Esőben araszolgatunk ismerősömmel Bánffyhunyadnak a Mócvidék irányába tartó kivezetőútján – a magyarul is kiírt Avram Iancu utcában – a Kalotaszegi Magyar Napok helyszíne fele, és a Kós Károly-féle Kalotaszegi Köztársaságról vitatkozunk. Nehéz eldöntenünk, hogy naivitás vagy valós lehetőség rejlett a hajdani, nem mindennapi kezdeményezésben, abban azonban kiegyezünk, hogy Trianon után kis szerencsével Erdély első magyar autonómiája lehetett volna. Az akkoriban 40 ezres lélekszámú kalotaszegi magyarság szellemi vezetői komolyan hittek a wilsoni önrendelkezési ígéretekben, nem véletlen hát, hogy az 1919-es „új köztársaságnak” zászlója, pénzneme és bélyege is lett. A Gyulafehérvári nyilatkozatban ígért önrendelkezés azonban Kalotaszegen sem valósulhatott meg, száz év alatt pedig a tájegység magyarságának lélekszáma felére csökkent.
Az 1989-es rendszerváltás óta több próbálkozás is történt a kulturális és gazdasági önszerveződésre, 23 év alatt azonban nem sikerült egységesen megjeleníteni a tájegységet. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a Kolozsvári Magyar Napok mintájára elindított Kalotaszegi Magyar Napok elnevezésű programja az újdonság erejével hatott, és május utolsó, esős, időnként napsütéses hétvégéjére kicsalogatta a helyi és a környékbeli magyarságot. A szervezők szerint 5-6 ezer ember volt kíváncsi a háromnapos programsorozat 35 rendezvényére, a bő választékba – táncháztól főzőversenyen át kulturális előadásokig, focimeccsig és rangos esti koncertekig – sok minden belefért. A Knock Out, a Beatrice és az X-Faktor tehetségkutató felfedezettje, a bánffyhunyadi születésű Antal Timi bizonyult a koncertek húzónevének, fiatalok százai utaztak Kalotaszegre meghallgatni őket.
Román szó a Barcsay-kertben
Mire a magyarbikali gyermekzenekar melegítése befejeződött, és Szabó Mihály lelkipásztor vezetésével belevágtak életük nagy koncertjébe, az eső is elállt. Kedves ifjúsági énekek, zenei feldolgozások csendültek fel a Barcsay-kertben, perceken belül új hangulat teremtődött. A hatalmas kert árussétányán is megelevenedett az élet: kerámiát, bőrből készült tartozékokat, könyvet, kisiparos-csecsebecsét lehetett vásárolni, de akadt harapnivaló és csapolt sör is. A monopolhelyzetben levő flekkenes árait nézve nem ebédelni jön ide az ember, ám a kulturális kínálatot ingyen mérték, ami nem megvetendő a mai világban.
Gergely Balázsban, a rendezvény főszervezőjében régóta érlelődik a Kalotaszegi Magyar Napok ötlete, a március 15-ei ünnepség sikerét látva azonban – a nemzeti ünnepre szervezett bánffyhunyadi rendezvényen több mint 600 ember töltötte meg a művelődési házat, az első kalotaszegi legényesverseny pedig szintén aratott – idén megszületett a döntés is. „A Kolozsvári Magyar Napok kistestvéreként a kalotaszegi inkább népi rendezvény, igazodva az itteni települések igényéhez. Magunk sem számítottunk ekkora részvételre, sikeres kezdetnek tartom” – összegzett Gergely Balázs. Elismerően nyilatkozott a román városvezetés hozzáállásáról is: a második mandátumát töltő Mircea Moroșan polgármester anyagilag ugyan nem támogatta a rendezvényt, de semmilyen akadályt nem gördített a szervezés elé, sőt üdvözlőbeszédében azt mondta, reméli, hogy a sikeres rendezvénynek lesz folyatása. De nem csak ő beszélt románul a Barcsay-kertben, Gergely Balázs reményei szerint a magyar napok legnagyobb hozománya épp a helyi román–magyar együttélésben nyilvánul majd meg.
Magyar viták
Míg a helyi román vezetőkkel zavartalannak bizonyult az együttműködés, több RMDSZ-tisztségviselő kifogásolta, hogy velük nem egyeztettek a szervezők. Gergely Balázs viszont azt állítja, az ötlettel megkeresték Máté András parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei elnökét, aki azonban nem reagált az EMNT elképzelésére. A 36 gyereket felvonultató magyarbikali zenekar oktatója, Szabó Mihály református lelkipásztor szerint az elején fenntartások voltak az EMNT kezdeményezésével kapcsolatban, mert többen pártrendezvénytől tartottak.
A tavalyi helyhatósági választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt Bánffyhunyadon sem tudott megegyezni, egymással versengve indultak, az elveszett töredékszavazatok egyet elvettek az addigi öt magyar képviselői helyből, a négy önkormányzati képviselőből ketten az RMDSZ, ketten pedig az MPP soraiból jutottak be. A feszült helyzetre való tekintettel a néppárt nem mérkőzött meg Bánffyhunyadon. Az emberek fellélegeztek, amikor az EMNT csapata igyekezett pártpolitika-mentes rendezvényt szervezni – osztotta meg lapunkkal a magyarbikali lelkipásztor.
