Hívő emberek a hagyma országában

Makkay József 2014. április 18., 11:39 utolsó módosítás: 2014. április 21., 19:23

A virágvasárnapi népes konfirmálás után húsvétra készül Szilágyperecsen. A szilágysági viszonylatban is kiemelkedő református és baptista hitélet mögött elkötelezett lelkipásztorok és az egyházban őszinte közösséget talált fiatalok állnak.

Hívő emberek a hagyma országában
galéria

 

Egyházi ünnepek táján élmény olyan közösségbe ellátogatni, ahol nemcsak a néphagyomány adta külsőségek a meghatározó jelei a jeles napoknak, hanem elsősorban lelki töltetük van. Ahol szokványos vasárnapokon megtelik a templom, a gyerek-, az ifjúsági és felnőttfoglalkozások igazi tartalmat adnak a hitéletnek. A zöldségtermesztéséről híres Szilágyperecsen ilyen közösség.

A Zilahtól 24 kilométerre, Szilágysomlyótól 5 kilométerre, a Kraszna-patak termékeny lapályán fekvő, mintegy háromezer lakosú, többségében magyar falu azon kevés erdélyi települések közé tartozik, amely közösségi világrekordot is döntött: 2007-ben Szilágyperecsen valamennyi családjának részvételével 45 ezer darab hagymából 4518 méter hosszú hagymakoszorút fontak. Ezt a Guinness-rekordok könyve is tanúsítja. A híres perecsenyi hagyma presztízse előtt pedig – amely a 19. század második felétől a közösség megélhetését biztosítja – az iskola udvarán felállított, a helyiek szerint Európában egyedüli hagymaszobor adózik.

Visszatérő vendégként érkezem Szilágyperecsenbe: Nagy Bálint református lelkészt húsz éve ismerem, azóta, amióta helyettes papként érkezett a gyülekezetbe. Rövid érmihályfalvi és zilahi szolgálat után sok lelkesedéssel és tenni akarással foglalta el új állomáshelyét, de a gyülekezetnek is nagy elvárásai voltak vele szemben. Akik egyházi berkekben ismerik ennek a két évtizednek a szilágyperecseni történetét, tudják, hogy Nagy Bálint fiatalokra szakosodott lelkészi munkája meghozta gyümölcsét. Az idén is 28 gyerek konfirmációjára készülődő lelkipásztorral nem véletlenül beszélgettem a fiatalokról és az ifjúsági munkáról.

Hívő, református fiatalok

Szilágysági viszonylatban is kiemelkedő a templomlátogatottság a faluban: az 1700 hívő mintegy 20 százaléka, úgy 350 ember vesz részt a vasárnapi istentiszteleteken. A statisztikán túl ez pezsgő hitéletet, aktív presbitériumot és sok egyházi foglalkozást jelent fiatalok és felnőttek részvételével egyaránt. Konzervatív gyülekezetek istentiszteleteihez szokott ember számára akár hitbeli megrendülést is okozhatna egy-egy Nagy Bálint által bemutatott egyházi szolgálat, amelynek szószéki prédikációját gyerekek és fiatalok zenés, hangszeres előadásai egészítik ki. A fiatalok lelkivilágához közel álló református pap már kezdetben eldöntötte: minden olyan módszert bevet, amellyel a világ csábításainak leginkább kitett korosztályokat nemcsak becsalogathatja, de benn is tarthatja az Úr házában.

„A gitárral bemutatott ifjúsági szolgálat még a kilencvenes években is nehezen ment: sok láthatatlan falat kellett ledöntenünk. A dobot később is nehezen fogadták el az emberek, csak három-négy éve rendszeresítettük jelenlétét az istentiszteletek rendjén” – magyarázza az „újító” lelkész. Az Úr Zsoltárok könyve szerinti hangszeres dicsérete nagy vonzerőt, újdonságot jelentett a fiatalok számára: jöttek is tömegesen, és az évek során mindig megmaradt egy 30-40 fiatalból álló erős közösség, az úgynevezett IKE-sek tábora, ők ma is a lelkész jobbkezének számítanak. Számukra az egyház a második család: diszkók és házibulik helyett a gyülekezeti házban töltik el szabadidejük nagy részét.

