a vidra is.
A folyót kísérő holtágak, ártéri ligeterdők, mocsarak, láprétek, gyepek és tocsogók számtalan természeti ritkaságot rejtenek. A sekélyebb vizekben a sulyom, rucaöröm, a békatutaj, a kolokán és a rovarfogó közönséges rence alkotják a hínártársulást. Sokféle sásfaj is tenyészik erre, emellett mocsári nőszirom, néha békaliliom is előfordul.
A Túr mente leginkább azonban a madárvilágáról nevezetes. Az itt előforduló 188 madárfaj jelentős része életmódja révén a halastavakhoz és holtágakhoz kötődik. Ilyenek a fattyúszerkő, a kis kócsag, a vörös gém, a kis sirály, vagy a barna rétihéja.
Az egykor egész Túr menti területet borító erdőség mára csak foltjaiban lelhető fel, amint jól látható az EKE irodájában található, 1806-ból származó térképen is. Azon a területet még erdők borítják, ezek háromnegyed része azonban ma már nem létezik. Megmaradtak a magyar kőris és éger alkotta láperdők, ahol a lábasfákra páfrányok telepszenek. Az erdők csendjét több tucat madár hangja töri meg a csendet. Messzire elhallatszik a fekete harkály és egyéb fakopáncsfélék kopácsolása, gyakran látni hamvas küllőket, amint élelem után kutatva a fák kérgét bontogatják.
A magas fák koronái közt felfedezhető „óriás” fészek a védett terület címerállata, a fekete gólya jelenlétéről árulkodik. Az erdők mellett megpillanthatjuk a békászó sast, amint berepül fészkéhez, de láthatunk darázsölyvet, kabasólymot és barna kányát is. A felsoroltak természetesen csupán töredékei a védett területen fellelhető fajoknak.

Vasvilla ellen

Szép munka az állatok védelme, de nem mindig könnyű, állítják az EKE munkatársai. A védett területeken élő földtulajdonosokat az unió mindenhol kárpótolja, csak Romániában nem – és nem Brüsszel hibájából. Mifelénk nem dolgozták ki erre vonatkozó metodológiát, így a kárpótlási pénzeket sem osztják le. Ennek következményeként – érthető módon – a tulajdonosok sem veszik figyelme, hogy védett területen van a földjük, erdejük. Elméletileg nem szabadna megműveljék, ám ameddig nem kapnak kárpótlást a be nem vetett földért, vagy a ki nem vágott fákért, mindenki azt csinál, ami éppen eszébe jut. Ha pedig az EKE munkatársai megpróbálják jobb belátásra bírni őket, kész a botrány. Történt olyan, mesélik az EKE munkatársai, hogy az ellenőrzésre érkező kollégájukat vasvillával kergette el a földtulajdonos. Pedig, ha Románia betartaná az uniós szabályokat, mindenki jól járna: a gazda megkapná a kárpótlást annak fejében, hogy nem változtatják meg földje eredeti rendeltetését, az EKE pedig nyugodtan végezhetné természetvédő munkáját. Az arra vetődő turisták pedig még sokáig gyönyörködhetnének a védett terület élővilágában.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.