Gazdasági önszerveződés
A Kalotaszegi Magyar Napokkal párhuzamosan Magyargyerőmonostoron – az RMDSZ megyei elnöke, Máté András kalotaszegi parlamenti képviselő jelenlétében – Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkára emlékeztek Kalotaszeg nagyasszonya születésének 170. évfordulóján. A 19. század jeles közírójának és közéleti személyiségének szülőfalujában emléktábla őrzi a Kalotaszegért kifejtett tevékenységét. Az immár 15 éve rendszeresen május utolsó vasárnapján rendezett Gyarmathy Zsigáné-emlékünnepség ötletgazdája a Kalotaszentkirályról elszármazott Okos Márton budapesti újságíró, akinek a nevéhez több kalotaszegi szobor és emléktábla fűződik. Ő kezdeményezte a Vasvári-kopjafa felállítását Körösfőn, az Ady Endre-emlékművet Kalotaszentkirályon, illetve a Kájoni-emlékművet Jegenyén. Ő hozta létre az évi rendszerességgel kiosztandó Gyarmathy Zsigmond Ösztöndíjat kalotaszentkirályi diákok számára. Kalotaszeg önkéntes követeként a rendszerváltás óta kilincsel közösségi tervekkel magyarországi közintézményeknél, politikusoknál és vállalkozóknál.
Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka életútját Kalotaszeg számára épp olyan fontosnak tartja, mint a Lorántffy Zsuzsannáét Erdély számára. „Gyarmathy Zsigmond feleségeként azzal írta be nevét falvaink történetébe, hogy az egyedi szépségű díszítőművészet újrafelfedezőjeként a kalotaszegi varrottast kivitte a nagyvilágba Bécstől Londonig. Férjével együtt szervezte a kalotaszegi kézműipar gyönyörű darabjainak exportját és hazai piacát egyaránt, sok száz kalotaszegi családnak biztosítva megélhetést. Ma Kalotaszegről Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka szelleme hiányzik leginkább, az a gazdasági önszerveződés, amely megélhetést biztosítana elszegényedő falvaink számára” – fogalmazott Okos Márton.
Pályázni kell
Szabó Mihály szerint kalotaszegi lelkésznek lenni szerencsés dolog, az ottani ember ugyanis ragaszkodik az egyházához, hitéhez és papjához. Míg Erdély viszonylatában a református lakosság 11 százaléka jár templomba, Kalotaszeg falvaiban ez az érték 24 százalékra tehető. Gazdaságilag ma is azok a legfejlettebb kalotaszegi falvak, amelyek ragaszkodnak népművészetükhöz és hagyományaikhoz. Ezt a falusi turizmusban és a kézműipari termékek értékesítésében egyaránt hasznosítani tudják.
A néhány jobb módú kalotaszegi falut – Kalotaszentkirály-Zentelke, Körösfő, Méra, Vista – leszámítva a tájegység falvainak többsége nincs szerencsés helyzetben. „Tavalyi felmérésünk szerint a magyarbikali családok többsége egy minimálbér nagyságú biztos jövedelemre számíthat havonta, ami csak a túlélésre elegendő” – mondta a lelkész, aki úgy véli, Kalotaszeg egészére érvényes gazdasági stratégia kellene befektetőkkel, mert a falvak önerőből képtelenek talpra állni: a gyenge hozamú földek miatt mezőgazdaságból megélni nem lehet, a kézműiparnak sok helyen már nincs életerős hagyománya.
A magyar napokra látogatóként érkező Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere – aki négy magyar és egy román faluból álló községét Kolozs megyei élenjáróvá emelte a különböző beruházások terén – az infrastruktúra-fejlesztésre esküszik. „E nélkül nincs jövő, nincs helyben maradás, nincs idegenforgalom. Pályázni, pályázni, és újra pályázni kell! Ezt helyettünk senki nem végzi el” – ecsetelte az elöljáró Kolozs megye leggazdagabb magyar községének titkát, ahová több külföldi turista eljut, mint az egész Kalotaszegre, és ahol több európai uniós és kormánypénzt lehívtak, mint egy-egy erdélyi kisvárosban.
Dióhéjban a tájegységről
A gyalui-havasok, a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegység által körbeölelt, Kolozsvártól nyugatra fekvő Kalotaszeghez mintegy 40, részben vagy egészben magyarlakta település tartozik. Jól elkülönülő három kistáj szerint a havasalji Felszegre, az Almás-patak menti Alszegre és a Nádas mentére oszlik. A középkorban a Bánffyhunyad szomszédságában összefolyó Körös- és Kalota-patak által közrefogott háromszögletű területet tartották Kalotaszegnek. Gyenge termőföldjei miatt a kalotaszegi ember a földművesség mellett fakitermeléssel, háziiparral és állatkereskedéssel foglalkozott. A térséget azonban díszítőművészete tette a leggazdagabbá Erdély vidékei közül. Gyarmathy Zsigmondné kezdeményesére vált a múlt század fordulóján ismét divatossá a kalotaszegi varrottas, hagyományos hímzései asztal- és ágyneműkön, párnavégeken, vőfélykendőkön és különböző ruhadarabokon indultak el világhódító útjukra. A hímzett darabok vörös és fekete változatai ünnepélyes, illetve gyászos alkalmakra készülnek. A nemesi jellegű, régies vonalú, erősen díszített viselet elsősorban a Nádas menti cifra Kalotaszegre jellemző, főbb jegyei azonban fellelhetők valamennyi kalotaszegi falu népviseletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.