„Teret kell engedni a lendületesebb ifjúsági megnyilvánulásoknak, nem pedig megbotránkozni rajtuk. Szeretettel és bátorítással kell közelíteni hozzájuk. Túl kell látni a dob dübörgésén vagy az elektromos gitár hangján, az ifjú csüngő haján vagy a fiú fülbevalóján. őszintén kell velük beszélgetni és nemcsak kritizálni őket. Ki kell deríteni: rátaláltak-e Krisztusra? Találtak-e békességet és szeretetet az egyházközségben? A fiatalok nagyon hálásak, ha azt érzik, bízhatnak az idősebbekben, akik szeretettel veszik őket körül” – fejti ki Nagy Bálint az ifjúsággal való foglalkozás ars poeticáját.

Érik a gyümölcs

Hogy ez mennyire bevált, mi sem bizonyítja jobban, mint az év közben Perecsenben vagy perecseni fiatalok részvételével megtartott számos ifjúsági rendezvény: a május elsejei közös kirándulások, a tavaszi evangélizáció, amely évek óta mintegy kétszáz fiatalt vonz, az egész Erdélyt lefedő Függőleges ifjúsági konferencia, a vakációs Biblia-hét, a nyári konfirmandustábor, a különböző ifjúsági táborok. Bizonyos ifjúsági táborokat eleve a gyülekezet fiataljai szerveznek, ahová a falu lelkészét is meghívják. Ezek a fiatalok oktatják a vasárnapi iskola kisebb gyerekeit. Olajozottan működő, sikeres rendszer, amelynek alapjait sok munkával és kitartással maga a lelkész fektette le az elmúlt húsz évben. Ennek gyümölcse érik be napjainkra.

Az eredmény tetten érhető a gyülekezeti hitélet megerősödésében és kiteljesedésében, illetve a család szerepének a felértékelődésében egyaránt. Nagy Bálint örömmel újságolja, hogy egyre több a háromgyerekes család. Mint fogalmaz, ez is az egykori IKE-fiatalok érdeme. A gyülekezetben hosszú ideig általánosan a két gyerek volt elfogadott. Amikor a templom árnyékában „szocializálódott” családos fiataloknál rendre megszületett a harmadik gyerek is, a faluban elkezdték mondogatni az emberek, hogy „beindultak a hívők”. Egy idő óta a „hívők” példája ragadós lett, és jóval több a keresztelő, mint eddig. Nem véletlen, hogy sok falutól eltérően Szilágyperecsen magyarsága nem fogy, sőt több éven át nőtt is.

A gyerekvállalás alapszempontja a hit, magyarázza a lelkész. „Ha az ember hisz abban, hogy Isten az élet adója, akkor abban is hisz, hogy gyermekei mellé is odaáll az Isten. A gyerekvállalás nem gazdagság, nem pénz kérdése” – fogalmaz a háromgyerekes lelkipásztor.

Baptista hitélet

Nem vitás: a szilágyperecsenyi reformátusok hitéletére jótékonyan hatott a helyi baptista gyülekezet. A reformáció radikális hajtásaként számon tartott mai baptisták lényegében a felnőttkori keresztségben különböznek a kálvinista és lutheránus ágtól. No meg abban, hogy a belső rend diktálta hitélet némiképp eltávolította őket a népegyházak szabadosságától. Az Erdélyben mintegy kilencezer taggal rendelkező Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége 250 gyülekezetet számlál, ebből 120 gyülekezetnek van több mint ötven tagja. A Székelyföldtől az északi határszélig terjedő kis szórványgyülekezeteket hatvan, teológiát végzett magyar lelkipásztor gondozza. Dr. Borzási István perecseni lelkipásztorral (portrénkon) ugyan eddig személyesen nem találkoztam, nevét azonban jól ismerem: immár két évtizede szerkeszti a Kolozsvári Rádió magyar adásának baptista műsorait, emellett a legtöbb erdélyi magyar nyelvű egyházi műsort szóró magánrádió adásaiba is szívesen bedolgozik, ahol igényt tartanak baptista műsorokra. Lelkipásztori teendői mellett két cikluson át vezette az erdélyi magyar baptista egyházat. A megalakulásának századik évfordulóját 2010-ben ünneplő perecseni baptista közösség ma impozáns, szép templomban imádkozik, egy hónappal ezelőtt pedig új orgonát is avattak.

