HIRDETÉS
Aki kóstolt már fával kifűtött sütőkemencében készülő házikenyeret, amiben az évezredek óta hagyományos négy összetevő – liszt, kovász, víz és só – található, az minden bizonnyal addig keresgél, amíg a kereskedelemben is rátalál és azt vásárolja. A hagyományos készítésű kenyérhez ragaszkodó fogyasztónak azonban nincs könnyű dolga, mert
üzleteinkben az eredeti házikenyér ritka, mint a fehér holló.
Sok forgalmazó ugyan házikenyérként állítja be a különböző színezékekkel megbarnított és adalékanyagokkal „fellazított” pékárut, de a kenyér állaga már érintésre is elárulja, hogy „hamisítványról” van szó. Érdemes tehát kiemelni azokat a kézműves sütődéket, ahol elköteleződéssel és sok kézi munkával készül az igazi házi kenyér. Családi vállalkozásként a Máramaros megyei Koltó Bencze péksége ilyen hely.
A fiatal házaspár, Bencze Ferenc és Julianna kenyérsütő történetének előzményei Kolozsváron kezdődtek, ahol a székelyföldi fiatalasszony egyetemen tanult. Mivel odahaza az otthon sült kenyérhez szokott, a kincses városban is keresgélni kezdett, mígnem ráakadt egy kisvállalkozóra, aki kenyeres bodéjában jellegzetes házikenyeret árult. Amikor hétvégén férje szüleihez utaztak a Nagybánya melletti Koltóra, mindig vittek magukkal több napra elegendő kolozsvári házikenyeret, és a családban egyre több megrendelőjük akadt.
– emlékezik vissza az indulás körülményeire Julianna. Az otthoni kenyérsütés egyre jobban beindult: egy idő után már nem csak a szűkebb család számára készítették, hanem a falubelieknek is.
A fiatalok sokáig nem élvezhették a finom koltói házikenyér ízét, mert eldöntötték, hogy az alacsony fizetések miatt 2012-ben kitelepednek Németországba. A nyílászárók készítésével foglalkozó fiatalember egy Stuttgart környéki kisvárosban talált állást, a felesége pedig egy németországi egyetemen próbált mesterizni. Közben megszületett a két gyerekük, és egyre hosszabbnak tűntek a haza vezető utak, Erdélybe.
2020-ban döntötték el, hogy végleg hazatérnek Németországból, és hozzáfognak a házi kenyérsütéshez.
A portán külön álló nagyszülői házat átalakították, és az lett az új pékség épülete, ahova fatüzelésű sütőkemencét vásároltak. Az udvaron működő sütőkemencével kiegészítve láttak tehát hozzá új kisvállalkozásuk kiteljesedéséhez.
Julianna lánykorában Gyergyószentmiklóson élelmiszer- és vendéglátóipari szakiskolát végzett, majd érettségizett, így egykori képesítésének most látta a hasznát. Régi kenyérrecepteket kerestek, és sikerült kétfajta házikenyérrel piacra lépni: a 40 százalék rozs- és 60 százalék búzalisztet tartalmazó rozskenyérrel, illetve az egy és két kilós kiszerelésben sütött krumplis kenyérrel.
A Bencze pékségben a kedd és a péntek a kenyérsütés napja, heti átlagban 400 darab kenyeret sütnek. Hétvégére rendszerint több, hét elején valamivel kevesebb készül. A közeli Nagybányán híre terjedt a finom házi kenyérnek, így a vásárlók zöme onnan kerül ki. A sütés napján többen is kijönnek falusi pékségükbe, és ilyenkor ismerősöknek, rokonoknak is vásárolnak. De találtak a városban is olyan üzletet, ahol egy polc erejéig befogadják és a forgalmazzák a kenyerüket.
„Inkább az idősebb korosztály kedveli a házi kenyeret. A fiatalok közül többen a teljes kiörlésű búzából készült kenyérnek beállított pékárut keresik, és nem veszik észre, hogy a nagyüzemi áru tele van adalékanyagokkal. A kereskedelemben ritka az olyan kenyér, mint a mienk, amiben csak liszt, kovász, víz és só van” – magyarázza Bencze Julianna.
Aki kenyerüket megkóstolta, az visszajár Koltóra. Ennek köszönhetően egy év alatt kialakult egy törzsvásárlói közönség a helybéliek közül, nagyobb részt pedig Nagybányáról.
Bencze Ferenc szerint lassan szeretnék a vállalkozásukat fejleszteni, hogy heti pár száz kenyérrel tudják bővíteni a felhozatalt. Egy uniós pályázaton lehetőségük lett volna 100 ezer eurós beruházásra, de nem vállalták, mert az egyik feltétel szerint legalább öt új munkavállalót kellett volna alkalmazni a sütődébe, amit túlzásnak tartanak. A családi vállalkozás négytagú: az idősebb és a fiatalabb Bencze házaspár, a szülők és gyerekek végzik a szükséges teendőket, ennyi munkáskéz jelenleg elegendő.
A kétnapos dologidőben az éjjel egy órakor kezdődő műszak este ér véget, miközben a bükkfával behevített kemencékben szinte órás turnusokban készül a 20-30 ropogósra sült kenyér, aminek héját Ferenc szokta leverni. Van, aki jobban szereti a tepsiben sült kenyeret, aminek a héja viszont érintetlen marad. Tény, hogy mindkettő remek. Vendéglátóim a házi készítésű kenyér mellé a portán hízlalt disznóhúsból feldolgozott termékeket tesznek az asztalra: minden házi termék, ahogyan néhány évtizede még a legtöbb falusi portán ez volt a természetes. Sokféle kenyeret kóstoltam már, de az eddigi felhozatalból a koltói kisvállalkozás terméke tűnt az egyik legsikerültebbnek. Ferenc szerint a minőséget csak akkor lehet tartani, ha nem csapnak át ipari termelésbe.
A kis pékség mögé Julianna honlapot szeretne kialakítani, hogy a fogyasztóit az egészséges kenyérről és annak összetevőiről tájékoztassa.
A környezetvédelmi szakot végzett fiatalasszony kapcsolatokat épít ki magyarországi kézműves pékségekkel. A család új termékekben is gondolkodik: hamarosan tönkölybúzából készülő kenyeret is piacra dobnak. Mint fogalmaznak, kis vállalkozásukat az egészséges táplálkozás iránti elköteleződésre szeretnék építeni. Örömmel tapasztalják, hogy termékeikre van kereslet, mert egyre több a tudatos vásárló.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
