HIRDETÉS
A reformáció éveinek kezdetén egy középkori, még ma is álló érmelléki kisvárosban, Nagykárolyban látta meg a napvilágot a magyar nyelv legnagyobb bibliafordítója, Károli Gáspár (1529–1591). A nevéhez fűződő 1590-ben megjelent Vizsolyi Biblia egész Európában elhíresült nyomtatvány lett. A szent könyv 800 példányából mára csak 52 maradt fenn, amelyekből 24 a történelmi Magyarország határain kívül található. Egy eredeti példány a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vizsolyi templomban van kiállítva Magyarországon.
A második bibliafordítónak, Komáromi Csipkés Györgynek (1628–1678) is köze van az Érmellékhez, pontosabban Ottományhoz. Szobra a debreceni egyetem előtti téren őrzi a tudás szellemét: debreceni református tanár, a magyar barokk teológiai irodalom képviselője, a teológia doktora volt.
A Komáromban született tudós dolgozta át a Károli-féle Bibliát, majd halála után hét évvel a 12. margittai zsinat rendelte el kiadását, amit végül halála után Komáromi Csipkés György azonos nevű fia 1718-ban nyomtattatott ki Hollandiában.
1719 elején a szepesi kamara a határon foglalta le a Bibliákat feltételezett katolikusellenes tartalmuk miatt. Erdődy Gábor Antal egri püspök 1720-ban megállapította, hogy a fordítás több helyen eltér a Vulgatától, és engedélyt kért a Bibliák elégetésére. Debrecen városa beadvánnyal fordult az uralkodóhoz, hogy a főbb hibák kijavítása után mégis megkaphassák a szent könyveket. Az uralkodó megadta az engedélyt, de az egri püspök az uralkodó parancsa ellenére sem volt hajlandó kiadni a könyveket. Többségük Kassán pusztult évekig, a megmaradtakat 1754-ben égették el Egerben. Néhány példányt titokban sikerült megmenteni. A kiadvány ezért viseli a Bujdosó Biblia nevet.
Komáromi Csipkés György azonos nevű fia Debrecen főbírája, majd Bihar vármegye alispánja volt (Borovszky Samu írja a Bihar vármegye és Nagyvárad című históriás könyvében). Vagyonos emberként jószágait gyarapítandó, megvásárolta az érmelléki dombok alatt az ottományi birtokot, majd az 1600-as évek végén megépítette a ma is álló kastélyt, amely manapság is igazi látványosságnak számít. A dombok alatti úrilakot nagyon szerette a család, hisz festői környezete messze földön híres volt. A második bibliafordító családja az 1800-as évek második feléig lakta a birtokot, ezután többször is gazdát cserélt, 1938-ban a román állam vette meg.
Ottomány régi uradalmi házának ódon falai történelmi idők tanúi voltak. A bibliafordító fia a Rákóczi vezette szabadságharc aktív résztvevője volt, majd a szatmári békét előkészítő tárgyalásokon is részt vett annak tábornokaival, Pálffy Jánossal, valamint Károlyi Sándorral. Második Komáromi Csipkés György 1731-ben halt meg, de a család ekkor még mindig Ottományban székelt, és a harmadik azonos nevű családtag is öregbítette a település hírnevét, mint Békés vármegye alispánja. Még egy negyedik György nevű leszármazott is élt itt. Felesége Csáki Rozália grófnő, akiről feljegyezték, özvegy éveiben 300 forintot adományozott a falu szegényeinek felruházására. Az egyházzal is bőkezűen viselkedett, kilenc hold földet íratott a templomra.
Viszontagságos múltja ellenére a kastély stílusa szinte érintetlen maradt. Nyílászárói, padozata, vastag méteres falai, gerendázata azonos a háromszáz évvel ezelőtt ácsoltakkal. A cselédlakások is a mai napig állnak. A domb belsejébe vájt építmény is megmaradt eredeti állapotában. A téglával kirakott monumentális alagút belsejében egy kút áll, amelyből ma is használható a víz. A kastély körüli arborétum mintegy tizennégy hektáros területen fekszik, amelyet dendrológiai parknak neveznek a helybéliek, hisz rengeteg növényritkaságot rejt ma is.