Nem véletlen, hogy Borzási Istvánnal is főleg a fiatalokról beszélek, hiszen amikor az új templomot megmutatta, az oldalsó kis termek, szobák rendjén kiderült: sok gyerek- és ifjúsági foglalkozásuk van. Fúvószenekaruk például messze földön híres, a baptista zenekarok tavalyi találkozóján 420 fúvós hangszer szólalt meg egyszerre a faluban: a lelkész szerint ekkora koncertet ritkán látott a Szilágyság. A zenei nevelésre sokat adó baptisták második-harmadik osztályos korban elkezdődő hangszeres oktatása a falu valamennyi érdeklődő gyerekét bevonja. Sok református kisiskolás is ide jár zenét, hangszert tanulni, a maguk rendjén pedig saját egyházukban vesznek részt a hitéletben. A kottaismeret elsajátítását követően előbb mandolinon tanulnak az elemisták, utána jön a hegedű, a fuvola, és a többi fúvós hangszer. A pengetős hangszerek együttese mellett később beléphetnek a fúvós zenekarba, majd a vegyes kórusba, amely az összes közül a legtöbb foglalkozást jelenti. Az istentiszteletek rendjén mutatkozik be hétről -hétre ez a rendkívüli színes gyerek- és ifjúsági csapat a mintegy 310 felnőtt hívőből álló gyülekezetnek.

„Négy csoportban foglalkozunk a gyerekekkel, külön csoportokban a fiatalokkal, de van leánykör, női kör, özvegyek számára összeállított programok és egyéb felnőttfoglalkozások is” – ecseteli a lelkész az igen szerteágazó egyházi életet, amelyet rendszeres nyári táborok, közös kirándulások, ifjúsági konferenciák egészítenek ki. A lelkész nemcsak a gyülekezetben, hanem interneten is jelen van hívei között, fontosnak tartja, hogy a fiatalok mindig megfelelő választ kapjanak kérdéseikre, vívódásaikra.

Nagy Bálint és Borzási István egyformán kiemeli az ökuménia szerepét a falu életében. A református lelkész szerint a szomszéd szomszédhoz jár, és nem a baptistához vagy az ortodoxhoz. Sokszor kedvesebbek a más felekezethez tartozókkal szemben a falubeliek, mint a sajátjaikkal, így is igyekezve jó benyomást tenni a másikra. Borzási szerint a magyar baptisták éppen úgy szeretik nemzetüket, mint a többi magyar felekezet tagjai: együtt ünnepelnek, közösen vesznek részt a falu életében. A hitélet különbözőségein túl az emberek jól megélik egymás között az ökuménia alapelveit.

Ünnepre készülve

Reformátusoknál, baptistáknál egyaránt a húsvét az egyik legnagyobb egyházi ünnep. Ilyenkor jönnek haza a külföldön dolgozó fiatalok, együtt lehet a család több nemzedéke. „Ha egy-egy ember számára a húsvét a családi körben szépen megterített ünnepi asztalt és a locsolkodást jelenti, már ez is egy nagy eredmény” – fogalmaz a református lelkész. Utána mindenki nagyobb lendülettel, megújulva térhet vissza dolgozni. Amikor az ünnepen eljönnek a templomba, vagy részt vesznek a bűnbánati hét alkalmain, elcsendesednek, befele figyelnek. Ilyenkor teszi fel sok ember magának a kérdést: kicsoda Isten számomra? A református lelkész szerint sokak számára ünnepek táján világosodik meg, hogy Istennél nincs lehetetlen! Bezárt rendszerű világunkban sokan egérlyukba szorítottnak érzik életüket, az ünnepek nyithatják fel a lélek dobozait Isten, a jövő felé. A virágvasárnap konfirmáltak ekkor vesznek először úrvacsorát. Perecsenben még megmaradt az a szokás, hogy az úrasztalához közeledők hozzátartozói felállnak a templomban. Ez a gyülekezeten belül külön összetartozást tükröz, a családi kapcsolatok megélését a templomban is.

„Nagypéntekkel együtt húsvét a legnagyobb ünnepünk. Nagyhét idején virágvasárnaptól kezdve minden este tartunk istentiszteletet. A háromnapos ünnepen délelőtt-délután együtt vagyunk a templomban. A prédikációk mellett igen színes zenei szolgálat, szavalat is elhangzik. Nyolc csoportban lépnek fel az úgynevezett beosztott szolgálattevők. Az ünnep velejárója a tucatnyi húsvéti ének, a lényeg azonban az igehirdetésen és annak üzenetén van.” Borzási István lelkipásztor szavait hallgatva magam elé képzelem a zsúfolásig megtelt templom húsvéti gyülekezetét. És már nem tűnik akkora gondnak a mentségként minduntalan felhozott szekularizáció.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.