Hamarosan már csak a darabonként hatvan baniért megvásárolható századfordulós téglák fognak emlékeztetni Nagyvárad egykori Emília-malmára, arra a belvárosi ipari épületre, amelynek a megmentésére talált utolsó jogi kapaszkodók is eredménytelennek bizonyultak. A már hetek óta tartó törvényes bontás leállításának utolsó„mentsvára” ugyanis az 1884–85-ben épült gőzmalom műemlékké nyilvánítása lett volna sürgősségi eljárással, csakhogy az erre irányult kezdeményezéseket elutasították.
„Szomorú eset, amely jól tükrözi a műemlékek védelméért felelős állami hivatalok tétlenségét. Nem csoda, hogy történelmi épületeinket az összeomlás fenyegeti. Annak ellenére, hogy több szakember és tanulmány is potenciális műemlékként tartotta számon a régi malmot, az intézmények felelőtlensége miatt az eltűnés határán van” – mutatott rá Csomortányi István is, aki az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnökeként az elmúlt héten – ha nem is túl sok reménnyel, de – kérvényezte az ingatlan műemlékké nyilvánítását. Pesszimizmusa beigazolódott, hiszen a Bihar Megyei Művelődési Igazgatóság válaszlevelében elutasította a javaslatot, és a döntés indoklásaként újfent a struktúra veszélyesen megromlott állapotát említette. „Amennyiben elfogadjuk azt a hipotetikus forgatókönyvet, amelyben a volt Emília-malmot védettként iktatjuk, hisszük, hogy az elkövetkező években folyamatosan bírságolnánk a tulajdonosát, akinek nincs pénzügyi lehetősége az ingatlan felújítására, vagy legalább a struktúra megerősítésére (...) Kötelezni sem kötelezhetjük arra, hogy szándékai ellenére európai uniós pénzekre pályázzon a renováláshoz” – olvasható az igazgató, Lucian Silaghi aláírásával ellátott dokumentumban.
Botrányos kavarodás
Tény viszont, hogy elviekben, amíg egy épületszerkezet nem omlott össze, addig műemlékké lehet nyilváníttatni. Erre Sárközi Zoltán mutatott rá, aki 2011-ben a megyei Műemlékvédő Alapítvány elnökeként – szaktanácsadói javaslatára – kezdeményezte a gőzmalom megóvását. Ugyanabban az évben Csomortányi megkongatta a vészharangot, és feljelentette a rendőrségen a tulajt törvénytelenül elkezdett bontás miatt. A történelmi városrész védett övezetében lévő és immár évtizedek óta használatlanul álló épületet még 1999-ben vásárolta meg a város önkormányzatától egy helyi üzletember.
A jelenleg Bihar megyei tanácsosként is tevékenykedő szociáldemokrata (PSD) Ovidiu Copil kötelezettségvállalás nélkül jutott az értékes ingatlanhoz, de amikor a művelődési igazgatóságon keresztül először kérvényezte a bontást, az akkoriban még kolozsvári székhellyel működő területi műemlékvédő bizottság elutasította azt, holott előtte több szakvélemény, köztük a megyei építészeti felügyelőség is bontásra „ítélte” az épületet. Copil jogi úton támadta meg a műemlékvédelmi eljárást, illetve az engedély megtagadását, de végül mindkét pert elvesztette a kultúrhivatallal szemben. Csakhogy a rendőrségi nyomozásról, illetve a perről értesülve Sárközi kérvényezteaprocedúra leállítását. Az RMDSZ-es helyi tanácsos bevallása szerint csupán ideiglenesen akarták azt felfüggesztetni, azért, hogy a műemlékvédelmi javaslat iktatásától számított 12 hónapos védelem „ne vesszen el”, a vitás kérdések jogerős tisztázását követően folytatták volna az ügyet. Időközben viszont az is kiderült, hogy az eljárás még a kezdeményező kérésére sem állítható le.
