Az El Libertador

Semmi jel sem mutatott arra, hogy a 220 évvel ezelőtt született Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar Palacios y Blanco valaha is diktátorként fejezi be földi pályafutását. Hiszen felszabadítóként ünnepelték Dél-Amerika szerte, „Amerika emberének” nevezték, és „A szabadítónak” becézték kortársai.

Arisztokrata családban látta meg a napvilágot 1783. július 24-én, anyja 15, apja 47 éves volt ekkor. A Bolívar család Baszkföldről származott, de hőstetteiket már Venezuelában vitték véghez. Igaz, ezekről semmilyen adat nem maradt fent, de Simón, magára valamit is adó diktátorhoz méltóan, az egész pereputtyát csodákra képes katonákként tüntette fel.

Természetesen Bolívar érdemei elévülhetetlenek, ami a dél-amerikaiak szabadságát illeti. Becsületére legyen mondva, kicsiben sohasem gondolkodott: miután felszabadította Venezuelát és még néhány dél-amerikai államot a spanyol elnyomás alól, 1819-ben megalakította a spanyolok által is elismert Nagy-Kolumbia államot, amelynek elnöke és diktátora lett. Tegyük hozzá, a nép akaratából... A földrész-dimenziókban gondolkodó diktátor álmait kicsinyes társai nem követték. Az 1828-ban összehívott nemzetgyűlés megtagadta Bolívar elnöki hatáskörének növelését, a Felszabadító ellen még merényletet is megkíséreltek. Felkelések robbantak ki, és a recsegő-ropogó Nagy-Kolumbia 1830 nyarára szétesett. Bolívar magába fordult, a kudarc és embertársai hálátlansága megkeserítette, és lemondott minden tisztségéről, bár ez diktátorok esetében kivételes tett. 1830. december 17-én végzett vele a tüdővész Santa Martában. Halálos ágyán elrendelte írásainak elégetését, de e kívánságát – a történészek nagy örömére – nem teljesítették. Bolívar nevét hegyek, völgyek, szigetek, hidak, sportegyletek és még ki tudja mi minden őrzi Dél-Amerikában. Kései utódja, a diktatúrát szintén nem megvető Hugo Chavez, aki azóta már találkozhatott az örök forradalmi mezőkön példaképével, ki is hantoltatta a nagy előd csontjait, hogy bebizonyítsa, a nemzeti hős gyilkosság áldozata lett. Hiszen a nagy emberek, ágyban párnák közt ritkán hunynak el.