Nők a kastélyért, kastély a megmaradásért

Somogyi Botond 2014. július 31., 23:40 utolsó módosítás: 2014. július 31., 23:42

Végre történik valami, milyen jó lenne, ha minden hónapban hasonló rendezvényre kerülhetne sor – tartják a szászbonyhai asszonyok. Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége által szervezett kastélynapot részben adománygyűjtésnek, részben pedig reklámnak szánták.

galéria

Szeretnénk felhívni az asszonyok figyelmét, hogy milyen lehetőség előtt állunk, szeretnénk megmozgatni őket, mondja Borsos Melinda nőszövetségi elnöknő, miközben állandóan csöng a telefonja, folyamatosan érkeznek a buszok a bonyhai Bethlen-kastélyhoz. Nem csoda, hiszen több száz asszonyt várnak a Marosvásárhelytől 35 kilométerre fekvő településre.

„A Bethlen-család kastélya néhány éve került az egyház tulajdonába – meséli Fehérvári Bálint helybeli lelkipásztor. – Elődömnek, Benczédi Albertnek rengeteg papírmunkával sikerült benyújtania az iratcsomót, amellyel visszaigényelték az ingatlant a román államtól.” Mintegy másfél évtized után került vissza a leszármazottak tulajdonába a bonyhai Bethlen-kastély. Benczédi azt szerette volna, ha a falu területén álló ingatlan az egyházközséghez kerül, a korabeli presbiteri jegyzőkönyvek is arról árulkodnak, hogy gyűléseken sokszor szóba került a kastély, ám a gyülekezet óriási megterhelésnek tartotta a gondozását. Hosszas tárgyalások után végül Bethlen Fruzsina úgy határozott, hogy az Erdélyi Református Egyházkerületnek adományozza a kastélyt, a kerület pedig a nőszövetség gondjaira bízta.

Pénz kérdése

A 25 éves haszonbérleti szerződés megkötésére idén került sor. „Ha azonban öt év alatt nem történik semmi – mondja kissé gondterhelten Borsos Melinda –, a kerület újraértékelheti az egészet.” Mindenesetre már nem leányanyaközpontot szeretnének beindítani az ingatlanban. „Az egymásba nyíló nagyon magas termek, maga az épület nem alkalmas erre – indokolja az elnöknő. Az egyik szárnyban ifjúsági- és gyermekprogramok – iskola utáni és kézműves foglalkozások – indulhatnak be, de szociális projektek megvalósításában is gondolkodnak. A köz, az erdélyi magyarság javát szolgáló intézményeket szeretnének létrehozni a kastélyban, helyet kapna az épületben egy felnőttképző és információs központ, amely gazda- és gazdasszonyképzést, nyelvoktatást, munkatársképzést és egyéb, a jelenlegi társadalmi körülmények között szükséges szakképzést biztosítana. Az épület táborok, rendezvények, csendes napok helyszínéül is szolgálhat a jövőben, hitépítő, hagyományőrző, kulturális programjaival igyekezne minden generációt megszólítani a keresztyén értékek továbbadásának céljával.

Minden pénz kérdése azonban, ezért is szervezték a kastélynapot. A rendezők a perselyadományokra számítanak, de a téglajegyek eladásához is sok reményt fűznek. „Leginkább azonban azt szeretnénk, hogy megismertessük a nőszövetség munkáját, hogy mozgósítsuk asszonytestvéreinket a közös ügy érdekében” – foglalja össze Borsos Melinda.

Közben megérkeznek az egyházmegyei nőszövetségek küldöttei, felhúzzák a sátrakat, és kirakják portékáikat.