A parkot az utca felől valamikor egy majdnem három méteres kőkerítés övezte. A domb legmagasabb pontjáról csodálatos kilátás nyílik az Ér völgyére. A Várhegyről – ahogy az ottományiak a dombot nevezik –, ha tiszta a légkör, minden környező település templomtornya látszik, harangszava odahallik. Olykor még a magyarországi határ menti kisfalvaké is.
Szabó Istvánnak, a két éve elhunyt helyi monográfiaírónak és helytörténésznek köszönhetően, a domboldalban még találni egy emléktáblát is, amely a Fráter Loránd-ösvényt örökíti meg. A helybéliek szerint ezen az úton sokszor megfordult az érmelléki nóták koronázatlan királya is. De itt még nem ér véget a hely különlegessége, mert egy másik történet szerint II. Rákóczi Ferenc egyik alkalommal a kastélyt körülvevő park platánfái alatt költötte el ebédjét.
Kuriózum az a szóbeszéd is, hogy a domboldalba vájt alagútszerű pince az egyik szomszéd falu – Albis – temploma alá vezetett.
A Szalacs községhez tartozó Ottományban a Komáromi kastély felújítását 2012–2013 között végezték. A több mint háromszáz esztendős épület teljesen megújult, sőt rendbetétele közben a vakolat alatt talált több évszázados falfestéseket is restaurálták. Szalacs község önkormányzatának egy európai uniós finanszírozású, határon átnyúló pályázatot kihasználva sikerült rendbe tétetnie az értékes műemlék épületet (a kastélyt a kilencvenes években nyilvánították műemlékké). A magyarországi Gyula városában székelő Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság romániai partnert keresett egy uniós pályázathoz. A 960 ezer eurós pályázat nagyobb hányadát,
mintegy 520 ezer eurót Ottomány kapta a kastély rendbehozatalára s benne a hajdani érmelléki lápvilágot bemutató kiállítás berendezésére.
A felújítás 2013 nyarán fejeződött be. Azóta Szűcs György Áron a kiállítóház vezetője, ugyanis a restauráció befejeztével az egykori Komáromi család ősi fészke Ottományi Kiállítóház néven vált az Érmellék egyik kulturális központjává.
A projektnek köszönhetően az épület és a hozzá szervesen kapcsolódó melléképületek egy részét dr. Kéri Gáspárnak az érmelléki tájházak és egyéb érmelléki épített örökségek ápolójának köszönhetően sikerült berendezni. Magángyűjteménye által két lakteret is betöltött olyan bútordarabokkal, amelyek bizonyítottan megfelelnek a mintegy 150–200 éves nemesi lakberendezésnek. A kastély egy másik részében szintén az ő tájjellegű néprajzi gyűjteménye – köztük gyékényből font bútorzati darabok, régi mesterségek munkaeszközei és egy régi ladik is – tanúskodik az egykori lápvidéki csíkászok és pákászok világáról.
A múzeumi részében a Szalacson született dr. Andrási Ernőnek (1894–1968), az Érmellék madárvilágával foglalkozó anyagának egy része is helyet kapott. Ugyanakkor a vidék régi hidrológiai térképei is igazi látványosságot ígérnek az odalátogatóknak. A kiállítóházban azóta több időszaki kiállítás is helyet kapott, sőt komolyzenei koncerteket is hallgathattak már a műfaj kedvelői.
S ha már a főépület teljes pompájában díszeleg, újabb kiállítótermek nyílnak a kastély körül. Bár még háborús övezethez hasonlít a munkaterület, de már körvonalazódnak az eredmények. Ezúttal a főépület előtt és mögött zajlanak a renoválási munkák. A vizespince és egyéb melléképületek a jövő nyáron már új állapotukban díszítik a kastély környékét. Szerepe már ki van jelölve, ezekből újabb kiállítótermeket fognak kialakítani, megőrizve eredeti formájukat, megmutatva a nagyközönségnek a több száz éves téglák históriás hangulatát is.
– mondta legutóbb Szűcs György Áron, a kúria mindenese. A munkálatok anyagi részét a határon átívelő pályázat utófinanszírozásából fedezik.
Örülnek ennek az ottományiak is, hisz az Érmellék minden lakója szívén viselte a történelmi légkörrel telített ódon építmény sorsát. Hogyne viselte volna, amikor a magyar nyelvre, másodjára is lefordított és kiadott eredeti, még nyomdaillatú Biblia is megfordult a falai között.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
