Édes Anna korrajza Kosztolányi Dezsőről

Makkay József 2015. március 28., 14:43

A 20. század első évtizedeiben az egyik legnagyobb magyar költőként és prózaíróként számon tartott Kosztolányi Dezsőnek kiemelkedő tehetsége ellenére sem volt nyugodt élete.

galéria

Van abban valami sorsszerűség, ahogyan a 20. századi magyar irodalom nagyjai közül előbb Kosztolányi Dezsőnek, majd József Attilának is magyartanára miatt kellett félbeszakítania tanulmányait. Korabeli pedellusaik még csak nem is sejthették, hogy leendő költő- és íróóriásokkal van dolguk, akiknek sajátos életfelfogásukra kiemelkedő tehetségük lehetne „mentség”. A 130 évvel ezelőtt, 1885. március 29-én született Kosztolányi Dezsőt azonban különösebben nem viselte meg, hogy szülővárosában, a délvidéki Szabadkán egy önképzőköri konfliktusa miatt, érettségi előtt rúgatta ki a gimnáziumból magyartanára: a tehetséges fiatalember magántanulóként érettségizett le Szegeden.

Az értelmiségi szülők gyerekeként született Kosztolányit apai nagyapja, az 1848-as magyar szabadságharc idején Bem hadseregében szolgáló Kosztolányi Ágoston banktisztviselő tanította meg zsenge gyerekkorban írni, olvasni magyarul és angolul. A századelőn előbb a budapesti egyetem magyar–német szakán tanult, majd a bécsi egyetemen kóstolt bele a filozófiába. A filozófia területén szert tett jártasságára később a Tanácsköztársaság kulturális elöljárói tartottak igényt, amikor megbízták Marx Károly A tőke című munkájának magyarra fordításával. Kosztolányi az 1910-es években budapesti szerkesztőségben dolgozott együtt a később kommunista diktatúra vezetőjével, Kun Bélával, aki a hatalomátvétel előtt még azt tanácsolta egykori újságíró kollégájának, hogy tanuljon ki egy rendes szakmát, mert a Tanácsköztársaságban nem lesz szükség költőkre. Ennek ellenére az új hatalom részéről megbízatásokat kapott, de vezető tisztséget nem töltött be, sőt, a terror elszabadulásával Kosztolányi hátat fordított Kun Béláéknak. A költőzseni későbbi életét mégis ez a rövid időszak határozta meg: hogy szabaduljon a bűntudattól, a kommün bukása után, rövid időre az Új nemzedék című jobboldali laphoz szegődött, amely ízekre szedte a vörösek viselt dolgait. Noha Kosztolányi valójában soha nem politizált, megmutatkozó szépirodalmi zsenialitása Trianon után mind a jobboldali, mind a baloldali sajtó kereszttüzébe került. A jobboldal a Tanácsköztársaság idején vállalt – valójában nehezen meghatározható – szerepéért kárhoztatta, a baloldal pedig azt kérte rajta számon, hogy miért volt munkatársa az Új nemzedék nevű, helyenként antiszemita hangot is megütő kiadványnak.

Kosztolányi, igazából rendszeresen döntögetett tabukat publicisztikai írásaiban, illetve szépirodalmi kritikáiban. Ady Endre egyik legvehemensebb bírálójaként tartották számon, aki már a húszas évek derekán méltatlannak ítélte az Ady-kultuszt.

Az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai című verseskötete egyből a Nyugat első nemzedékének egyik vezéregyéniségévé tette, és elismertségét újabb és újabb verseskötetek erősítették. Azon ritka alkotóink egyike, akik versben, rövid prózában, illetve regényben egyaránt nagyot alkottak. Ki ne ismerné Esti Kornél novellahősét vagy a gazdáit meggyilkoló cselédlány, Édes Anna történetét? 1926-ban megjelent regénye máig maradandó korrajz az 1918–1919-es budapesti közállapotokról, a Tanácsköztársaságról, illetve annak bukásáról. Úgy, ahogyan azt maga Kosztolányi látta és átélte.

Felesége, Harmos Ilona – költői álneve Görög Ilona –1913-ban kötött házasságuktól kezdve Kosztolányi 1936 novemberében bekövetkezett haláláig mindvégig hűséges társa maradt. Vele szenvedte végig a költő 1933-ban felfedezett daganatos betegségét, amellyel Magyarországon és külföldön is többször műtötték, kezelték.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.