Nemsokára megkezdődik a kastélynap nyitóünnepsége is, Kató Béla püspök igehirdetését és az ünnepi beszédeket követően pedig táncház és muzsika veszi át a főszerepet. Fehérvári Bálint előadást tart Erdély egyik legnépesebb és legbefolyásosabb nemesi családjáról, a Bethlenekről. A tömeg hömpölyög a kastély több száz holdas udvarán, nézelődik. A szervezett kastélylátogatásra és a helyi templomra is sokan kíváncsiak. Boros Erzsébet Aranypáva-díjas népdalénekes, a szászrégeni Sófár, a Camerata Naturalica kamaraegyüttes, valamint a helyi Harangvirág néptáncegyüttes fellépése mellett az Árva Bethlen Kata öröksége című kiállítás is gondoskodik az érdeklődők szórakoztatásáról.

Több nőszövetség ízletes kenyereket készít, a kenyérkiállítás környékén néhány asszony óriási kosarakat cipel, finom havasi kiflit kínálnak. Kíváncsian kérdezem tőlük, hogyan sikerült ennyi süteményt készíteni. „Nemcsak mi, hanem Kálnok nőszövetsége is segített – magyarázza Téglás Sarolta. – Sajnos nem tudott mindenki eljönni, csak egy személygépkocsival érkeztünk, de a többiek is szerettek volna segíteni, a sütéssel napokig készültek az eseményre.”

Bonyha építéstörténete
A Maros megyei Bonyha – Balavásár és Dicsőszentmárton között félúton – a Kis-Küküllő bal partján található. A 15. század végén a bonyhai uradalom a Bánffy családtól örökösödés révén a bethleni Bethlen család tulajdonába került, ők a 20. századi államosításig birtokolták. A bonyhai kastély építéstörténetét négy fontos mozzanat határozza meg: az 1545-ös – Bethlen Farkas idejében zajló – építkezés, a 17. század végi átépítés Bethlen Elek által, amelyet a 18. század végén barokk díszítőelemekkel láttak el, végső, ma is látható formáját pedig a 19. század közepén végrehajtott átalakítások következtében kapta meg. Az 1948-as államosítás után a kastély gyors romlásnak indult. Az erődítmény jellege mára már teljesen eltűnt, a falakat, a saroktornyokat a környékbeliek széthordták építkezésekhez. A kommunizmus ideje alatt az ingatlanban közintézmények működtek, de felújítására egyszer sem fordítottak gondot.

Híd egyház és világ között

Gilicze Andrásnét, a magyarországi református nőszövetség titkárát is nagyon meghatották a látottak. „A változásokat követően Erdélyben alakult először újjá a nőszövetség Csiha Kálmánné, Emese néni szorgalmazására. Ő tudta, hogy a nőkre mindig szükség van, s látta, hogy az ige szolgálatába mindig hadrendbe lehet állítani őket. Nemrég volt tisztújítás nálunk, az új vezetés pedig célul tűzte ki, hogy a posztmodern világban a nőszövetségnek hidat kell építenie az egyház és a világ között. Hogy ne a kárhozatba rohanjanak a megtévesztett emberektömegei. Hogy az anyák hitelesen tudják megszólítani gyermekeiket” – fogalmaz Gilicze Andrásné.

Összefutok a sepsiszéki nőszövetség elnökével, Tóth Annával is, tőle tudom meg, hogy körzetükből sokkal többen jöttek, mint ahányra előzetesen számítottak, több mint 270-en érkeztek Bonyhára. A helybeli presbiterek, valamint a rendőrség a bonyhai piactéren alig tudja irányítani és leparkoltatni a 48 buszt.

A téglajegyekből szép számmal fogyott, a perselypénz is számottevő, de a begyűlt adományokkal együtt mindez csak töredéke a szükséges összegnek – számol be a rendezvény végén Borsos Melinda. Csak a kastély állagának felmérése és a felújítási tervek elkészítése több vagyonba kerül, nem beszélve a restaurálási munkálatokról.

A nőszövetségi elnök mégis bizakodó. Szerinte a rendezvény elérte célját, sokan tudomást szereztek az akcióról, a szövetség tervéről, a lehetőségről, amely az erdélyi asszonyok előtt áll, és ez mindenképp reménykedésre ad okot. A nőszövetség tenni akarását, Borsos Melinda szervezőkészségét és munkabírását ismerve ebben nem is kételkedhetünk.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.