Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint mintegy 350 millió ember szenved tartós szomorúságtól, levertségtől, életuntságtól, azaz depressziótól, közülük évente átlagban egymillió ember lesz öngyilkos. Földünk lakosságának 5 százaléka depressziós, a különböző országokra vonatkozó adatok persze igen eltérők. Az Amerikai Egyesült Államokban a nők 10, a férfiak 4 százalékát sújtja ez a pszichikai betegség. „Pénz- és kezdeményezőkészség hiányában Romániában nem készülnek megbízható statisztikai felmérések, a pszichés megbetegedések között azonban a depressziós tünetek vezetnek” – jelenti ki az Erdélyi Naplónak dr. Rácz Attila pszichiáter, a marosvásárhelyi 2. számú Pszichiátriai Klinika szakorvosa (portrénkon).
A népbetegséget a leendő elmegyógyász szakorvosok gyakorlati képzésével is foglalkozó szakemberrel jártuk körül. Rácz doktor elöljáróban leszögezi: ha statisztikai adatok nincsenek is, két évtizedes szakorvosi praxisa alapján úgy becsüli, nem nő a depresszióban megbetegedők száma, konstans állapotról beszélhetünk. A betegségről ma többet szól a média, a tünetek tehát ismertebbek, a háziorvosok is jobban odafigyelnek a depressziógyanús esetekre. A diagnosztizált betegek nagyobb száma azzal magyarázható, hogy ma lényegesen több pszichiáter és pszichológus dolgozik országszerte, mint 25 évvel ezelőtt.
Légy boldog a kocsiddal!
Ha a tartós boldogtalanság kortünet, akkor az egyértelműen kapcsolatba hozható a miliővel, amiben élünk. A mai társadalom feltételekhez köti a boldogságunkat, és ez leginkább a reklámokban csapódik le. Nem lehetsz boldog, ha nem utazol el valahova, ha nem maradsz szép és fiatal, ha nem veszed meg azt a bizonyos terméket – így szól a mindennapi reklámüzenet. Világunk arra programozza be az embereket, hogy ezeket az „értékeket” hajkurássza, és ha nem teheti őket magáévá, boldogtalannak érzi magát. Ha a boldogság kulcsát egy külső tárgynak, vagy egy másik személynek adjuk oda, lelkileg sérülékennyé válunk – magyarázza dr. Rácz Attila. Van, aki a boldogságát kizárólag abban méri, ha egy másik ember szereti őt. De mi történik, ha az illető elhagyja? Ilyenkor befejeződik az élete, és többé nem lehet boldog? A pszichiáter arról mesél, hogy egyik betege akkor esett mély depresszióba, amikor ellopták vadonatúj kocsiját. Nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy egy olyan tárgytól kényszerült megválni, amihez nagyon ragaszkodott.
Az ilyen fajta kiszolgáltatottságok ellenpéldájaként az egyházi felekezetekhez tartozó hívők körében lényegesen kevesebb a depressziós tünetekkel küszködő, boldogtalan ember. A hittel élő emberek nemcsak boldogabbak, hanem egészségesebbek is. Soraikban például sokkal kevesebb a munkanélküli. „Ha valaki elszomorodik, vagy gyászol, az nem egyenlő a depresszióval” – magyarázza a pszichiáter. Diagnózist csak akkor állít fel a szakorvos, ha a lehangoltság több mint két hetet tart. A rövidebb idejű érzelmi ingadozások hamar elmúlnak, hiszen életünk velejárói.
Orbáncfűtől a modern gyógyszerekig
A depressziót ma már jó eséllyel lehet kezelni, de marad a kérdés: visszatérhetnek-e a tünetek? A lelki eredetű depressziót gyógyszeres kezeléssel tünetmentessé lehet ugyan tenni, de gyógyszertől nem mindig gyógyul meg a beteg. Meg kell változnia ahhoz, hogy azt mondhassuk: meggyógyult. A hozzáállásától függ, hogy milyen lesz a végeredmény: a gyógyszer a lélekre nem hat.
Az enyhébb fokú depressziók kezelésére hatásos lehet a 19. században már széles körben használt gyógynövényes kúra, elsősorban az orbáncfű kivonata. Mivel az enyhébb lefolyású rosszkedvűség egy idő után amúgy is elmúlik, az orvosok arra tippelnek, hogy itt inkább placebohatás áll fenn: a beteg hisz a kezelésben, a gyógyulásban, ezért elkezd pozitívan gondolkodni, és öngerjesztéssel mászik ki a gödörből.
