Kórház az egyház kebelén

Makkay József 2015. július 26., 16:14

Nagyváradon alapítana kórházat Csűry István református püspök. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület döntését azonban sokan kifogásolják: van, aki nem hisz az egyházi finanszírozású kórház fenntarthatóságában, mások egy székelyföldi városban látnák szívesebben a kezdeményezést.

Kórház az egyház kebelén
galéria

Kórházat építene a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A hírt egyházi és világi berkekből többen is kétkedve és értetlenkedve fogadták. A közvélekedés szerint ma Erdélyben szinte lehetetlen helyi pénzügyi forrásokból az egyház által elképzelt nyugat-európai minőségű kórházi szolgáltatásokat nyújtani. Azt már kevesebben tudják, hogy a két világháború között a történelmi magyar egyházak magas színvonalú kórházakat működtettek Erdélyben: a református egyház Kolozsváron – a mai mentőállomás és gyerekkórház épületében –, a római katolikus egyház Nagyváradon és Székelyföldön egyaránt. Az egyházi kórház ötletét támogatók azonban elsősorban annak nagyváradi helyszínével nem értenek egyet.

Oktatás után gyógyítás

„Nem most kezdtünk el beszélni egyházi tulajdonú kórház alapításáról. Amikor 2010 januárjában az egyházkerület püspökévé választottak, már bejelentettem elképzelésemet. Sokan meglepődtek, mégis sikerült meggyőznöm a közgyűlés többségét az ötlet kivitelezhetőségéről. Később széles támogatottságú közgyűlési határozat született róla, amelynek nyomán létrehoztunk egy kórházügyi bizottságot: munkatársaimat neves szakorvosok, egészségügyi szakemberek egészítik ki” – idézi fel a kezdeteket Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke (képünkön). Az egyházi elöljáró szerint azonban a legtöbb bátorítást épp az egészségügyi szakmától, az orvosoktól kapta. Ma az orvosok látják a legtisztábban, hogy a romániai közegészségügyi rendszer alulfinanszírozott, pazarló, rosszul működik, és emiatt alacsony színvonalon látja el a betegeket. Az egészségügyi ellátásban van keresnivalója egy ökumenikus alapon működő egyházi kórháznak is.

A kilencvenes években az egyházi oktatás alapjait megteremtő törekvéseket sokan hasonló kétkedéssel fogadták, hiszen az egyház akkor még nem kapta vissza oktatási ingatlanjait, és anyagi lehetőségei is szerények voltak. „Mára bölcsődétől a főiskoláig ívelő egyházi oktatást teremtettünk, amely jól teljesít. Hasonló pászma az egészségügyi ellátás kérdése is. Nincs kétségem afelől, hogy néhány éven belül az egyházi oktatáshoz hasonló sikerekről tudunk majd beszámolni” – mondja Csűry István.

Az egyházi keretben szerveződő kórházi szolgáltatásnak azonban sok az ellenzője. Egyházon belül az új kórház fenntartásával kapcsolatos félelmek fogalmazódnak meg: miből fogja finanszírozni az egyházkerület a betegellátást? A világi szférából jövő ellenállás a magánbeteg-gondozás térfeléről érzékelhető, hiszen mindenki félti a piacot. Egy mainál jobb minőségű kórházi szolgáltatás átrendezheti a partiumi betegellátás piacát, azaz komoly konkurenciát teremthet, mondja a püspök, aki azonban egyértelműsíti: egészségügyi vállalkozásukat mégsem piaci indíték motiválja, elsősorban gyógyítani szeretnének.

A költségeket azonban nem tartja annyira nehéz kérdésnek a püspök. Mielőtt belevágtak volna a tervezésbe, szakemberekkel mérték fel aprólékosan a finanszírozási lehetőségeket. Az új kórház hosszú távú fenntartásának egyik fontos pénzforrása lenne az egyelőre csak tervek szintjén létező egyházi biztosítási rendszer. Ehhez az évtizedek óta jól működő, önfenntartó egyházi nyugdíjpénztár adta az ötletet: a jelentős gondokkal küszködő állami nyugdíjrendszertől eltérően az egyházi nyugdíjpénztár jó menedzsmenttel eddig folyamatosan tudott többletet termelni. Az egyházkerület 293 gyülekezetében 250 olyan parókia működik, ahol a lelkész vagy annak a felesége vállalni tudná az egyházi biztosító helyi „munkapontját”. Elsősorban saját alkalmazottjaik és híveik számára nyitnák meg az új egészségügyi biztosítást, idővel azonban bárki számára elérhető lenne. Másrészt valamennyi akkreditált romániai kórház szerződéses viszonyban áll a román egészségügyi biztosítóval – a püspök ebben is fontos forráslehetőséget lát.