Késői ébredés
Sárközit a 2012-es helyhatósági választások után eltávolították a Műemlékvédelmi Alapítványtól, utóda pedig az az Adriana Lipoveanu lett, aki Nagyvárad főépítésze is egyben. A gőzmalom ügyével ekkor már senki nem foglalkozott, a „védelmi időszak” lejártát követően pedig Copil tavaly decemberben minden szükséges engedélyt megkapott a bontáshoz. Amikor mindez januárban kiderült, a felelősségre vont műemlékvédelmi alapítvány szintén az épület állapotára hivatkozva hárította el magától a felelősséget. „A mi szerepünk az, hogy bebizonyítsuk az épületről, hogy az történelmi emlékművé nyilvánítható, restaurálható és nem utolsó sorban hozzájárulhat a város idegenforgalmi népszerűsítéséhez” – magyarázta Angela Lupșea. A szervezet ügyvezető igazgatójának tájékoztatása alapján céljuk, hogy „plusz értéket adjanak a város történelmi hagyatékának, ám ennek egyik feltétele, hogy az összhangban legyen a helyi hatóságok kezdeményezéseivel”.
Politikai döntés?
„Nem lepett meg a műemlékvédelmi igazgatóság döntése, mert szerintem politikai megfontolásból utasították el a kérvényt” – nyilatkozta Csomortányi, aki számított arra, hogy a szociáldemokrata tulaj érdekeit fogják szem előtt tartani. Copil bevallása szerint még nem tudja, hogy mit fog kezdeni a bontás után megüresedő telekkel, de tény, hogy annak értékét már most mintegy félmillió euróra becsülik. A néppárti vezető már korábbi sajtótájékoztatóján is utalt érdekdöntésekre. Meglátása, hogy már a Sárköziék által megpróbált, szerinte „értelmetlen és gyáva” eljárás-blokkolás és annak indoklása is politikai nyomásnak volt betudható. Ezt Sárközi határozottan cáfolta, neki fenyegetésről nincs tudomása. „A műemlékvédelmi alapítványnál bár elnök voltam, az RMDSZ akkor is kisebbségben volt, és természetesen PSD-s kollegák is akadtak, akik próbálták volna ezt elkenni, de mégis el tudtuk indítani a védelmi eljárást” – szögezte le a helyi tanácsos.
űrt hagy maga után
Az Emília-malom lebontása kapcsán Sárközi emlékeztetett arra, hogy ugyanilyen sorsa jutott a város egykori sörgyára és a szeszgyár is. Pozitív példa viszont a Léderer-malom, amelyet tulajdonosa bevallottan kulturális műemlékként akar hasznosítani. Hochhauser Ronald váradi muzeológus rámutatott, hogy Nyugat-Európában divat a régi ipari létesítmények átalakítása és modern felhasználása. Gyakori, hogy volt gyárakat például irodaházként működtessenek. Szerinte a Weiberger Jakab által alapított Emília-malmot is lehetett volna hasznosítani, lebontásanagy veszteséget jelent majd a városnak. A megmentése mellett korteskedő Hochhauser tanulmányt is írt a gőzmalomról, hiszen ez az ingatlan jól tükrözi a város 19. század végi és20. század eleji iparosodását,így „nagy űrt hagy majd maga után”.
Romboló védnökök
Csomortányi István szerint a kialakult helyzetért legalább hét intézmény a felelős, épp azok az illetékesek hagyták elveszni a malmot, akiknek a védelmét kellett volna szorgalmazniuk. Rámutatott arra is, hogy Copilnak 2013-ban már nem kellett a kolozsvári műemlékvédő bizottsághoz küldenie a papírokat, hiszen addigra már nagyváradi székhellyel jött létre külön testület.
„Kolozsváron nagyon sok esetben született elutasítás, Nagyváradon viszont már lezserebb a helyzet” – vallja apolitikus, aki érdekességként azt is jelezte, hogy a bizottságban kizárólag olyan építészek lehetnek tagok, akik nem gyakorolják a mesterségüket és még rokonaik között sem lehet műépítész. „Ezzel gyakorlatilag kivonták az összes olyan szakembert, aki érdemes lenne arra, hogy helyet kapjon a testületben” – mutatott rá Csomortányi.
Mi lesz a következő?
„Egy műemlékkel kevesebb lesz Váradon. Már nem is az épület értéke számít, hiszen a legértékesebb részét, a 120 éves, csempékkel borított átvevőcsarnokot már három éve elkezdték lebontani. Szerintem ez üzenet volt, a Kert utca főpróbája” – állapította meg Sárközi, utalva arra, hogy Nagyvárad általános városrendezési tervében – minden civil tiltakozás ellenére – benne maradt a műemléképülettel tarkított történelmi városközpont két utcájának ledózerolása. A régi struktúrák hanyatlásától tart a néppárti vezető is, aki szerint hamarosan a nagyállomás melletti vasúti felüljáró is az Emília-malom sorsára jut majd.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.