A Magyarországot támadó LMBTQ-aktivista – Riccardo Simonettiről kérdeztük az Európai Parlament sajtóreferensét

Már lassan nem múlik el úgy nap, hogy ne olvassunk valamilyen hírt az LMBTQ-társaság jogköveteléseiről és siránkozásairól, hogy ők mi mindent akarnak és mennyire el vannak nyomva. Az utóbbi hetekben Magyarországot és úgy általában a világ keresztény közösségét is célba vette egy bizonyos Riccardo Simonetti, aki szerint

Simonetti még egy képet is közölt véleménye mellé, amelyen Szűz Máriát szakállasként ábrázolja, Józsefet pedig sötétbőrűként. Simonetti ezen kívül óvodásoknak tart meseolvasást nőnek öltözve, és Magyarországot is megjárta, mert úgy érzi, nálunk és Lengyelországban hátrány éri a homoszexuálisokat. Ezért meg akarja leckéztetni Magyarországot és Lengyelországot.

Nem újdonság, hogy a LMBTQ-társaság egyre több jogot követel magának.

Lassan mindenbe bele akar szólni. Megmondja, mit szabad és mit nem. Megmondja, mi a család. Ki az apa és ki az anya. Mit kell tanulni az iskolában, és hogyan kell nevelni az óvodásokat. Nos, ez a Simonetti mindezt úgy teszi, hogy az Európai Parlament (EP)
LMBTQ-nagykövetének, jószolgálati nagykövetének vagy különmegbízottjának nevezteti magát.
Sokat tanultam az EP-ről és foglalkoztam ezen túlmenően is az Európai Parlamenttel, de ilyen tisztségre nem emlékszem. Az EP szabályzatában sem találtam ilyesmit. Nyilván felmerült bennem, hogy ha van ilyen tisztség, akkor arra valaki jelölte Simonettit. Esetleg az EP vagy annak valamilyen testülete megversenyeztette a jelölteket, és végül ezt az alakot találta a legjobbnak. Ennek azonban nyomát sem találtam. Úgy lenne nyilván demokratikus, hogy az ilyen tisztségekre a pályázókat vagy felkért személyeket az európai polgárok által választott képviselők választják meg. De nem így történt.

Fontos hangsúlyozni, hogy az előforduló megnevezések közül a „jószolgálati nagykövet” tűnik a legpontosabbnak. Nem diplomáciai státuszról van szó, hanem arról, hogy bizonyos ismert, mások befolyásolására képes személyek önkéntes alapon mindenféle juttatás nélkül képviselik egy bizonyos intézmény értékeit a nyilvánosság előtt. Az EP-nél nem találtam ilyen jószolgálati nagykövetekre vonatkozó dokumentumot. Azonban az egyik vitában Margot Wallström, az Európai Bizottság alelnöke egy képviselői kérdésre adott válaszában elmondta, a fenti ismérvek alapján választják ki majd az Európai Unió jószolgálati nagyköveteit. Hasonlóan számos más nemzetközi szervezethez.
A pontos mechanizmusra is kíváncsi voltam, ezért az EP-hez fordultam. A magyarországi képviselet az EU szóvivői irodájához irányított.

Constanze Beckerhoff részletes válaszában közölte, nincs olyan cím, hogy „az EP jószolgálati nagykövete”, és az EP nem kötött semmilyen formális megállapodást Simonetti úrral az együttműködés intézményesítéséről.

A Simonettivel folytatott párbeszéd az influenszerekkel folytatott párbeszédek egyike, és az Európai Parlament nem vállal felelősséget értük, és nem támogatja e személyek bejegyzéseit, cikkeit vagy nézeteit.
Tehát az EP sajtóreferense az Erdélyi Napló kérdésére lényegében elhatárolódott a provokatív Simonettitől, aki nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban és Olaszországban, de talán más EU-s államokban is botrányt okozott a keresztényellenes és tolakodó homoszexuális propagandájával.
Nem éppen erre számítottam, de öröm látni, hogy azért maradt még normalitás az Európai Parlament háza táján. Ezen kívül Beckerhoff arról is tájékoztatott, hogy az influenszereket (merthogy Simonetti valóban egy ismert személy Németországban és hatással van a közvéleményre, tehát lehet influenszernek nevezni) az EP kapcsolattartó irodái és a közösségi médiacsoport választja ki annak alapján, hogy kinek mi a szakterülete. Ezek szerint Simonettinek a homoszexualitás. Az EP sajtóreferense azt is közölte, hogy a jószolgálati nagyköveti címet félreértés miatt aggatták Simonettire. Azonban

az EP továbbra is fenntartja vele a „párbeszédet”. Szóval a kapcsolat megmaradt Simonettivel.

Ez utóbbi már sajnálatos, mert ha az Európai Parlament szeretné magát elfogadtatni és népszerűsíteni az európai polgárok között, akkor nem biztos, hogy egy megosztó témával kellene foglalkoznia, és erre egy provokátort kiválasztania. Az is érdekes, hogy ahová 705 jól fizetett képviselőt választunk közvetlenül, ott vajon miért kapcsolattartó irodák és a közösségi médiacsoport választ ki ilyen feladatra bárkit is. Semmiképp nem nevezhető demokratikusnak egy olyan intézmény, ahol bizonyos kérdésekben nem a demokratikusan megválasztott képviselők döntenek, hanem az apparátus.