Csűry István abban bízik, hogy az új református kórház rövid idő alatt olyan hírnévre tesz szert, hogy magánbiztosító társaságoknál egészségügyi biztosítással rendelkező betegek is felkeresik majd. A betegellátás finanszírozóinak sorában a püspök a magyarországi állami biztosítóra is számít, amely eddig is szép számú beteg kezelését tette lehetővé magyar kórházakban.

Magyarország, a fő támogató

Az ökumenikus összefogással építendő kórház ötlete azonban egyelőre csak a királyhágómelléki egyházkerületben létezik. A közösen működtetett diakóniai szolgálat ellenére az Erdélyi Református Egyházkerülettel folytatott tárgyalások nem jártak eredménnyel a közös erdélyi református kórház létrehozásának ügyében. Az ökumenikus kórház ötletét a római katolikus egyház vezetősége sem támogatja: a partiumi püspökségek és a gyulafehérvári érsekség inkább saját hagyományaikhoz nyúlnának vissza, ha kórházalapításra adnák a fejüket. Csűry István szerint az ortodox egyháznak ma jól működő kórháza van Bukarestben, ők tehát nem érdekeltek az együttműködésben. Az ötletével és az elkészült tervekkel magára maradt egyházkerület mégis optimista, hiszen Magyarországon a református egyház által fenntartott Bethesda kórház hosszú évek óta sikertörténetnek számít, a közegészségügyi intézmények többségénél jobban és eredményesebben működik. Igaz, jelentős állami finanszírozás is áll mögötte. A nagyváradi református kórház létrehozásának egyik nagy támogatója éppen a Bethesda kórház igazgatója, dr. Velkey György.

A Nagyváradon létrehozandó magyar kórház földrajzi hátrányaival kapcsolatban Csűry István úgy vélekedik: sikeres kezdet lehet, amely arra szolgálhat bizonyságul, hogy a kezdeményezést Belső-Erdélyben is folytatni kell. „Hosszabb távon egy összefüggő erdélyi egyházi kórházi rendszerben van jövő. Akárcsak a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, az ökumenikus alapon szerveződő kórházi rendszernek is több városban és több lábon kell majd állnia” – vélekedik a püspök.

A hosszabb távú fejlesztési tervek azonban egyelőre tervek maradnak, hiszen a nagyváradi református kórház felépítéséhez szükséges pénz is hiányzik. Az egyházkerület Nagyvárad északi bejáratánál megvásárolt egy 3,5 hektáros területet, elkészítette az építkezési- és látványterveket. A beruházás 12 millió euróba kerül, a pénz zömét a magyar kormánytól várják. „A magyar kormány valamennyi illetékesét – beleértve Orbán Viktor miniszterelnököt is – sikerült meggyőznünk arról, hogy erre a beruházásra szükség van. A döntésben illetékes magyarországi politikai elit elviekben támogatja a kórház megépítését. Terveink szerint az új komplexum nagyon fejlett diagnosztikai központtal működik majd. Általános kórházként üzemelne, amelyben hangsúlyos szerepet kapna a sebészet, a mozgásproblémák és a keringési zavarok, illetve a környéken sok gondot okozó belgyógyászati bajok kezelése. Ha itt, a Partiumban meg akarunk maradni, meggyőződésem, hogy ez a terv sikerre van ítélve” – állítja Csűry István püspök.

Külföldre megy, akinek pénze van

„Számunkra azért sem vonzó egy Nagyvárad székhelyű református kórházban szerepet vállalni, mert a mi egyházkerületünk híveitől távol esik. Nehezen tudom elképzelni, hogy Marosvásárhelyről vagy Székelyföld más vidékeiről Nagyváradra utaznának kezelésre” – fogalmazott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A kolozsvári székhelyű püspökség vezetője szerint egyházkerületüket ez a fajta együttműködés nem foglalkoztatja, igazából a nagyváradi kórházzal kapcsolatos terveket sem ismerik. A püspök szkeptikusnak mutatkozott kiemelkedő minőségű ellátást biztosító erdélyi magyar egyházi kórház fenntartása és működtetése kapcsán. Akinek ma Romániában pénze van, tartja Kató Béla, meg tudja fizetni a hazai kórházaknál sokkal korszerűbb és sokrétűbb külföldi egészségügyi szolgáltatásokat. Példaként a román miniszterelnököt említette, aki Törökországban kezeltette magát. A szerényebb pénzügyi lehetőségekkel rendelkezők a hazai magánkórházak szolgáltatásait sem tudják igénybe venni. „Remélem, nagyváradi kollégáink alaposan utánaszámoltak, és tisztában vannak vele, mire vállalkoznak” – mondta Kató Béla.