Az öngyilkossággal is fenyegető, súlyos depressziós tünetekre azonban nem hatékonyak a népi gyógyászat eszközei. Az utóbbi két évtizedben a pszichiátriai kezelések területén új, korszerű gyógyszerek jelentek meg, ezek kevesebb mellékhatással sokkal hatékonyabbak a depresszió leküzdésében. Ha a gyógyszeres kezelés pszichoterápiával társul, nagyobb az esély a teljes gyógyulásra – állítja Rácz doktor. A rendszerváltás előtti Romániában alig ismert pszichoterápiás kezelések ma széles körben elterjedtek. „Ha az emberre multidimenzionális teremtményként tekintünk, ebben a rendszerben a test szintje az agy kémiája, amit eredményesen gyógyszerekkel lehet kezelni. Az elme szintjén gondolatokról és érzésekről beszélünk – itt pszichoterápiás módszerekkel érhetünk el jó eredményeket. A harmadik, a lélek szintje, a spirituális módszerek terepe. Legeredményesebb tehát, ha számos pszichiátriai betegség esetében a háromszintű kezelést alkalmazzák” – részletezi a beavatkozások lehetőségeit a szakember.
Lélektől lélekig
Válaszként a Ceauşescu-rendszer nagy pszichológushiányára az elmúlt negyedszázadban a romániai lélektani képzés dömpingképzéssé vált: a nagy egyetemi központok ezerszámra bocsátották ki az új pszichológusnemzedékek tagjait. Rácz Attila szerint azonban senkit nem kell megtévesszen az a tény, hogy hány fiatal vesz részt pszichológusképzésen, hiszen a négyéves alapképzés után még legalább ugyanannyi tanulási időszakra van szükség, hogy valakiből pszichoterapeuta váljék. Ez is jelzi a lélektani beavatkozások felelősségét, jól megalapozott szakmai hátterét.
Székelyföldön kívül is magyarul
Rácz doktor egyetért azzal, hogy a pszichiáter szakorvossal vagy pszichológussal való kapcsolattartás fontos láncszeme az anyanyelv. A székelyföldi városokon kívül Erdély többi, magyarok lakta részein azonban ritka a magyarul is beszélő pszichiáter. Kolozs megyében egy-két magyar elmegyógyász rendel, a Szilágyságban egy sincs, de a Partium többi részein is csak elvétve találkozni magyar szakorvossal. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem keretében működő pszichiáterképző szakembere szerint a jó hír az, hogy egyre több magyar szakember kerül ki friss diplomásként Székelyföldre. Ma már nemcsak Marosvásárhelyen van egyre több magyar szakorvos, hanem a többi székelyföldi városban is. A tömbmagyar vidékek feltöltődésével a vegyes lakosságú és a szórványtelepülésekre is jut a közeljövőben magyar pszichiáter, bizakodik Rácz doktor: az orvoselvándorlás ellenére még mindig sok fiatal elmegyógyász szakorvos marad Erdélyben.
A gyógyszeres kezelés nagy előnye, hogy gyorsan, viszonylag olcsón nagyon sok emberen lehet segíteni. Hátulütője, hogy csak a biológiai pszichiátriát alkalmazza, a szakorvos a szükségesnél kevesebbet tud foglalkozni betegével. Ezért tartják fontosnak a pszichiáterek is az egymást kiegészítő kezelési módokat. Míg a hagyományos orvostudomány a kémiai folyamatok kutatásával – az egyensúlyfelbomlások korrigálására törekedve – keresi az agy szintjén a válaszokat, a pszichológusok a lélek rejtelmeibe behatolva vállalnak részt a közös gyógyító munkában.
Szabadidőközpont vagy kórház?
A sürgősségi kórházi ágyakat leszámítva a fejlett nyugat-európai országokban felszámolták a hagyományos pszichiátriai kórházakat, az elmúlt évszázadok rettegett zárt vagy félig nyitott elmegyógyintézeteit. Nálunk is virágkorát éli a pszichiátriai járóbeteg-gondozás, a nyugati modellt egyelőre mégsem lehet bevezetni. „Nincsenek kiépülve a nappali központjaink, ahova a beteg bejárhat, miközben éjszaka otthon alszik. Nyugaton jó ideje ez a rendszer működik. A nővér napi rendszerességgel meglátogatja lakásán a beteget, és a kezelőorvosnak beszámol az egészségügyi állapotáról. Míg ez a pszichiátriai rendszer nem épül ki nálunk is, a kórházi ágyak nagy részét nem tudjuk megszüntetni” – magyarázza dr. Rácz Attila.
A pszichiátria átalakulása azzal az áttöréssel magyarázható, amely több elmebetegség hatékony kezelését teszi lehetővé. Nemcsak a depressziók, az érzelmi betegségek, de a különböző szorongásos tünetek, a pszichózisok és egyéb elmebetegségek is jó eséllyel kúrálhatók, vagy legalábbis hosszabb időre tehetők tünetmentessé. Rácz Attila szerint a pszichés betegségek többsége ma már sokkal jobban kezelhető, mint más orvosi szakágak betegségei.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.