A magyarokat is megilleti

A Keresztény Orvosok Szövetségének (KEOSZ) elnöke, dr. Kun Imre Zoltán orvosprofesszor, endokrinológus szakorvos már kezdettől értesült a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórházalapítási szándékáról, és a számos erdélyi magyar szakorvost tömörítő szakmai szervezet nevében felajánlotta segítségét. Az ötlet azonban hosszú ideig csak elképzelés szintjén létezett. A marosvásárhelyi professzor úgy tudja, az ügy ma már a magyar kormány, személyesen Orbán Viktor miniszterelnök támogatását is élvezi. „Kár lenne ezt a lehetőséget elszalasztani, az alapítás indokoltsága erre kötelez” – fogalmaz Kun Imre Zoltán.

A törvényi háttér adott, bár Romániában eddig csak ortodox egyház élt vele, és az egész országra kiterjedt egészségügyi hálózatot – benne kórházakat is – működtet. Ezt a törvényes keretet kell kihasználniuk az erdélyi magyar történelmi egyházaknak is, de ökumenikus alapon. Az orvosprofesszor szerint sokra nem megyünk, ha valamennyi magyar egyház külön kórház létrehozásával próbálkozik. Erre sem a katolikus, sem a református egyháznak nincsenek meg külön-külön az erői. A királyhágómelléki egyházkerület kórházalapítási szándékán kívül a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban más konkrét kezdeményezés nem született, hacsak nem tekintjük annak a betegápolásra specializálódott kamilliánus rend több évvel ezelőtti kezdeményezését, amelynek egyik célja volt valamilyen betegápoló egység létrehozása Székelyföldön. Ez annak idején adott némi reményt az állami kereten kívüli munkát kereső magyar orvosok számára, de a római katolikus rend végül is nem ebbe az irányba terjeszkedett.

Hivatástudat és kötelesség

„Magán- vagy alapítványi finanszírozású egészségügyi intézményeket fenntartani, illetve működtetni ma nem lehetetlen vállalkozás Erdélyben, és erre számos példa is van. Ez elsősorban attól függ, milyen mértékben lehet ezek támogatására megnyerni a két állam felelős tényezőit. S itt nemcsak a magyar államra gondolok, hanem a román állam szerepére is, hiszen az ortodox egyház egészségügyi hálózata az állam támogatását élvezi. Nem egy magyar ajkú kollégánk dolgozik az említett hálózat keretében” – foglalja össze az erdélyi magyar egyházi kórház lehetséges támogatásának esélyeit Kun Imre Zoltán. Mindez azon is múlik, hogy milyen hírnevet vív ki magának a leendő kórház. A professzor szerint itt nemcsak a korszerű felszereltségről van szó, hanem elsősorban az orvosok s az ápolószemélyzet színvonalas munkájáról. Ennek a tárgyi feltételei is megvannak, de alapvető jelentőségű az elhivatottságon alapuló állandó képzés és önképzés, a lelkiismeretes és empatikus hozzáállás, az önfeláldozó munka. Mindez nemcsak az orvosokra vonatkozik, az ápoló személyzetre is érvényes. „Tessék elképzelni egy jól felkészült asszisztensnőt, aki a fizetéséért becsületesen és magas színvonalon végzi kötelességét, és még kellő empátiával is fel van vértezve. Bizonyára bárhol megbecsült és kitűnő munkaerőnek fog számítani. És most tessék elképzelni egy hasonlóan kitűnő asszisztensnőt, aki ráadásul kedves nővér vagy diakonissza, és a betegben a szenvedő Krisztust látja. Az első példának hozott ápolónővér a kötelességét végzi magas színvonalon, míg a másik hivatástudatból dolgozik. Ezzel a példával, gondolom, érthetővé válik mi a potenciális különbség egy civil és egy egyházi hátterű kórházi ellátás között” – fogalmaz az orvosszövetség elnöke.

Marosvásárhely az ideális helyszín?

Az új kórházat Kun Imre Zoltán is szívesebben látná Marosvásárhelyen, mint Nagyváradon. Elsősorban azért, mert Nagyváradra nehezebben lehetne összetoborozni a szükséges magyar szakorvosgárdát. A mai romániai orvostársadalmat a nyugati elvándorlás jellemzi, nemzetiségi különbség nélkül, de még mindig Marosvásárhely az egyetlen olyan jelentősebb erdélyi város, ahol gyakorlatilag minden szakterületen dolgozik magyar ajkú orvos, hiszen a magyar nyelvű előadások biztosítására a MOGYE-nek néhány orvost meg kellett tartania. Biztosított a rezidens-utánpótlás is, így a legtöbb orvosi szakterületen évről évre magyar szakorvosok is végeznek.

„A Marosvásárhelyen alapítandó magyar kórháznak még egy rendkívüli hozadéka lenne: oktatókórházként működve biztosítaná a magyarul beszélő pacientúrát, s ezzel a magyar nyelvű gyakorlati klinikai oktatás lehetőségét, hiszen senki nem várhatja el, hogy a magyar beteggel a magyar orvos más nyelven értekezzen. Természetesen attól sem zárkóznánk el, hogy néhány gyakorlati órát román pacientúra bevonásával tartsunk a román orvosi terminológia elsajátítása érdekében. Ezzel javítani tudnánk egyetemünk magyar ajkú oktatóinak arányát, hiszen a gyakorlati órák többsége magyar nyelven folyna. Sőt, a magyar ajkú oktató a román nyelvet is kitűnően beszélve a néhány román nyelvű gyakorlati órát is megtarthatná” – foglalja össze a marosvásárhelyi kórházalapítás potenciális előnyeit Kun Imre Zoltán. A szakember azonban nem zárja ki a nagyváradi kórházalapítás lehetőségét sem, majd ennek folytatásaként Marvásárhelyre képzeli el a következő egyházi egészségügyi intézményt. Ha Nagyváradon kerülne sor a magyar kórház alapítására, a professzor szerint a szakorvosok biztosítása érdekében gondolni lehetne a szomszédos, körülbelül 60 kilométerre fekvő Debreceni Orvostudományi Egyetem átmeneti segítségére, de akár az erejük és képességeik teljében lévő nyugdíjas korú hazai magyar orvosokra is, akik jelenleg csak a magánszektorban dolgozhatnak. Kun ennél is fontosabbnak tartja a fiatalok, rezidensek munkába segítését, akiket egy ilyen kórház életre hívásával megóvhatnánk a nyugati elvándorlástól.

A gyógyító hit
„A gyógyulás hit kérdése is, objektív, tudományos felmérések igazolják ezt. A KEOSZ keretében mi több rendezvényt is szenteltünk ennek a kérdésnek. A hitnek a gyógyulásra gyakorolt pozitív hatása észérvekkel is magyarázható, hiszen ha az ember fegyelmezett – márpedig a hívők többsége fegyelmezett, mert rend van az agyukban, a gondolkodásukban –, megelőzi a megelőzhető betegséget, s nem teszi ki magát fölöslegesen veszélyeknek sem. Ha mégis beteg lesz, jobban odafigyel az orvos és az ápolószemélyzet tanácsaira, elkerüli a szervezetet igénybe vevő, olykor végletes megterheléseket – ételben-italban, illetve a dohányzás és a drogok mellőzésével –, egész életstílusa pozitív kicsengésű. Az a tény, hogy bízik Isten mindenható erejében, irgalmasságában, átsegíti őt a nehézségeken, értelmet és célt lát a saját és a mások életében, amelyekért érdemes akár áldozatokat is hozni. Tehát: a fegyelem kegyelem. Ha valaki komolyan törekszik a fegyelemre, megkapja a kegyelmet is hozzá. S itt még nem beszéltünk a lélek-test harmóniáról, amely mindkét irányból építhető, de rombolható is. Ép testben gyakran ép a lélek is – mens sana in corpore sano –, de ez nincs mindig így, hiszen erőtlen, gyatra testben is élhet győzedelmeskedő, nagy lélek. A lélek tehát visszahat a testi működésekre, s ha a lelket erősítjük, ezzel a test állapotát is javítjuk. Modern életünket nemcsak a vegyszerek okozta káros hatások veszélyeztetik, sokkal inkább a lelki megterhelések, a negatív stresszek – amelyeket gyakran értékrendünk válsága és az erkölcsiség relatív felfogása okoz –, a kiégési szindróma, a deperszonalizáció és a depresszió. Mindezeken sokkal könnyebb felülemelkedni vallásos hittel, mint hit nélkül. Nem egyszer észleljük, hogy komolyabb lelki megrázkódtatás – egy családtag, vagy egy kedves személy elvesztése, munkahely-, vagy akár lakóhely-változás, főleg idősebb korban –, olyan fokú stresszhatáshoz vezet, amely tartósan magas cortisolszintet és az immunrendszer károsodását okozza, és ez súlyos betegségeket, akár rosszindulatú folyamatokat is elindíthat. Pszichológusok és filozófusok hada harcol az ilyen állapotok megelőzéséért és leküzdéséért, több-kevesebb sikerrel.”
(dr. Kun Imre Zoltán)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.